Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
470 szavazat

Alig van házi feladat, nincsenek különórák, később kezdődnek, de korábban fejeződnek be az iskolában töltött napok, a finn diákok mégis minden nemzetközi mérésen, teszten az élbolyban végeznek. Elmondjuk, hogyan csinálják.

Elolvasom
parent shaming
Fotó: Getty Images
Szerző: Dadventure
2019.10.17

Kedves szülők! Ne okoskodjunk bele egymás dolgába!

Bármennyire is terjed az a -helyes- gondolat, hogy a szülőknek támogatniuk kell egymást, mégis gyakran látom, hogy az emberek nem bátorítják a másikat, hanem beleokoskodnak a dolgába, és jól odamondanak.

Eddig szerencsére elkerültek az őrültek és okoskodók, pedig egy éve kirakatban van a családom (na azért annyira nem nagy az a kirakat, de mégis). Amikor mégis megtaláltak, igyekeztem nem magamra venni. Persze ezt mondani könnyebb, mint csinálni, de ettől függetlenül

bíznom kell magamban annyira, hogy ha valaki beleszól a gyereknevelésbe, akkor tudjam, mi az, amiben igaza van, és mi az, amihez semmi köze.

Az is igaz azonban, hogy attól, hogy én nem veszem magamra, a másik se okoskodjon. A gyereknevelésben rengeteg a kétely és a bizonytalanság. Itt nem lehet kísérletezni, mint a fizikában: ha te százszor ugyanúgy csinálod, simán lehet, hogy a gyerek 140-féleképp reagál majd. Emiatt azt hiszem, rosszul csinálom, miközben jól. Vagy rosszul csinálom, miközben meggyőztem magamat, hogy nagyon jó vagyok. Vagy a születés utáni héten: mindent rosszul csinálok, hogy fogjuk életben tartani ezt a gyereket?!

Sokan sokféleképp dolgozzuk fel ezt a bizonytalanságot: az egyik gyönyörű fotókat szerkeszt a gyerekeiről és magáról, a másik ugyanígy arról próbálja győzködni valós és virtuális környezetét, hogy a férje-felesége a világ legnagyszerűbb embere. Aztán van az, aki vadidegenek életébe okoskodik bele, mert a korán hozzátáplálós anyukához képest ő 8 hónapig csak anyatejet adott a gyereknek: ezek után dönteni kell, ki a hülye, ő vagy én? Ha máshogy csinálja, lényegében az én módszeremet kérdőjelezi meg, és ezt nem hagyhatom!  

Néha én is elmerülök ebben. Morgok, amikor a kevéske apuka közül egyik-másik a férfiakat szidja instán, amivel nyilván az anyukák lájkjait akarja becsalogatni. Vagy eszembe jut, amikor a játszótéri anyukát éppen anyák napján kurvázta le a játszótéren az ötéves forma kislánya. Azt is szégyellem, hogy egyáltalán emlékszem erre, mégis néha eszembe jut.

Van olyan az óvodában, akit látok öltözködés közben, ahogy a szülei próbálják nyugtatni édességgel, telefonnal. Jó ég, neki nem jutalom kell, hanem ördögűző! Ilyenkor arra gondolok, hogy hiszen az én eleven gyerekeim szentek! Azt hiszem, valami hasonló a szerepe, ebből erőt merítek a nehezebb percekben.

Arra jutottam, hogy az ember lehet elnézőbb a többiekkel szemben. Mint amikor a gyerek hangosan toporzékol, és nem bántani kell, hanem megölelni és azt mondani, minden rendben. Mondjuk megnézném, mit szólnak az anyukák a játszón, amikor odamegyek a nehéz percekben ölelkezni. Valószínűleg új játszótér után kéne néznünk!

A gond ezzel a hozzáállással az, hogy elég könnyű fent maradni a magas lovon, és minden probléma mögött látni valami könnyen azonosítható hátteret: szar a házassága, azért seggfej a gyerek; nem szól rá, mert retteg tőle, ezért dobja bele hatodjára a többiek szemébe a homokot; az anyja túl kemény volt vele, ezért szid mindenkit a játszótéren. A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon kevés embert ismerek annyira, hogy akár csak sejtsem is, mi zajlik a fejében. Hát akkor hogyan tudnám megsaccolni egy vadidegen baját, pusztán abból, hogy épp üvöltözik vele az ördög-küldte gyereke.

Összességében nem mindig rossz, ha a másikat bámulom és szörnyülködők: nehéz kimondani, de valóban vannak rossz anyák és rossz apák, akik bánhatnának szebben a gyerekeikkel és lehetnének velük többet. De ez pusztán az én véleményem, és amíg nem kérdeznek meg erről, addig jobb, ha elteszem magamnak ezeket a gondolatokat, és próbálom értelmesen felhasználni őket.

Például türelmesebb vagyok a fiammal, aki fáradtan sokkal lassabban öltözködik. Esetleg nem várok el olyan dolgokat a kicsitől, amit a nagy már tud, vagy esetleg az ő korában már tudott. Ha pedig csak simán rosszindulatú vagyok, arra gondolok, hogy én se vagyok sokkal jobb, és más engem láthat elrettentő példának, mert például vaginát növesztettem, és itthon maradtam a fiammal.

Ha többet akarsz látni a családunkból, hogy a napi rutinon kívül mennyire megy könnyen vagy nehezen bármi más, akkor kövess Instagramon vagy Facebookon!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

külföldi oktatási rendszerek

Házi alig, iskolakezdés 9-kor és még 8 ok, amitől világbajnok a finn iskola

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
470 szavazat
Top
1
mozaik család

Igaz történet: Szülés után az exem és a vőlegényem együtt vittek haza a kórházból

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
Top
2
gyerekbarátságok

Mikor avatkozz bele a gyereked baráti konfliktusaiba?

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
5 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek