Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

gyermekbántalmazás

Szinetár Dóra: „Rettenetes volt látni, ahogy a saját anyja az utcán üti-vágja a gyerekét!”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
19 szavazat

Az UNICEF Magyarország jószolgálati nagykövetévé nevezte ki Szinetár Dórát. Így D. Tóth Kriszta mellett elismert közéleti személyiségként már ő is segíti a szervezet munkáját, hivatalosan is, mivel egyébként már évek óta elkötelezett önkéntesük.Jószolgálati nagykövetként a jövőben még aktívabban vállal azonban szerepet az UNICEF Magyarország kampányaiban, a főbb üzenetek kommunikációjában, például a családon belüli erőszak vagy a gyermekbántalmazás ügyében, hogy Dórát idézve a gyerekek is tudják, hogy igenis joguk van ahhoz, hogy ne üssék meg őket.

Elolvasom
nyári szünet
Fotó: Getty Images
2019.08.16

Lehet rám csúnyán nézni, de alig várom, hogy vége legyen a nyári szünetnek

És mielőtt elküldenél a fenébe, név és arc nélkül, előbb olvasd el, hogy miért is mondom ezt…

Egy 5 és egy 8 éves kisfiú anyukája vagyok. Állami intézményekbe járnak mindketten, ami azt jelenti, hogy a nagyfiam június 17-től az iskolakezdésig 11 hétig volt – illetve van – itthon, a kisebbik pedig az 5 hetes ovis leállás negyedik hetét élvezi éppen. Igen, 11 hét. Nekik csak 11 hét, nekünk Úristen, 11 hét!?!??

Nagyjából januárban kezdtük el a férjemmel megtervezni a nyári időszakot, amikor szembesültünk vele, hogy idén valóban 11 heti felügyeletet kell valahogy megoldanunk. Először is lefixáltuk azt az 1 hetet, amikor minden intézmény zárva lesz, minden gyerek itthon lesz, az oviban sem lesz ügyelet és egyszerre veszünk ki mi is szabit – ez lett a nyaralásunk időpontja. Ezután következett a táborok kiválasztása. Melyik mikor és milyen messze lenne, melyik nem ottalvós – hiszen a 8 évest mégsem küldhetem még ottalvósba, melyikre akar egyáltalán a gyerek is elmenni, és melyik fér bele anyagilag is.

És akkor innentől indult az őrületes spórolási hadjárat, nem csak a nyaralásra, de a nyári táborokra is (még jó, hogy karácsony után kezdtük). Az egy gyerek nyári táboroztatása ugyanis majdnem annyiba van, mint 4 tagú családunk nyaraltatása – nem luxus körülmények között – a Balatonon. Abba még bele se akarunk gondolni, mi lesz akkor, ha mindketten táborozós korúak lesznek!?

A 11 hétből végül 4 hét táborozás fért bele, 1 hét volt a közös, családi nyaralás, ezen kívül volt 1 hetük csak Anyával (vagyis velem), 1 hetük pedig csak Apával. Persze ezek a külön-külön szabihetek a közös nagy szabi előttre és utánra lettek időzítve, felváltva, de még akkor, amikor a kicsi is itthon van, az ő felügyeletének a megoldása ugyanis körülményesebb.

De még mindig maradt 4 hét, amiből 1 hetet a nagy könyörgéseink (és sírórohamaim) után bevállalt az egyik nagyi, egy másikat a másik mama – az egyik még dolgozik, a másik beteges, ezért nem akarták merték több időre elvinni a gyerekeket. Hol vannak már azok az idők, amikor a nyár elején levittek minket a nagyihoz és iskolakezdés előtt talán 1 héttel hoztak csak vissza …!? Jó, egy rossz szavunk nem lehet, ismerek olyan családot is, ahol egy nagyszülő sem él már, vagy épp annyira idősek és betegek, hogy egyáltalán nem tudnak segíteni a nyári szünet alatt (se). Vagy szimplán nem akarnak.

És akkor már csak 2 hét marad. Még két hét? Mit csináljunk 2 hétig a 2 gyerekkel? Ilyenkor az olyan kétségbeesett szülő, mint mi, akiknek túl sok szabadsága már nem maradt az év hátralevő részére, és azt is próbálja tartalékolni, mert hát két gyerek mellett sose lehet tudni: feszülten és pironkodva home office-ba kéri magát a munkahelyén, vagy viszi magával az irodába a gyerekeket. Egyiket az egyik munkahelyre, másikat a másikra. És itt megint jön az, hogy mi még szerencsések vagyunk, mert olyan helyen dolgozunk, ahova be tudnak velünk jönni.

Persze ettől függetlenül ez senkinek sem jó , leginkább a gyerekeknek nem. Mert hát hogy várjam el, hogy 8 órát egy helyben üljenek? Csendben, a többieket nem zavarva… És én hogy koncentráljak a munkámra, amikor lelkiismeretfurdalásom van, mert most bezzeg engedem az egyébként tiltott YouTube-ozást, csak hogy gyorsabban teljen neki is az idő. És ha home office-ban vagyok, hogy összpontosítsak a feladataimra, amikor valaki 10 percenként szól, mert “Anya éhes vagyok, szomjas vagyok, kiöntöttem a joghurtot, nézz ide mit tudok csinálni, mikor fejezed be a munkát, jössz velem játszani, mert senki nincs, aki játszik velem, mikor kezdődik már az ovi…”

Persze, tudom, hogy mindenki megoldja valahogy. Mi is megoldjuk. Tavaly is megoldottuk, sőt valószínűleg jövőre is meg fogjuk oldani. Mert meg kell oldani. De ez így, ebben a formában iszonyatosan nehéz, idegörlő, stresszes, macerás. Szóval ezért várjuk már, és most már a gyerekek is, hogy minden visszatérjen a megszokott kerékvágásba és elkezdődjön az óvoda és az iskola is.

A szaranya és az ügyeletes ovi

Én ügyeletes oviba viszem a gyereket, ami miatt a környékünkön én vagyok a #szaranya. Bár törvény szerint csak akkor zárhatnának be az ovik, ha ott felújítás van, kevés olyan Önkormányzatról tudok, amely az egy szem terem kifestését és takarítását ne húzná el legalább 4, de ha lehet 5 hétig is. Ha fel mered (Istenem, én már rég nem) emelni a szavad ellene, akkor az Önkormányzat azonnal azzal takarózik, hogy ott a helyettesítő ovi. Ahová amikor bejelentkezel, azonnal úgy néznek rád, mind az utolsó ...-ra, mert idegen közösségbe viszed a gyereked. Ja nem, valójában azért, mert az összevont csoport így nem 15 fős, hanem 16 esetleg 17 vagy akár 20 és hát kinek van kedve plusz 5 gyerekkel foglalkozni. 

Ráadásul a nyári szünet után, az iskolába menő gyerekeket sem látják szívesen, hisz ők már elballagtak... Így akár a 4 hét ovi szünet simán lesz 5-6-7 vagy több is.

Ezért én IGENIS ÁTVISZEM AZ ÜGYELETES OVIBA a gyereket, és így oldom meg, hogy ne sérüljön:
- Év közben is elsétálunk a másik ovi felé
- Ha nyílt esemény van a másik oviban, - például adventi vásár - arra is benézünk
- Összebeszélek más anyukákkal, ha már a csoportból 2-3 barát megy, nincs gond- Barátkozom az óvónőkkel, hogy megértsék, nyáron is van villanyszámla, és az összes szabadságom se elég annyi szünetre mint amennyi az oviban van, nem beszélve a további szünetekről és pedagógiai napokról, amikor szintén zárva vannak.

Nálatok is hasonló a helyzet? Ti hogy oldottátok meg ezt a 11 hetet? Van segítségetek?

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Regisztrálj az oldalra, és most egy extra lehetőséggel is megjutalmazunk!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

A regisztrálás most INGYENES és CSAK 20 másodperc!

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

gyermekbántalmazás

Szinetár Dóra: „Rettenetes volt látni, ahogy a saját anyja az utcán üti-vágja a gyerekét!”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
19 szavazat
Top
1
tudatos család

Régen szinte idegesített, hogy ezt csinálták a nagyszüleim, erre most ugyanezt csinálom én is

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
48 szavazat
Top
2
igenanya interjú

“99 hónap terhesség, 6-7 év szoptatás és 23 év pelenkázás van mögöttem”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
20 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek