gyerekgondozás

Pszichológiai magazin elhivatott szülőknek

Fotó: Olycom, Progetto DIA, Archivio fotografico INDIRE
2019.03.27
- Olvasási idő 6 perc

Elképesztő, mit műveltek a gyerekekkel évszázadokon át

Mai szemmel már-már szadistának tűnik jó pár régi gyerekgondozási szokás. Nemcsak a szükség, de az adott korban uralkodó különös elképzelések és hiedelmek is furcsa megoldásokat szültek.

1. Kilenc hónapra gúzsba kötötték az újszülöttet

Fotó: L’adoration des bergers (La Tour) – Wikipedia

Az ókortól kezdve egészen a felvilágosodásig a csecsemőket szorosan betekerték – szinte befáslizták – fehér vászoncsíkokkal. Úgy tartották, ha a kisbabát megakadályozzák, hogy lábát felhúzza, akkor a csontjai egészségesebben fejlődnek, és mivel megszokja, hogy végtagjai ki vannak egyenesítve, hamarabb megtanul majd járni. A szoros pólyázást csak akkor hagyták abba, amikor a gyermek megtanult ülni (kb. 8-9 hónapos korában), ekkor viszont minél hamarabb önálló járásra akarták bírni.

2. A becsomagolt babákat néha a szögre akasztották

Előfordult, hogy a bepólyált csecsemőt felakasztották egy gerendára rögzített kampóra, míg anyja a házimunkát végezte. (Bár hozzá kell tenni, a bölcső vagy teknő elterjedtebb megoldás volt.)

3. A totyogókat berakták a katiba

Állóka „állószék” az udvaron (Csicsó, v. Komárom m., ezerkilencszázharmincas évek) Fotó: Magyar Néprajzi Lexikon

„Áll, mint katiban a gyerek.” Ez a mondásunk a fent látható gyerektartó alkalmatosságra utal: hívták állókának is, néprajzi múzeumok többtucatnyit őriznek belőle. Ahogy a gyerek már elkezdett totyogni, ebbe a lyukas sámlira emlékeztető eszközbe rakták, hogy ne legyen láb alatt, és ne kelljen érte futkorásznia az anyjának. Valamelyik állókába még ételtartó mélyedést is vájtak. Már id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok c. képén (1580) is lehet látni egy ilyen állókát, a magyar paraszti világban a 20. század elején is használták. Hogy miért lett kati a neve? Csak tippelni lehet: a bébiszitterszerepre utaltak a női névvel vagy egy Kati nevű asszony találta ki? Hasonló célt szolgált nádból készült rokona is, a kosárállóka (jártató kosárnak is hívták).

4. A „járóka” kíméletlen tornaeszköz volt

A cikk folytatásához kérjük, regisztrálj!

Érdekel a folytatás? Regisztrálj az oldalra, és most egy extra lehetőséggel is megjutalmazunk!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

A regisztrálás CSAK 20 másodperc.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?