Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
477 szavazat

Alig van házi feladat, nincsenek különórák, később kezdődnek, de korábban fejeződnek be az iskolában töltött napok, a finn diákok mégis minden nemzetközi mérésen, teszten az élbolyban végeznek. Elmondjuk, hogyan csinálják.

Elolvasom
képernyő hatásai
2019.10.08

Kipróbáltam, mi történik, ha 1 hónapig nem engedem tévézni a gyerekemet

Amikor a nyári szünet vége felé egy nap a kisfiam már harmadjára szerette volna megnézni a Repcsiket (egymás után, zsinórban…), és már a szabadtéri programot is visszautasította emiatt, akkor, ott úgy éreztem, hogy ez most nagyon nem az az út, amin nekünk tovább kéne járnunk. A végletek embereként pedig úgy döntöttem, hogy akkor ezen úgy fogunk változtatni, hogy egész egyszerűen holnaptól nincs tévé. Egyáltalán. Úgyhogy picivel több, mint egy hónappal ezelőtt, szeptember 2-án „elromlott” a tévénk. Egy hónap telt el, amely idő alatt nagyon érdekes folyamatokon, változásokon mentünk végig. Igen, mindannyian – a tévé nélküliség ugyanis az egész családunkra kihatott. (Spoiler!) Jó értelemben.

1. nap

„Anya, nem működik a tévé!” – kiáltott fel kora reggel kétségbeesetten Máté fiam, miután hiába próbálta bekapcsolni a távirányítóval a tévét, az nem reagált. (Persze, hogy nem, mert kihúztuk.) „Ójaj, sajnos úgy tűnik, hogy elromlott.” – állapítottam meg, látszólag rettentően szomorúan, majd megnyugtattam a fiamat arról, hogy amint lehet, kihívom a tévészerelőt, hogy javítsa meg.

Máté azonban nem akarta annyiban hagyni a dolgot, nagyon érdekelte, miért is romlott el a tévé. Csak-csak addig környékezte, míg észrevette, hogy van ott a konnektornál egy fekete kábel, ami most nincs bedugva, pedig eddig mintha mindig be lett volna… „Anya, nem lehet, hogy ez a zsinór a probléma?” – kérdezte, én pedig emberfeletti erővel próbáltam felvenni a (nem létező) pókerarcomat, s közben a lehető leghatározottabban meggyőzni arról, hogy természetesen ennek a kábelnek az égegyadta világon semmi köze az elromlott tévéhez. (Istenem, emiatt pokolra kerül… De minimum a legrosszabb öregek otthonába.)

Ezzel erre a napra letudtuk a „rossz tévé” témát és számunkra is meglepő módon Máténak a nap hátralevő részében eszébe se jutott. Miután hazajött az oviból, elsőként nem a távirányítóhoz sietett, hanem elővette a játékait és egy csodálatosan jót játszottak a(z akkor még) 16 hónapos kistestvérével. Duplóztak, aztán szaladgáltak a lakásban és ami a legérdekesebb, hogy sokkal több közös játékra invitálta és vonta be a kistestvérét már az első tévémentes napon is, mint korábban.

A nap margójára: Annyira komolyan vettük a tévémentességet, hogy este, miután a gyerekek már aludtak, mi a férjemmel akkor sem mertük kapcsoltuk be a tévét. :D 

2. nap

Reggel ébredés után Máté óvatosan emlékeztet rá, hogy akkor ma már ne felejtsem el felhívni a tévészerelőt. (Ugyanis upsz, tegnap valahogy elfelejtettem…) Ám a nap további részében egyáltalán nem került szóba a tévé.

3. nap

Szerda reggel Máté megkért, hogy számoljuk meg, hányat kell aludni ahhoz, hogy hétvége legyen. Amikor alapos átszámolás után arra jutottunk, hogy már csak hármat kell aludni, nyomatékosan közölte velem, hogy akkor viszont ideje lenne felhívni már azt a tévészerelőt. (…)

4. nap

Ma egyszer Máté megkérdezte, hogy akkor mikor is jön a szerelő. Mondtam neki, hogy már megpróbáltam felhívni, de nem érem el, úgyhogy jelen pillanatban nem tudom, mikor lesz ebből működő tévé.

Aztán pár órával később, egyszer csak váratlanul a semmiből megkérdezte, hogy este nézünk-e Mása és a Medvét, mert Apa nem lesz otthon, és pizsiparti lesz. (Korábban ilyenkor néha megengedtem a kistesó lefektetése után még plusz fél óra mesenézést.) Már épp beugrani készültem abba a bizonyos csőbe, de szerencsére még időben kapcsoltam és emlékeztetettem rá magamat és persze őt is, hogy rossz a tévé, nem tudunk mesét nézni. A kis cseles…

A nap margójára: A mai nap elég nyűgösek voltak a gyerekek és sok teendőm is lett volna otthon… nem mondom, hogy nem jutott eszembe, hogy mint a „haza” megmentője, valahogy mégis megpróbálhatnám megjavítani azt a tévét… de aztán átváltottam okos, felnőtt, következetes szülőbe és meggondoltam magam. A mosatlan sajnos megvárt…

5. nap

Máténak már kb. eszébe se jutott a tévé, és mi se kapcsoltuk be, továbbra se. Hihetetlen, mennyivel több időm maradt FONTOS dolgokra és mennyivel proaktívabb voltam (vagyok), mennyivel jobban tudtam (tudok) koncentrálni a feladataimra, ha nem megy a háttérben a tévé…

6. nap

Szombat. Reggel nem mentünk sehova, nem kellett korán kelni, és a lustálkodós, lassú, ágyból mesét nézős reggelt egy fantasztikus ágyban és földön fekvős, nagyot olvasós reggel váltotta fel. Vagy 10 könyvet olvastunk felváltva a gyerekeknek, aminek nagyon-nagyon örültem! (Az egyik legnagyobb életcélom ugyanis, hogy OLVASÓ gyerekeket neveljek. És ezen a napon úgy éreztem, hogy nagyon jó úton haladunk.)

Viszont! Máté ma elment a Mamiékhoz, ahol nézhetett tévét. De! Egyeztetve a Mamiékkal mese csak korlátozottan mehetett. Persze bepróbálkozott rögtön, de jól hárítottak és tereltek a nagyszülők. Nem volt a nap további részében sem gond, szépen megértette, hogy csak 1 mesét választhat (nyilván a Verdák volt), előtte is, utána is jól elvolt. És Mamiék is észrevették, amit 6 nap után már mi is, hogy a gyerek sokkal simulékonyabb, nyugodtabb, kevésbé nyűgös és hisztis, mint máskor. És persze a Mamiéknak is jóval többet kellett olvasniuk, mint egyébként. J De természetesen ezt ők sem bánták. Sőt!

A nap margójára: Őszintén be kell vallanom, hogy miután elvittük Mátét a Mamiékhoz és hazaértünk, bekapcsoltuk a tévét. De most is leginkább csak háttérzajnak ment. Viszont a konklúzió: ránk is ránk férne (legalább) 1 hónap tévémentesség… 

7. nap

Bár féltünk tőle, hogy mi lesz, de a Mamiéktól való hazaérkezése után Máté egyáltalán nem hiányolta itthon a tévét. Egyszer megkérdezte, hogy még mindig rossz-e, de miután szomorúan elmondtuk, hogy sajnos még mindig, okos gyerek lévén szépen, nyugodtan tudomásul vette. Majd ugyanilyen szépen, nyugodtan kipakolta a gyerekszobában fellelhető mind a 224 arab gyerekkönyvet, hogy végignézze az összeset, felidézze, milyenek vannak, és kitalálja, melyikből olvassunk neki. Élveztem utána visszapakolni őket. Janem… (Pláne rendmániás-maximalistaként növekvő számsorrendben az alaposan összekevert 53 darabos Disney aranygyűjteményt.)

11. nap

A mai nap nagy dilemma elé állított. Apának ugyanis élő fellépése volt, amit közvetített a tévé. Máté pedig nyilván szerette volna megnézni. Sokáig tanakodtam, hogy lehetne megoldani, végül megtaláltam a lehetőséget: élő netes közvetítés. Végül a sors, meg az élet megoldott magától mindent: a rossz idő miatt elmaradt a fellépés.

17. nap

Mióta nem tévézünk, nagyon rákaptunk otthon a közös rajzolásra, színezésre. A mai napon is így tettünk, amikor rajzolgatás közben megkérdeztem Mátét, hogy hiányzik-e neki a tévé. Azt mondta, hogy igen. És magától témát váltott és tovább nem is firtattuk a témát. Nem kérdezte meg, hogy rossz-e még, nem kérdezte meg, hogy mikor lesz megjavítva. És szerintem igazából nem is hiányzik neki. Tök jól meg van nélküle. Ő is, mi is.

A nap margójára: Apával este arról beszélgettünk, hogy bár csupán kevesebb, mint 3 hete nem tévézik Máté, mégis rengeteget változott. Bár igyekeztünk mindig is nagyon megválogatni a meséket, most látjuk igazán, milyen rossz hatással volt rá már önmagában a tévézés. A tévémentesség óta sokkal nyugodtabb, kevésbé hajlamos a hisztire, könnyebben megnyugszik, kipihentebb, kevesebbszer kel fel éjszaka azért, mert mondjuk rosszat álmodott. Ezen kívül sokkal kreatívabb, jobbakat játszik, rengeteget rajzol, fest, mint megtudtuk, az oviban is. Jobban igényli a közös foglalkozást, a közös játékot, és ahogy pár nappal korábban már írtam: az olvasást is és ezeknek mind, egytől egyig nagyon örülünk! Persze továbbra is tartom, hogy sokkal nehezebb, hogy nincs még napi 20 perc sem, amíg elmosogatok vagy gyorsan befejezek egy cikket vagy nyugiban megeszem a vacsorámat, hiszen tényleg minden pillanatban igényli a figyelmemet. De némi tudatos átszervezéssel meg tudtam oldani, hogy amikor itthon és ébren van, csak és kizárólag vele, illetve velük foglalkozom, hiszen Máté nagyon ügyesen, magától minden játékba, foglalkozásba bevonja az időközben 17 hónapossá nőtt húgát is és ez az ő (egyébként is csodálatos) kapcsolatukat is még jobb, még újabb szintre emelte.

22. nap

Annyira boldog vagyok, konkrétan sírni tudnék, Máté ugyanis elkezdett fejeket rajzolni!! Szemekkel és mosolygó szájjal! Hihetetlenül nagy dolog ez az életünkben, Máté ugyanis januárban lesz 5 éves, és míg más korabeliek már házakat, fákat, autókat, meg komplett családokat rajzolnak, Máté kb. semmit nem akart rajzolni. Most viszont iszonyatosan megtáltosodott, a ceruza fogása is sokat javult, és látszik rajta, hogy élvezi is a rajzolást. Nagyon büszkék vagyunk rá és egyrészt most még biztosabbak vagyunk benne, hogy jól tettük anno, hogy „elrontottuk” a tévét, másrészt megfordult a fejünkben, hogy elképzelhető, hogy az 1 hónap letelte után sem ragaszkodunk a megjavításához…

25. nap

Ma vendégségben voltunk, ahol ment a tévé. Nem is mese, csak valami felnőtt műsor volt, kereskedelmi csatorna lévén pedig a nagyjából 10 perces műsoridőt 20 perces reklámblokk váltogatta. A mi fiunkat azonban konkrétan pár perc után elvesztettük. Tátott szájjal bámulta a tévét, ha szóltunk neki, nem hallotta…. Megbabonázta a tévé, úgyhogy pár perc után meg is kértük a házigazdákat, hogy ha nem gond, legyenek szívesek kikapcsolni. Innentől visszatért közénk a kisfiunk – bár az első pár perc a „régi életünkből” már ismert duzzogással és morgással telt, de kis idő után visszatért az igazi kis Máténk és újra feltalálta magát, és egy jót játszott.

A nap margójára: Újabb érv amellett, hogy miért nem kéne megjavítani azt a tévét...

30. nap

1 hónapja élünk tévé nélkül. Jó, mi felnőttek nem 100%-osan, néha-néha altatás után bekapcsoljuk, hogy nézzünk valami sorozatot. De már inkább azt sem. Inkább olvasunk vagy beszélgetünk, esetleg dolgozunk. Cserébe esténként jobbat alszunk, mi is nyugodtabbak vagyunk, kevesebb a vita is, több idő marad értelmes dolgokra. Ráadásul Máté rajzolása 1 hónap alatt olyan durván nagyot fejlődött, hogy míg 1 hónapja csak irkafirkálni tudott, vonalat és formákat nem ismerve, most már gyönyörűen rajzol, színez, nem megy ki a vonalból és tökéletesen fogja a ceruzát. Minden délutánunkat a földön fekve töltjük, autózunk, vonatozunk, olvasunk vagy feladatokat oldunk meg a foglalkoztató füzetekből. És nagyon-nagyon élvezem!! Engem is kikapcsol, a gyerekek is sokkal jobb kedvűek, kevesebb a hiszti és sokkal gyorsabban telnek a délutánok, a hétvégék – pedig 1 hónapja ezt bevallom őszintén: magam se gondoltam volna.

Ezért pedig úgy döntöttünk, hogy (dobpergés…) : határozatlan ideig nem lesz tévé. Nem mindenki ért velünk, a döntésünkkel egyet, tudom. De ha valamit megtanultam anyaságom lassan 5 éve alatt, az az, hogy a saját ösztöneimre, a saját belső hangomra kell kizárólag hallgatnom. Ez a hang pedig most nagyon boldog, nagyon megdicsért és azt mondta: csak így tovább!

Viszont mindenképp szerettem volna a végleges döntés előtt egy szakembert is megkérdezni arról, hogy a tapasztalataim valósak, tényleg a tévémentesség hatására ez a sok változatás, vagy mindettől független? Lehet nyugodtabb a gyerek, mert nem néz tévét vagy nincs köze a kettőnek egymáshoz? És tényleg kimarad valamiből a gyerekem, ha mostantól mondjuk nem néz tévét és emiatt majd nem lesz közös beszédtémája a barátaival (volt ugyanis, aki ezzel érvelt) vagy ettől még teljes értékű szociális életet tud majd élni? És lehetséges, hogy a tévémentesség hatására kezdett el ilyen rövid idő alatt ilyen ügyesen rajzolni? Úgyhogy elmeséltem Rédei Zsuzsanna gyermekpszichológusnak az elmúlt egy hónapunkat, a tapasztalataimat, észrevételeimet és megosztottam vele a tervemet is.

„A tévénézés már ilyen pici korban is tud sajnos addiktív lenni, amivel addig nincs is gond, amíg a gyerek szabadidejének kis részét veszi el, de ha mondjuk már több mint a fele ennek az időnek tévénézéssel megy el, az bizony már nem egészséges.” – mondta a pszichológus. „Az amerikai tanulmányok ’screentime’-nak nevezik ezt az időt, ami lehet a tévézéssel, tabletezéssel, telefonozással töltött idő is. Ez a screentime egy óvodás korú gyermek számára a napi maximum 40 perc lehetne, viszont a tapasztalatom az, hogy a gyerekek többsége ezt túl tudja lépni, könnyen addiktívvá tudnak válni. Ez pedig rossz hatással van rájuk, ugyanis a fantáziától veszi el a teret. És azt látjuk, hogy azok a gyerekek, akiknél ez korlátozva, szabályozva van, nincs benne a napi rutinban, hogy a képernyő bébiszitterként működik, sokkal jobb megküzdési stratégiával rendelkeznek. Kreatívabbak, mint a társaik és trauma esetén hamarabb túl vannak rajta, mint a képernyőn szocializálódott társaik. A tévéző gyerekek ugyanis gyors és kész ingert kapnak és nem kell használniuk a fantáziájukat.” – tette hozzá a szakember, ezzel alátámasztva az én észrevételeimet is, miszerint valóban a tévémentesség miatt hisztizik kevesebbet, old meg könnyebben problémákat és lett egyébként alapjáraton is sokkal nyugodtabb Máté.

De mi a helyzet a rajzolással? „Amikor manipulatív tevékenységhez folyamodunk, mert mondjuk nincs tévé, akkor az idegrendszer egyrészt önállóan kezd el ingereket keresni, másrészt sokkal intenzívebben is stimulálódik, úgyhogy igen, azt kell mondjam, hogy valószínűleg közrejátszott az idegrendszer fejlődésbeli ugrásában az, hogy nem nézett a gyermek tévét.”

És miről fog majd beszélgetni a barátaival, ha lemarad a mesékről? Kizárják-e majd őt maguk közül, egyáltalán tényező-e, téma-e ez az ő korukban? „Elég nagy probléma lenne, ha óvodáskorban a tévében látott mesékről tudnának a gyerekek egymással csak beszélgetni. Nagyobb, kamaszkorban, amikor zéró tolerancia van egymással szemben, akkor tény, hogy nagyon nehéz tartani a ritmust és tartani a kapcsolatot a társakkal, a szociális hálóval. Azon kívül, hogy rácsodálkoznak egymás Mancs Őrjáratos pólójára, óvodás korban ennek semmi jelentősége. Sőt, még ha nem is látja vagy ismeri a mesét, beszélgetésbe tud elegyedni róla a többiekkel, be tud kapcsolódni a mesékről, a szereplőkről szóló játékba, és a (szerep)játék közben megkapja tőlük a sztorit. A többi pedig a fantáziájára van bízva. Szóval emiatt semmilyen hátrány nem fogja érni.”

Végezetül pedig kíváncsi voltam arra is, hogy szakemberként mit gondol a tévémentes terveimről:  támogatja a teljes tiltást vagy épp ellenzi? „Én ebben a kérdésben szeretek a szülőknek egyfajta szabadságot adni. Ezt mindenkinek végig kell gondolnia. Az 1 teszt hónap után maga is tudja, tapasztalta, hogy mennyire sok energiára van szükség, amikor kiesik egy „bébiszitter”. De ha van a szülőben elég elhivatottság és elköteleződés, akkor én mindenkinek csak ajánlani tudom.” – mondta Rédei Zsuzsanna, aki zárásképp azt azért még hozzátette, hogy ahol nem oldható meg a tévémentesség, ott a megengedett screentime-ot nagyon okosan, tudatosan, mértékkel szabjuk meg.

„Mindig azt tartsuk észben, hogy a gyermek fejlődésétől vesszük el az időt azzal, hogy hagyjuk tévézni.”

Megvan, döntöttem: marad még egy darabig rossz a tévé.

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
110 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
477 szavazat
Top
1
mozaik család

Igaz történet: Szülés után az exem és a vőlegényem együtt vittek haza a kórházból

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
Top
2
házassági évforduló

Üzenet a feleségemnek a házassági évfordulónkra

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
6 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek