Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
470 szavazat

Alig van házi feladat, nincsenek különórák, később kezdődnek, de korábban fejeződnek be az iskolában töltött napok, a finn diákok mégis minden nemzetközi mérésen, teszten az élbolyban végeznek. Elmondjuk, hogyan csinálják.

Elolvasom
lánygyermekek világnapja
Fotó: Getty Images
2019.10.11

A lánygyermek értéke

Október 11. a lánygyermekek világnapja. Igen… mert sajnos 2019-ben még mindig kell, hogy legyen egy ilyen nap, amellyel megpróbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy ne tegyünk különbséget fiú és lány gyermek között.

„Elsőre fiú? Ez igen, Apuka!” Sose felejtem el ezeket a mondatokat. És a vállveregetéseket, a megnyugvást jelző sóhajokat sem – jól van, minden rendben, megnyugodhatunk, tovább megy a családnév. Miközben mi viszont elmondhatatlanul örültünk, hogy lesz egy gyermekünk. Egy egészséges gyermekünk. Hogy fiú vagy lány – teljesen mindegy volt. Csak egészséges legyen.

„Meglátjátok, milyen jó lesz, majd meg tudja védeni a húgát!” Mert hát nyilvánvaló, hogy ha elsőre sikerült összehoznunk a fiút – mert ne felejtsük el, hogy ketten kellettünk ehhez is -, másodjára majd lányt kell. És ha lány lesz, akkor azt a lányt meg is kell védeni. Igaz, lány lett (újabb vállveregetések és sóhajok – lesz, aki szül unokát), de ha valakit, hát őt egyáltalán nem kell megvédeni.

„Négy fiút!” – mondtam mindig, amikor azt kérdezték, hogy hány gyermeket szeretnék és milyen neműeket. Tényleg láttam magam előtt a „képet”, ahogy a negyvenes-ötvenes éveimben, a magam maximum 160 centijével (ami az életkorom számának növekedésével egyetemben valószínűleg egyenesen arányosan lesz majd egyre kevesebb és kevesebb) állok én, az Anya, a 4 langaléta fiam között. Bár még 4 fiam lehet(ne, de nem lesz), mérhetetlenül hálás vagyok azért, mert egy lányom legalább van. Egy csodálatos lányom.

Bevallom őszintén, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy miről és hogyan is kellene írnom a lánygyermekek világnapja kapcsán, hogy őszinte is legyek, szemléltessem is a problémát, de senkit ne bántsak meg – de leginkább a fiamat ne.

Meséljem el, hogy a lány, akit állítólag a bátyjának kellene megvédenie, másfél évesen simán kimegy egyedül a vaksötét konyhába, míg a 3 évvel idősebb bátyja őt kéri meg, hogy kísérje ki? Nem. Mert tudom, hogy egyik sem bátrabb vagy vagányabb – csupán más életkorban vannak és más hatások érik őket. Közben viszont kiegészítik, támogatják és segítik egymást, mert már most tudják, hogy együtt sokkal több mindenre (lesznek) képesek.

Vagy meséljem el, hogy a lány, aki sokak szerint nem ér annyit, mint egy fiú, jóval korábban kezdett el forogni, járni, enni, beszélni, rajzolni? Nem, mert a bátyja hatására, az ő folyamatos példamutatása, segítsége és tanítása hatására tette mindezeket – ilyen korán.

Meséljem el, hogy a lány, aki állítólag majd felnőttként nem való vezető pozícióba, kevesebb, mint másfél évesen számol, mondókákat mond, logikai feladatokat old meg és lélegzetelállítóan kezeli a legdurvább konfliktushelyzeteket is? Szintén nem, mert ha nem lenne egy idősebb testvére, akkor valószínűleg még őt sem ezek foglalkoztatnák.

Talán meséljem el, hogy már most nagyobb akaraterővel és kitartással rendelkezik, mint bárki, akit ismerek? (Beleértve magamat is…)

Vagy meséljem el, hogy amennyire ösztönösen és csodálatosan bánik és gondoskodik egy játékbabáról, ugyanennyire figyelmes és segítőkész már most bármilyen embertársával?

Végül meséljem el, hogy már most sokkal jobban viseli a legnagyobb fizikai, de akár lelki fájdalmakat is, mint bárki, akit ismerek?

Elmesélhetném. Jó, el is meséltem. Napokig tudnám konkrétan sorolni az előnyeit, a tehetségeit, a különlegességeit, az aktuális – valódi értékeit. Nem csak a saját lányomét, hanem minden lányét. Mint ahogy ugyanilyen sokáig tudnám felsorakoztatni a fiam és minden fiú értékeit is. De végeredményben pont oda is lyukadnánk ki, ahol ennek az egésznek valójában már tartania kellene 2019-ben: hogy ugyanolyan értékesek, hogy ugyanolyan csodálatosak, hogy egyenlőek, és hogy pont ugyanazt érdemlik – mindenből. Legyen szó esélyekről, lehetőségekről, fizetésről, pozícióról, választási jogról, döntéshozatalról, bármiről.

Nagyon örülök és mérhetetlen megnyugvással tölt el, hogy nem csak én gondolom így. És nagyon hálás vagyok azoknak a lánygyermekes kollégáimnak, akik megfogalmazták a gondolataikat a témával kapcsolatban. Alább az ő írásaikat olvashatjátok.

“Érdekes, mi a párommal mindig is kislányt akartunk, bár természetesen akkor sem lett volna semmi probléma, ha végül fiunk születik. És szerencsére nincs is semmilyen rossz tapasztalatunk ezzel kapcsolatban, és bevallom őszintén, csodálkozom is, hogy napjainkban egyáltalán téma még ez!? Számunkra fontos téma az egyenjogúság, de szeretnénk a kislányunknak erősíteni az önbecsülését, hogy rendben legyen az önértékelése is. Hogy tisztában legyen vele, hogy nőként is bármit elérhet, hogy bármi lehet, bármilyen beosztásba kerülhet és hogy nőként is bátran merje azt mondani, amit gondol. Meg is vettem neki Fodor Marcsi és Neset Adrienn ’50 elszánt magyar nő’ című könyvét, hogy ha nagyobb lesz, megismerhessen néhány inspiráló történetet, példát.”
Ruttner Kata, riporter, life coach, a Famiily.hu szerzője

“Amikor megfogant a gyerekem, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy fiú lesz. Nem is tudom, miért. Aztán hamar kiderült, hogy kislány. És akkor a kapcsoló átkapcsolt az agyamban – észrevétlenül, egy másodperc alatt elengedtem a fiú-dolgot. Az akkori kiadó-igazgatónk, Margaret azt mondta: “Örülj neki, hogy lány lesz, mert soha nem fog otthagyni téged. A fiúk általában lelépnek.” Nem tudom. Egyvalami biztos: akinek lánygyereke születik, abban a pillanatban feminista (az én olvasatomban: jobb ember) lesz. Én nem akarom, hogy Stefánia másodrendű állampolgár legyen, nem szeretném, ha ugyanannyi munkáért kevesebb pénzt kapjon, mint egy férfi. És ha egy építőmunkás utána fog füttyögni, én föl fogom robbantani azt az állványt, ahol az a fazon munkát imitál. Előre szóltam, peace!”
Bus István, a Playboy főszerkesztője

“A páromnak az első házasságából már volt egy fia, amikor megismerkedtünk. Közös volt a vágy, hogy legyen egy kislányunk. Akkoriban a férjem még dohányzott és mivel nagyon szeretett volna egy lány gyermeket, azt fogadta meg, hogy ha teljesül ez a kívánsága, leteszi a cigarettát. Így is lett, Jázmin születése napján gyújtott rá utoljára és azóta se vett a szájába cigarettát. Szokta is mondani az azóta már 11 éves nagylányunk, hogy az apukája neki köszönheti az egészségét.
Világ életemben kislányra vágytam és azóta is minden nap rácsodálkozok, hogy milyen jó, hogy megszületett. Persze féltem is, hiszen nőként helytállni még a mai világban sem túl egyszerű, de hiszem, hogy ő már annak a generációnak a tagja, aki nem érzi, hogy a „nősége” bármiben is meggátolná. Remélem, hogy megőrzi azt a magabiztosságot és evidencia-érzést, ami ma még sajátja, hogy nőként bármi elérhető, csak akarni kell.”

Jean Orsolya, újságíró, a Famiily.hu szerzője

vida ferenc

“Jobb kézzel a szívemen, ballal írom ezt: nekem tényleg teljesen mindegy volt, fiam lesz-e, vagy lányom. Lányom lett, mármint elsőre. Hogy most, szűk négy év távlatából visszagondolva jó-e, hogy így alakult? Hát már hogy a fenébe ne lenne jó?! Apaként persze számítasz rá, hogy a lányodért őszintén fogsz rajongani, hogy gyakran engedékenyebb leszel vele, mint az anyja és hogy idővel az apa-lánya szerelem is beüt majd. Arra viszont már nem, hogy megtapasztalod, a lányok cserfes tekintete és finom puha bőre alatt mennyire döbbenetesen kemények is valójában. Gyakran keményebbek, mint a fiúk, miközben sokkal körültekintőbben hozzák meg döntéseiket. Ezek azok a tulajdonságok, amik miatt a legkevésbé sem féltem őt a felnőtt-léttől: a nők maximálisan érvényesülni fognak és meg fogják találni a számításukat.”
Vida Ferenc, Apa magazin főszerkesztő

“A lánygyermekek világnapjáról nekem az jutott eszembe, hogy miért imádom, és miért vagyok végtelenül hálás azért, mert van egy lányom – is. Imádom, mert egy amazon. Imádom, mert hullámvasút a kapcsolatunk. Imádom, mert egy egyéniség, de imádom, hogy ha úgy van (és a legtöbbször úgy van), akkor gyakorlatilag szimbiózisban élünk. Imádom, hogy éjjel észre sem veszem, ha átjön, mellém bújik, összetekeredik a lábunk és így alszunk reggelig. Imádom, hogy állandóan jön utánam, segít, csinálja, és közben csak mondja, mondja, mondja. 🙂 Imádom, hogy mindent észrevesz egészen az apróságokig: új haj, új köröm, vagy akár egy új kulcstartóról legyen szó. Imádom a csajos csicsergését, azt a természetes bájt, ami árad belőle. Imádom, ahogy mindenkivel megtalálja a hangot, ha kell, akkor fiúkkal játszik nyakig sárosan, de pillanatokon belül királynővé tud változni. Végül imádom, hogy van. Jobb hely lett általa a világ. Szóval lányos szülőnek lenni jó. Fiúsnak is, de lányosnak is ugyanannyira jó.”
Szondi Márta, Content Studio koordinátor

“Engem fiúnak vártak, kizárólag fiúnak. Anyám úgy látta, a férfiak számára könnyebb az érvényesülés és nagyobb a szabadságuk. Én igyekeztem megfelelni az elvárásoknak, sok fiús/férfias tulajdonságot növesztettem magamban, és természetesen úgy képzeltem, hogy  fiús anya lesz belőlem. Amikor kiderült, hogy babát várok, mégsem érdekelt a neme, sosem kérdeztem az ultrahangos orvostól, mit lát. Lányom született. Annyi mindent tanultam tőle, hiányzó részek kerültek  a helyükre. Biztos, hogy egyformán jó fiút vagy lányt nevelni. De én épp azt a gyereket kaptam, akire szükségem volt.”
Tomsits Tímea, a Gyereklélek és az Éva magazin főszerkesztője

2019-ben a világ számos pontján még mindig hátrányból indulnak az életben azok a gyerekek, akik lánynak születtek. Gyerekházasság, nemi alapú erőszak, oktatási egyenlőtlenség, önbizalomproblémák – többek között ezekkel a nehézségekkel kell szembesülniük a lányoknak nap mint nap. Az elmúlt 25 évben számos területen javult a lányok helyzete, de tennivaló még van bőven, erről számolnak be az UNICEF statisztikái is:   

- Minden évben továbbra is 12 millió lányt adnak 18 éves kora előtt férjhez, véget vetve ezzel a gyermekkoruknak. Azok a lányok, akik gyerekként házasodnak, nagyobb eséllyel fejezik be idő előtt a tanulmányaikat, mint társaik.
- Globálisan 130 millió 6-17 év közötti lány egyáltalán nem jár iskolába.
- Világszerte négyből egy 15-19 év közötti lány egyáltalán nem dolgozik és nem is tanul. Összehasonlításként, ez az arány a fiúknál tízből egy.
- Mintegy 15 millió 15-19 év közötti nő volt már nemi erőszak áldozata az élete során.
- Globálisan a 10-19 évesek körében az új HIV fertőzések áldozatai 74%-ban lányok.
- 1,1 milliárd 18 évesnél fiatalabb lány él a világon. A hátrányos nemi megkülönböztetés sokuk életének minden területére hatással van, ez határozza meg mikor és kivel házasodhatnak, részesülnek-e oktatásban, hozzáférnek-e a az egészségügyi szolgáltatásokhoz, vállalhatnak-e munkát.  

A lányok kilátásai lassan, de biztosan javulnak. Az UNICEF a világ minden táján kormányokkal, partner szervezetekkel és gazdasági szereplők bevonásával küzd a lánygyermekek esélyeinek növelése érdekében. Az elmúlt évtizedben globálisan 15%-al csökkent a gyerekként férjhez adott lányok száma, így ma már „csak” ötből egy lányt kényszerítenek házasságra a 18. születésnapja előtt. Csökkent a fiatalon édesanyává váló lányok száma is, míg 1995-ben 1000 15-19 év közötti lányra 65 szülés jutott, mára ez a szám 43-ra mérséklődött. 1998 és 2017 között az iskolából kimaradó lányok száma 37,5 százalékkal csökkent. Jelentős eredményeket sikerült elérni az írástudatlanság felszámolásában is:  1995 és 2016 között a 15-24 éves írástudatlan nők száma 42%-al csökkent.

Az UNICEF Magyarország a lánygyermekek napjának előestéjén könyvbemutatóval egybekötött jótékonysági talkshowt tartott a Radnóti Tesla Laborban. A Nőnek kódolva – Anya-lánya bizalmasságok című eseményen négy ismert édesanya (Hámori Eszter, Hámori Ildikó, Hernádi Judit, Kováts Adél) és lányaik (Bajor Lili, Szinetár Dóra, Tarján Zsófi, Kováts Rozi) beszélgettek önbizalomról, nőiességről, nővé válásról. Ma jelenik meg Az önbizalom kódja lányoknak című könyv a Líra Könyv Kiadócsoport ifjúsági kiadója, a Menő Könyvek gondozásában, a kötet szintén ezzel a témával foglalkozik. A könyv és az este bevétele is az UNICEF Magyarország gyerekekért végzett munkáját támogatja.

Az UNICEF gyerekekért végzett munkáját itt lehet támogatni: www.unicef.hu/segitek 

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
17 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
470 szavazat
Top
1
mozaik család

Igaz történet: Szülés után az exem és a vőlegényem együtt vittek haza a kórházból

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
Top
2
házassági évforduló

Üzenet a feleségemnek a házassági évfordulónkra

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
6 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek