Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
491 szavazat

Alig van házi feladat, nincsenek különórák, később kezdődnek, de korábban fejeződnek be az iskolában töltött napok, a finn diákok mégis minden nemzetközi mérésen, teszten az élbolyban végeznek. Elmondjuk, hogyan csinálják.

Elolvasom
sztárapa
Fotók: Apa magazin/Glódi Balázs
Szerző: Vida Ferenc
2019.09.25

Bajnok sportolók és bajnok apák is: Kucsera Gábor, Nagy Laci, Dr. Kiss Gergely és a többiek

Férfiak, akik felértek a csúcsra – akár úgy is, hogy közben egy kisgyermek gondozásából is kivették részüket. Olimpiai és világbajnok sportolókat kérdeztünk az apaságról.

Ez a cikk az Apa magazin egy korábbi számában jelent meg, így interjúalanyaink gyerekei azóta már (jóval) nagyobbak lettek. Sőt, valakinek azóta született még gyermeke. Viszont ahogy a szülők sem öregednek, úgy a történetek és az érzések sem változtak. Így olvassátok! 🙂

Dr. Kiss Gergely, vízilabdázó
Lányai: Viki (15), Patrícia (13) és Olívia (1,5)

Viki még halványan emlékszik az olimpiai arany utáni hazaérkezésekre és Patrícia is látott még a csúcson.

65-ös Ford Mustangom 2012-ben lett az enyém, akkor még a lányok tökéletesen elfértek benne. Ez az autó gyerekkori álmom volt, amit végül a családom és a barátaim váltottak nekem valóra a londoni olimpia után. A sors iróniája, hogy a három olimpiai arany után nem vállaltam még be, és bár Londonban az ötödik hellyel kellett beérnünk, mégis elérkezett az idő az áhított Mustangra. Olívia érkezésével már egyértelműen kinőttük az autót, igaz, lett közben egy vadonatúj példány is a veterán mellé. Azzal járok minden nap, bár amikor nemrég a 65-össel mentem a lányokért az iskolába, teljesen odáig voltak tőle.

Eddigi életem legrosszabb éve volt 1996: egyszerre érettségiztem, felvételiztem, készültem az atlantai olimpiára, miközben tudtam, hogy nagyon kevés esélyem van a 13 játékos közé kerülni. Ráadásul

ebben az évben veszítettem el kedvenc nagypapámat, egy kis szerelmi bánat is gyötört, ráadásul közben megszűnt a csapat, ahol játszottam. Viszont ennek az évnek a végén ismertem meg Ancsát, akivel mindez megfordult.

Az olimpiai negyedik hely után edzőváltás történt a válogatottban, megérkezett Kemény Dénes, bekerültem a csapatba, onnantól pedig már sokan ismerik a történetet. Ez alatt a néhány hónap alatt rengeteget változott az életem, és mire 22 évesen összeházasodtunk, már rengeteg élményt gyűjtöttünk, melyek mind megerősítettek az elhatározásunkban.

Három év házasság után érett meg a gondolat, hogy lassan jöhetne egy kisbaba az életünkbe, nem sokkal később, 2003 februárjában pedig meg is érkezett Viki.

Aztán megint eltelt három év és éreztük, hogy jöhetne a testvér, ekkor született Patrícia. Sokáig két gyerekkel terveztünk, de ahogyan nőttek fel, egyre erősebb lett bennünk az érzés, hogy újra szeretnénk egy kisbabát a családba, így lett Olívia. A két nagyobbik lányom születése és kiskora a vízilabdás karrierem csúcsidőszakára esett: Viki még halványan emlékszik az olimpiai arany utáni hazaérkezésekre és persze Patrícia is látott még a csúcson, amikor Montenegróban Bajnokok Ligáját nyertünk egy kiscsapattal és mindenki minket éljenzett, de Olíviának már nemigen lesznek ilyen élményei. 41 éves leszek szeptemberben, egy-két évnél tovább már biztosan nem játszom. Könnyen lehet persze, hogy ő már a nővéreinek fog szurkolni: Viki és Patrícia is ügyes és tehetséges vízilabdás, ráadásul elképesztően szorgalmasak, ami nekem nagyon tetszik. Egy átlagos apa, akinek sportol a gyereke, annak örül, ha gólt lőtt, én inkább azt próbálom nézni, hogy az alapok milyenek: a szorgalom, a kitartás, az empátia a csapattársak iránt, a pályán való látás stb. Előfordul, hogy én is adok nekik tanácsot, de nem ez a téma a családi étkezéseknél.

A két nagyobbik lányom születése és kiskora a vízilabdás karrierem csúcsidőszakára esett: Viki még halványan emlékszik az olimpiai arany utáni hazaérkezésekre és persze Patrícia is látott még a csúcson, amikor Montenegróban Bajnokok Ligáját nyertünk egy kiscsapattal és mindenki minket éljenzett, de Olíviának már nemigen lesznek ilyen élményei. 41 éves leszek szeptemberben, egy-két évnél tovább már biztosan nem játszom. Könnyen lehet persze, hogy ő már a nővéreinek fog szurkolni: Viki és Patrícia is ügyes és tehetséges vízilabdás, ráadásul elképesztően szorgalmasak, ami nekem nagyon tetszik. Egy átlagos apa, akinek sportol a gyereke, annak örül, ha gólt lőtt, én inkább azt próbálom nézni, hogy az alapok milyenek: a szorgalom, a kitartás, az empátia a csapattársak iránt, a pályán való látás stb. Előfordul, hogy én is adok nekik tanácsot, de nem ez a téma a családi étkezéseknél.

Az első és a harmadik lányom megszületése között 14 év telt el, ami alatt rengeteg minden változott az életemben. Amikor Viki kisbaba volt, még egyetemre jártam és közben a bajnoki aranyért küzdöttem a Honvéddal, most a háromszoros olimpiai bajnok válogatott tagjaként sokkal nyugodtabb az életem, amiben persze még mindig van szerepe és helye a vízilabdának. Az olimpiai bajnok előtti és utáni élet között elég nagy különbség van. Az egyik oldalon lekerül rólad egy teher, ellenben olimpiai bajnokként már példakép vagy, ezért nem csinálhatsz meg olyan dolgokat, amiket korábban esetleg büntetlenül megtehettél. 

A sportban is akkor jön a siker, ha alázatosak és precízek vagyunk és ugyanez igaz a gyereknevelésre is. Mondják, hogy a harmadik gyerek már magától felnő egy családban, de ez nem igaz, neki is meg kell tanítani ugyanazokat, amiket az első kettőnek. A technikában persze már megvan a rutin, az emberi, illetve a lelki részét viszont ugyanúgy hozzá kell tenned.

Kucsera Gábor, kajakozó
Fia: Bence (4)

Rájöttem, nem lehet sokáig nyalogatnom a sebeimet, hiszen itt van mellettem egy kisfiú, aki számít rám.

Világéletemben szerettem élni és mindig minden marhaságban benne voltam. Amikor viszont az embernek gyereke születik, akkor átértékel néhány dolgot és vissza is vesz kicsit. Én nem az a szülő voltam, aki azt mondta, ő nem tud mit kezdeni a gyerekkel hároméves koráig, hanem már akkor beszéltem hozzá, amikor még az anyukája pocakjában volt.
Egyéves volt Bence, amikor eltiltottak a versenyzéstől, azóta én vagyok vele otthon. Mindig figyeltem arra, hogy ne a sportágból éljek, az olimpiai életjáradékomat is mindig félretettem és befektettem, ez utólag visszanézve is remek döntés volt. 

Nem szerettem volna, ha Szabina (Tápai Szabina, Kucsera Gábor felesége, kézilabdázó – a szerk.) a szülés után pár hónappal visszatér az élsporthoz, ebben szerencsére egyetértettünk. Abban állapodtunk meg, hogy legalább Bence egyéves koráig legyen csak vele. Utána már én mondtam neki, hogy nyugodtan menjen vissza kézilabdázni, mert láttam, hogy hiányzik neki. Végül aztán úgy hozta az élet, hogy én otthon maradtam Bencével, ő pedig visszament Fehérvárra játszani.

Az elején nem volt könnyű kettesben, hiszen akárhogy is, de eléggé megviselt az egész eltiltási hercehurca. Nem voltam valami jó passzban, ráadásul ott volt egy egyéves gyerek, akiről nekem kellett gondoskodnom, vagyis egy egészen más szituációban találtam magam, mint addigi életem során bármikor. Aztán persze eljött az a pont, amikor rájöttem, nem lehet sokáig nyalogatnom a sebeimet, hiszen itt van mellettem egy kisfiú, aki számít rám és akivel foglalkoznom kell, úgyhogy elkezdtünk együtt jönni-menni. Szeptembertől elkezdődött a bölcsi, ahová együtt csináltuk a beszoktatást, onnantól pedig én is kicsit felszabadultam. Bölcsi után játszóterezünk, unokatesózunk, nagymamázunk, mikor éppen mit.

Az eltiltás elején még azt gondoltam, hogy visszatérek a kajakozáshoz. Maga a versenyzés a mai napig hiányzik, de amikor újra elkezdtem edzeni, akkor azt éreztem, hogy nem akarok újra 6-7 órát erre áldozni minden egyes nap. Most napi egy-másfél órát edzek és remekül érzem tőle magam a bőrömben.

Szabinával mindig odafigyeltünk arra, hogy kettesben is tudjunk lenni és szerencsére a család is nagyon sokat segít ebben. Igazából viszont annyira szeretünk hármasban lenni, hogy sokszor nincs szívünk leadni Bencét, inkább közösen csinálunk programot. Novemberre várjuk a testvért.

Én szeretnék három gyereket, de majd meglátjuk, hogy alakul az élet.

A pesti éjszakából mostanra elegem lett, úgyhogy ha a barátaimmal találkozunk, akkor sem a bulinegyedbe megyünk, inkább valakinél összeröffenünk, és ott dumálunk, iszogatunk, sütögetünk. Ezeket a délutáni programokat ma már sokkal jobban szeretem, mint az éjszakázást.

Magosi BálintJégkorongozó 
Fiai: Barna (4 éves), Matyi (10 hónapos)

A cikk folytatásához kérjük, regisztrálj!

Érdekel a folytatás? Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
491 szavazat
Top
1
mozaik család

Igaz történet: Szülés után az exem és a vőlegényem együtt vittek haza a kórházból

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
Top
2
házassági évforduló

Üzenet a feleségemnek a házassági évfordulónkra

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
6 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek