Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

képernyő hatásai

Kipróbáltam, mi történik, ha 1 hónapig nem engedem tévézni a gyerekemet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
61 szavazat

Amikor a nyári szünet vége felé egy nap a kisfiam már harmadjára szerette volna megnézni a Repcsiket (egymás után, zsinórban…), és már a szabadtéri programot is visszautasította emiatt, akkor, ott úgy éreztem, hogy ez most nagyon nem az az út, amin nekünk tovább kéne járnunk. A végletek embereként pedig úgy döntöttem, hogy akkor ezen úgy fogunk változtatni, hogy egész egyszerűen holnaptól nincs tévé. Egyáltalán. Úgyhogy picivel több, mint egy hónappal ezelőtt, szeptember 2-án „elromlott” a tévénk. Egy hónap telt el, amely idő alatt nagyon érdekes folyamatokon, változásokon mentünk végig. Igen, mindannyian – a tévé nélküliség ugyanis az egész családunkra kihatott. (Spoiler!) Jó értelemben.

Elolvasom
anyaság
Fotó: Andrusch Virág (Instagram/@vieravirag)
2019.07.01

Mindig van valami…

Illetve: mindig szarik valamit a kutya – ahogy az én drága nagymamám szokta mondani. Bár ez (szerintem) sokkal jobban átadja, amit valójában érzünk ilyenkor, én azért maradok a címben írt verziómnál, vagyis hogy mindig van valami. Íme ezúttal néhány #mindigvanvalami történetet a mindennapjainkból.

Három hónapja dolgozom. Azóta mindig van valami. De tényleg. Jó, előtte se unatkoztam, két gyerek mellett nem lehet. De azóta nem volt nap, hogy ne azzal a mondattal zártuk volna a férjemmel a napot, hogy mindig van valami…

Néhány hete például elmentünk egy gyerekeknek szóló fesztiválra a sógornőmékkel. Tök jó volt, jól érezték magukat a kicsik (a fiam és a keresztlányom), telis tele egy életre szóló élménnyel: kuflik, gyerekkoncert, Dániel András, sok-sok mesekönyv, sültkrumplizás, fa játékvonatozás másik 30 (idegen) gyerekkel. Tényleg szuper nap volt. A krach 1 héttel később (nyilván a hosszúhétvégén) ütött be, amikor szinte órára pontosan jelentkeztek a két gyereknél a kéz-láb-száj betegség első tünetei. Aftákkal teli száj, pöttyök a talpon és a tenyéren, láz, a fájdalomtól enni, inni és beszélni is képtelen, ráadásul fertőző (később kiderül, hogy ez miért fontos info) 2,5 és 4 éves gyerekekkel rongyolhattunk az ügyeletre. #mindigvanvalami

Aztán íme egy szintén nem olyan régi telefonbeszélgetésem az anyukámmal: „Bocsi Mami, tudom, hogy 1 perce tettük le a telefont, de miután elköszöntünk, Emma elesett, beverte a fejét pont az ágy sarkába és nagyon-nagyon csúnya puklija van. Vettem ki a fagyasztóból jégaksit, azzal próbáltam visszanyomni neki a dudort, de így se túl szép… szerinted bevigyem az ügyeletre?” #mindigvanvalami

Péntek reggel: apa korán ment el dolgozni, én viszem mindkét gyereket intézménybe. Aztán magamat is dolgozni. Szokásos őrültek háza, most nyilván mindenki (értsd: én is) egyszerre éhes-szomjas-pisilni kell-kakilni kell, leette a ruháját (vagy az enyémet)… Átöltözés, összepakolás, mit hagyunk itthon, mit akartok magatokkal hozni, ki nem mosott még fogat, és így tovább… Na jó, vegyük a cipőt és menjünk, mert már így is késésben vagyunk. Ez volt az a „kandikamerába illő” pillanat, amikor Emma átesett Mátén, először a babakocsinak ütődött, onnan átcsapódott a szekrény ajtajának, végül arccal pont lefele, a földön kötött ki. Tényleg vicces jelenet lett volna, ha nem nálunk és nem az én gyerekemmel történik, akinek azonnal elkezdett ömleni a szájából a vér, minden és mindenki olyan is lett, az ajkai pedig egy pillanat alatt Maria Geronazzo méretűre dagadtak. #mindigvanvalami

Még mindig Emma. Itt a jóidő, napsütés, meleg. Jó húsban lévő kislányról lévén szó figyelünk a hajlatokra, nyakra, combokra, nehogy begombásodjanak. Aztán egyszer csak mégis megjelennek a foltok a nyaka körül. Meg a vállán. Egyre csúnyábbak. Nem értjük, mitől lehet… 2-3 nap is eltelik, a helyzet egyre rosszabb, mire rájövünk, hogy a gyerekeknek való speckó naptejet nem bírja a bőre. (Ahogy lecseréltük egy háromszor olyan drágára, rögtön elmúlt neki…) #mindigvanvalami

Akikkel mindig történik valami

Ja, és meséltem már az új kedvenc családi sportunkról, a kötőhártya ping-pongról? (Köszi Réka a találó elnevezést!) Ezt a „kis” fertőző betegséget ugyanis majdnem 1 hónapba telt teljesen kiírtani a családból. A verseny győztese Emma volt, nála háromszor jött vissza, nálam csak kétszer, Máténál egyszer, apa megúszta össz-vissz eggyel, de az látványra majdnem az egyik legdurvább volt. #mindigvanvalami

Végezetül pedig jöjjön néhány átlagos pénteki sztori. Először egy átlagos péntek délután: megyek a fiamért az oviban, aki előző este a térdén található icipici sebére sebtapaszt kért. Minyonosat. Megkapta, felraktuk. Amikor másnap délután megyek érte az oviban, még mindig van rajta sebtapasz. De nem a minyonos. Ez sokkal nagyobb. És sokkal komolyabb. „Itt is kért sebtapaszt a lábára?” – kérdezem az óvónénit viccesen. „Hát, Anyuka, az történt, hogy …” – utálom ezt a fajta mondatkezdést, mióta édesanya vagyok – „…Máté összeütközött a kresz pályán egy másik fiúval játék közben, és sebes lett a lába. De nem kell aggódni, lekezeltük neki, csak most picit nehezebben jár.” És valóban, mindeközben lassan biceg felém a kisfiam, visszafogott mosollyal az arcán. „Nézd Anya, bibim lett és nagyon sírtam. De már minden rendben!”. #mindigvanvalami

És egy másik típusú péntek délután: „Anyuka, Emma ma egy kicsit nyűgösebb volt, mint szokott. Nem tudjuk, miért. De jól evett, jól ivott, minden rendben volt, csak picit nyűgösebb volt.” A kislány szombat reggelre be is lázasodik. Reggel 6-kor fájdalomcsillapítót kap. Lemegy a láza. 9-ig bírja, akkor újra belázasodik. Irány az ügyelet – már köszönnek nekünk a portán – Emma még úgyse járt ott. Mire beérünk 38,8 a láza. Lázcsillapítóval a másfél órás megfigyelés alatt 38,2-re lemegy. Ha figyelünk a megfelelő folyadékbevitelre, hazamehetünk. Egyébként valószínűleg valami vírus okozhatja mindezt. A szája csúnya belülről, de nem olyan aftás, mint Máténak volt, úgyhogy elvetik a kéz-láb-száj betegséget. Hátha megússzuk egy „sima” vírussal. Másnap reggel megjelennek a pöttyök a tenyerén és a talpán is. Nem ússzuk meg. Kéz-láb-száj betegség part 2. – a buli folytatódik. #mindigvanvalami

És nektek mi az aktuális/legutóbbi #mindigvanvalami sztoritok?

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Regisztrálj az oldalra, és most egy extra lehetőséggel is megjutalmazunk!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

A regisztrálás most INGYENES és CSAK 20 másodperc!

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

képernyő hatásai

Kipróbáltam, mi történik, ha 1 hónapig nem engedem tévézni a gyerekemet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
61 szavazat
Top
1
szoptatás

Undorodott a szoptatástól, most magyar nők tízezreinek segít, akiknek nem megy a szoptatás

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
35 szavazat
Top
2
házi feladat

Majd a szülők elmondják: ezért nem kéne házi feladatot adni az általános iskolás gyerekeknek

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
11 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek