Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

képernyő hatásai

Kipróbáltam, mi történik, ha 1 hónapig nem engedem tévézni a gyerekemet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
61 szavazat

Amikor a nyári szünet vége felé egy nap a kisfiam már harmadjára szerette volna megnézni a Repcsiket (egymás után, zsinórban…), és már a szabadtéri programot is visszautasította emiatt, akkor, ott úgy éreztem, hogy ez most nagyon nem az az út, amin nekünk tovább kéne járnunk. A végletek embereként pedig úgy döntöttem, hogy akkor ezen úgy fogunk változtatni, hogy egész egyszerűen holnaptól nincs tévé. Egyáltalán. Úgyhogy picivel több, mint egy hónappal ezelőtt, szeptember 2-án „elromlott” a tévénk. Egy hónap telt el, amely idő alatt nagyon érdekes folyamatokon, változásokon mentünk végig. Igen, mindannyian – a tévé nélküliség ugyanis az egész családunkra kihatott. (Spoiler!) Jó értelemben.

Elolvasom
alvás
Fotó: Andrusch Virág
2019.05.14

“Sokszor eszembe jut, milyen volt akkor enni, aludni vagy szexelni, amikor akartunk…”

Sokszor eszembe jut a gyerekek előtti életünk, hogy milyen volt, amikor...

nem kellett állandóan rohanni valahova, reggel a gyerekkel az oviba-bölcsibe, majd a munkába, aztán délután ugyanez visszafele. Hogy akkor indultunk el nagyobb útra, amikor összekészülődtünk és nem a gyerek alvásidejére igyekeztünk kicentizni az utazást, mert ugye ha később indulunk, akkor k*v@ra bealszik a kocsiban, cserébe este meg majd k*v@ra nem fog.

Sokszor eszembe jut, hogy milyen volt, amikor még voltak saját gondolataim. Amikor nem arról szólt minden pillanatom, hogy vajon mi lehet a gyerekekkel. Hogy amikor megcsörren a telefon, és látom, hogy az oviból hívnak, nem rögtön az jut eszembe, hogy biztos Mátéval történt valami. (Pedig csak valami adminisztrációs dolog miatt hívnak.) Hogy ha elmegyek körmöshöz, és a gyerekek az apjukkal vannak, és felhív, nem rögtön az jut eszembe, hogy biztos az ügyeletre vannak útban. Hogy ha hosszú idő után a nagyszülők bevállalják a gyerekeket néhány órára, akkor a férjemmel a kimenőnk alatt nem végig róluk beszélünk, a fotóikat nézegetjük, sőt, a Vibert csekkoljuk állandóan, hogy mikor küld már a Mami fotót a gyerekekről. (Mígnem végül ráírunk, hogy küldjön már valamit).

Sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor én rendelkeztem az időmmel. Amikor vasárnap akkor keltem, amikor akartam, és nem akkor, amikor Emma akart (hajnali 5-kor). Hogy 9-ig bezárólag volt időm reggelizni és nem délután 5-kor jutottam normális ételhez (a gyerekek maradékain kívül). Hogy akkor megyünk (felnőtt) szülinapi buliba, amikor meghívnak minket és nem majd akkor, amikor a gyerekeink elég nagyok lesznek, hogy arra az időre másra bízhassuk őket. Hogy akkor szexelünk, amikor akarunk és nem akkor, amikor kellően mélyen alszanak, hogy akkor megyünk szabira, amikor akarunk és nem akkor, amikor zárva van az ovi, és hogy este addig éghet a villany a lakásban és nézhetünk tévét (akár hangosan is), ameddig mi akarunk – vagy a szomszéd ránk nem szól.

Sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor azt csináltam, amit akartam. Ha sorozatot akartam nézni a tévében délután 2-kor, akkor azt néztem, és nem a Mancs Őrjáratot. Hogy ha szombat este 7-kor mégiscsak ahhoz volt kedvünk, hogy elmenjünk sétálni egyet a városba, akkor elmentünk sétálni egyet a városba, és ha este 6-kor hullafáradtan hazaestem, akkor lefeküdhettem és aludhattam, akár másnap reggelig is, nem pedig Sam a tűzoltós kirakót kell kiraknom, majd a Thomasosat és az összes Kuflik mesekönyvet elolvasnom, egymás után háromszor is, miközben műanyag poharakból építek tornyot, hogy aztán Emma azonnal lerombolja.

Sokszor eszembe jut, hogy mennyit változtattak rajtam a gyerekek, külsőleg és belsőleg is. Hogy két táskával többet cipelek a szemeim alatt, minden nap, hiába bármilyen csodakrém. Hogy nem gondoltam volna, hogy nekem is anyahajam lesz, hogy amikor azt mondták, hogy szoptatás után olyan lesz a mellem, mint egy üres tejeszacskó és én azt hittem, hogy áá, dehogy, akkor aztán nagyon rosszul esett, mikor rájöttem (megláttam), hogy de sajnos tényleg olyan lesz. Hogy bármennyire is laza- és türelmes anyu akartam lenni, többet aggódom és kiabálok, mint valaha is feltételeztem magamról. Hogy ha van egy kis spórolt pénzem, akkor a H&M helyett a Regio játékba megyek megvenni a gyereknek azt a vonatot, amire nyilván a világon legjobban vágyik annak ellenére, hogy már van belőle kettő másik színű és ezzel is csak 2 napig fog játszani. De az a pillanat, az az öröm, amikor odaadom neki, minden pénzt megér. Hogy amikor azt hiszem, hogy a szívemben már nincs több hely, akkor ők segítenek végtelen nagyságúvá tágítani, és hogy amikor úgy érzem, hogy meghalok a fáradtságtól, akkor ők kicsalogatják belőlem azokat a rejtett szupererőket (és tartalékokat), amelyek hatására hulla fáradtan is képes vagyok egész éjjel ringatni és dajkálni őket, ha legalább ezzel enyhíteni tudom akár a fogzással járó fájdalmukat.

És sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha nem lennének. És ilyenkor azonnal elerednek a könnyeim. Még basszus most is. Hiszen ők tettek ilyen erőssé, nekik köszönhetem, hogy minimum 48 órát tudok 24-be belezsúfolni, hogy nincs az a léc, amit ne tudnék megugrani, hogy megtanultam: nincsen lehetetlen és nincsenek határok. Se munkában, se a mindennapokban, de a szeretetben sem.

Sokszor eszembe jut a régi életem. De az egyetlen egyszer sem jut eszembe, hogy máshogy csinálnám. Semmiért nem cserélném el az elmúlt 4,5 fél évet. Minden így jó. Így tökéletes. Mert anyának lenni jó. Nagyon jó. A legjobb!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Regisztrálj az oldalra, és most egy extra lehetőséggel is megjutalmazunk!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

A regisztrálás most INGYENES és CSAK 20 másodperc!

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

képernyő hatásai

Kipróbáltam, mi történik, ha 1 hónapig nem engedem tévézni a gyerekemet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
61 szavazat
Top
1
szoptatás

Undorodott a szoptatástól, most magyar nők tízezreinek segít, akiknek nem megy a szoptatás

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
35 szavazat
Top
2
házi feladat

Majd a szülők elmondják: ezért nem kéne házi feladatot adni az általános iskolás gyerekeknek

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
11 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek