Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

anya lánya

Igaz történet: Sosem voltam elég jó az anyámnak

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
18 szavazat

Mi az a narcisztikus személyiségzavar és hogyan lehet túlélni, ha ilyen szülő gyermekeként nőtt fel az ember?

Elolvasom
osztályzatok
Fotó: Getty Images
2019.09.12

Nem érdekel, milyen jegyeket hoznak haza a gyerekeim – Elmondom, miért!

Nem csinálok tragédiát belőle, ha becsúszik egy-egy rosszabb jegy. Én már tudom, hogy húsz év múlva (vagy idén nyáron) semmi jelentősége nem lesz.

Mindhárom gyerekem általános iskolás és jó tanuló. De nem azért, mert folyamatosan stresszelem vagy éjszakába nyúlóan tanultatom őket, hogy ezt elérjék. Természetesen örülök a jó osztályzataiknak, de kit érdekel, ha becsúszik egy-egy rosszabb jegy?

Már akkor tisztában voltam a gyerekeim értelmi képességeivel és büszke is voltam rájuk, mielőtt elérték volna az iskoláskort. Nincs szükségem osztályzatokra ahhoz, hogy ez az érzés megmaradjon.Soha nem azt várom el tőlük, hogy egy bizonyos jegynél rosszabbat ne hozzanak, hanem azt, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. A tőlük telhető nemcsak azt takarja, hogy általában milyenek a képességeik, hanem hogy mennyire voltak fáradtak, rosszkedvűek vagy éppen motiváltak, amikor a dolgozatot írták vagy feleltették őket. Ezt sok felnőtt hajlamos elfelejteni.

Egy rossz jegynél sokkal jobban elszomorítana, ha azt látnám, hogy az érdeklődésüket vagy a nyitottságukat veszítik el. Egyelőre azt hiszem, hogy ettől nem kell tartanom: a 12 éves fiam például autodidakta módon ismerkedik a skót gael nyelvvel, csak mert tetszik neki, a 10 éves azt firtatta a minap, hogy miért volt Szent András olyan fontos ember, hogy több ország védőszentje is lett belőle és törésvonalat meg keresztet is elneveztek róla.Az iskola (akármennyire sokat követel is a magyar oktatási rendszer) nem mér minden tudást. A 9 éves fiam tudja, mi az a Riemann-sejtés, hány atomból áll egy porszem, hogyan kell járólapot fugázni, az autó téli gumiját nyárira cserélni, túrótortát sütni. A múltkor egy olyan balatoni étteremben jártunk, ahol nem volt profinak mondható a kiszolgálás. Másnapra a fiam kitalálta, hogyan nyissunk lakáséttermet, írt étlapot, beosztotta, kinek mi lesz a feladata, megszervezte az anyagbeszerzés menetét, a nyitva tartást, és nem feledkezett meg a marketingről sem. (Gondolkoztam, hogy elküldöm az ötleteit az illető vendéglátóhelynek, sokat profitálhatnának belőle.) Ezért nem keserít el különösebben, ha a témazáró nyelvtan dolgozata nem lesz csillagos ötös és az sem, ha soha nem lesz kitűnő tanuló.

A rossz jegyeknek, a kudarcoknak és a negatív kritikáknak fontos szerepük van az ember életében. Jobb teljesítményre ösztönözhetnek, megmutathatják a hibáinkat, esetleg azt, hogy nem jó úton járunk vagy elgondolkodtathatnak arról, hogy mennyire és kinek a kritikája számít nekünk egyáltalán. Egy törekvő, okos gyereket az én papolásomnál vagy siránkozásomnál sokkal jobban motivál egy rossz jegy vagy egy kudarc arra, hogy megmutassa: ennél többre képes. (Mivel nem terrorizálom őket, el is merik mondani, ha rossz jegyet vagy beírást kaptak, és láthatóan megnyugtatja őket, ha higgadtan meg tudjuk beszélni.)Egy amerikai pszichológustól hallottam, hogy azokból a gyerekekből lesznek a kreatív felnőttek (például legótervezők), akik a tanórákon ábrándozva bámulnak ki az ablakon. Ők ugyanis nagyon sok lehetőséget végigpörgetnek az agyukban ahelyett, hogy megpróbálnák kiköpni a tanár által egyetlen tökéletesnek ítélt választ, márpedig a jó megoldáshoz sok félresikerült megoldáson át vezet az út. Annak alapján, amit a legkisebb fiam nyílt óráin láttam, úgy gondolom: van esélye rá a gyereknek, hogy kreatív felnőtt legyen belőle.

Ha végiggondolom, melyik iskolatársamnak hogy alakult a sorsa, nem látok szoros összefüggést az iskolai jegyeik és aközött, hogy mennyire lettek sikeres, boldog, elégedett felnőttek. Az, hogy mennyire lettek sikeres, boldog, elégedett emberek, sokkal inkább múlt olyan képességeiken, amelyeket az iskolában nem osztályoztak vagy értékeltek. Például a személyiségükön, a hozzáállásukon, a talpraesettségükön és a bátorságukon.

Amíg nálunk egy átlagos, rohanós hétköznapi reggelinél az a téma, hogy honnan kapta Új-Zéland a nevét és merre járt a kontinensek vándorlása soránvagy arról beszélgetünk, hogy milyen programmal készíti a legújabb videóját a saját YouTube csatornájára, addig nem aggódom azon, hogy mi került az ellenőrzőjükbe.

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
16 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Regisztrálj az oldalra, és most egy extra lehetőséggel is megjutalmazunk!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

A regisztrálás most INGYENES és CSAK 20 másodperc!

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

anya lánya

Igaz történet: Sosem voltam elég jó az anyámnak

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
18 szavazat
Top
1
Az én sztorim

Megfojt az anyám, ezért megkértem, hogy csak heti egyszer jöjjön – erre kiakadt

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
23 szavazat
Top
2
hűtlenség

Megcsaltam a férjem a gyerekem apjával és most nem tudok köztük választani!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek