Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

gólyák

Gólyakukkolás – mutatjuk, kiket érdemes online nézni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat

Nézz bele a gólyafészkekbe! De vigyázz, nem minden fog tetszeni, amit ott látsz! (Bónuszként jön néhány egyéb állatos webkamera is!)

Elolvasom
elengedés
2019.10.24

Az még oké, hogy bölcsis, de aludjon is ott? Erika és lánya története, avagy egy anya vallomása az elengedésről

Járjon bölcsibe vagy ne? Aludjon ott vagy ne? Avagy mi is az a kötődő nevelés szerintem, egy anya szerint és mi az elképzelése erről az egészről a gyakorlatban az én 2 éves kislányomnak.

Amikor várandós voltam Kamillával, felhívott egy barátnőm és azt mondta: velünk álmodott. Találkozott Kamillával, aki egy játszóház színes labdái között üldögélt, ránézett és annyit mondott, „tanítani jöttem”. Azt hiszem, kezdem érteni…

Biztosan sokan vagytok ezzel hasonlóan, de annyi paradigmaváltásom még életemben nem volt, mint amióta anya vagyok. Így volt ez mostanában is.

Bölcsi vagy nem bölcsi?

Amióta megszületett – sőt, már valójában előtte is – teljesen biztos voltam benne, hogy az én gyereke(i)m nem lesz(nek) bölcsis(ek). Semmi bajom az intézménnyel, de abban a hitben éltem, hogy azoknak van létrehozva, akiknek valamiért nincs lehetőségük egész nap anyának lenni, vissza kell menniük dolgozni, stb. Ráadásul azt gondoltam, hogy egy gyereknek a szülő mellett van a helye, ameddig csak lehetséges. Milliószor hallottam a mondatot, hogy „az első 3 év mennyire meghatározó egy kisgyermek életében”. Szerencsére nekem van lehetőségem egész nap vele lenni. Élvezem is, pedig nagyon kevés segítségem van, de úgy érzem, megtaláltuk a ritmust.

Pedig Kamilla nagyon ingerkereső, aktív kislány. Ezért minden délelőtt csináltunk valamilyen programot, társaságba mentünk, mindkettőnknek ez volt az igénye.

Ha egy egész napot itthon kellett töltenünk, akkor délutánra mindketten begőzöltünk.

Aztán amikor idén tavasszal megfogant a kistesó, és én hat héten át a világomról nem tudtam, állandó hányás és hányinger gyötört, sokszor élni nem volt kedvem, nem hogy programozni. Elgondolkodtam… Mi lesz velünk decembertől? Itt leszek egy csecsemővel, kialvatlanul, az influenza és járványszezon kellős közepén, a mínusz 10 fokban. Hova fogok menni Kamillával?

A gyerek döntött: bölcsi

Akkor már régóta olvastunk Bogyó és Babócát, és az óvodás résznél folyton azt kérdezgette, hogy ő mikor mehet oviba?! Ekkor nehezen, de nagy elhatározásra jutottam. Körülnézünk a környék bölcsijeiben! Igazából egy dolog érdekelt, milyenek a dadusok, milyen a hangulat. Találtunk is egy helyet, ahol nagyon jó érzéseim voltak, tettünk is egy próbát.

Kamilla az első perctől annyira lelkes volt, hogy én magam is meglepődtem. Pedig ismerem… talán nálam jobban senki nem. Tudnom kellett volna, hogy imádni fogja a délelőttöket játékok és gyerekek között tölteni. Én meg persze otthon, egyedül, nélküle végigbőgtem az első napot. Nagyon furcsa volt, majdnem 2 év után nélküle lenni. De nyugtáztam, hogy ha neki jó, akkor nekem is.

Soha egy könnycseppet nem hullatott utánam, sőt az első hetekben alig tudtam ebéd után elhozni. Ő bent szeretett volna maradni, aludni a többiekkel. Én viszont nem szerettem volna… És azt gondoltam, reménykedtem, hogy nála is csak egy kósza lelkesedés, egy kis hiszti azért, mert elfáradt.

De ott alvásról szó sem lehet!

Nálunk ugyanis az alvás egy nagyon meghitt, intim, összebújós dolog. Több mint másfél évig cicin, de utána is szorosan hozzám bújva aludt el. Éjszaka is együtt alszunk, egy nagy, boldog kupacként. Így szeretjük. Tehát az ott alvásról szó sem lehetett. Már előre az ovitól rettegtem, mert azt hittem, kötelező lesz ott aludnia. Amikor megtudtam, hogy mégsem, akkora kő esett le a vállamról, mint egy hegy.

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jónás Ercsi (@tudatos_hedonizmus) által megosztott bejegyzés,

 

Szerencsére néhány hét után már nem mondogatta ezt a bent alvás dolgot, és könnyedén hazajött velem.

Történt viszont más

Egyre keservesebben tudtam ugyanis itthon elaltatni. A világ összes rituáléját, szerepjátékát kipróbáltam, fárasztottam, olvastunk, illóolajat párologtattam, de csak egyre szenvedősebbé vált a dolog. Fél óra volt a határ, amíg még türelmes tudtam maradni, de azután egyre vállalhatatlanabb lett a viselkedésem. A szép szavakból, hangos szólongatás, idővel volt rá példa, hogy sajnos kiabálás lett. Egy óra után pedig már fenyegetés, kiküldés, otthagyás és végül feladás… ami nyilván mindkettőnket nagyon megviselt.

Azt tudtam, hogy aludnia kell. Néhány kivétellel minden nap elaltattam, és ő minden nap – amikor végre kidőlt – 3 órát aludt. Ha valamiért mégsem, akkor sokkal nyűgösebb és ingerlékenyebb volt, egész délután és este is. Az az elmélet sem vált be, hogy ha nem alszik délután, akkor majd este hamarabb elalszik. Ő nem ilyen. Minél kipihentebb az idegrendszere, annál könnyebben kapcsol ki este is. Világ életében ilyen volt. Minél fáradtabb volt, annál nehezebben aludt el.

Hála az aktív közösségi médiában zajló életemnek, rengeteg tippet és tanácsot kaptam. És tudjátok mi a legérdekesebb? Hogy nem maguk a tanácsok segítettek, azokból inkább csak az derült ki, hogy minden gyerek más, és ami másnál működik, az nálunk egyáltalán nem segít. Az viszont nagyon hasznos volt, hogy ahogy válaszolgattam a segítséget nyújtó anyáknak, annál közelebb kerültem a saját utunkhoz.

Meghallani a jeleket

Az egyik anyuka azt írta nekem, hogy figyeljem a jeleket! Még vissza is kérdeztem, hogy milyen jeleket?! Aztán rájöttem! Mi van, ha ezt az ott alvás dolgot csak én nem akarom? Mi van, ha ő is tudja már 2 évesen, hogy mit szeretne? Vagy mit szeretne kipróbálni? Igazából szerencsém is van vele, mert folyékonyan beszél. Meg is tudtam kérdezni tőle! Valójában kezdettől fogva ezt mondogatta szegény, csak én nem akartam meghallani…

Vettem egy nagy levegőt és felhívtam a bölcsi vezetőjét és megbeszéltem vele mindent. Aztán Kamillához fordultam: „Kicsim, még mindig ott szeretnél aludni a többiekkel?” A válasz egy határozott „Igen!” volt. Aznap még vagy húszszor megkérdeztem, amikor a barátnőm, aki épp velünk volt, rám szólt: „Addig akarod kérdezgetni, míg egyszer nemet mond?!” Kívülről csak nevettem, de ráérzett, mert legbelül csakis ebben reménykedtem.

 
 
 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jónás Ercsi (@tudatos_hedonizmus) által megosztott bejegyzés,

 

Aznap éjjel nem sokat aludtam. Annyira sírtam, hogy ki kellett jönnöm a nappaliba, nehogy felébresszem őket. „Nem adom!” „Nem adom, még csak két éves!” Fohászkodtam. „Adj Istenem bölcsességet!”, „Adj Istenem erőt!” aztán Kamillához és a pocakomban lévő kisfiamhoz, Dávidhoz beszéltem, zokogva kérdezetem, hogy „Ugye Ti okosabbak vagytok nálam? Ugye ti jobban tudjátok?”

Aztán másnap a bölcsibe menet, utoljára megkérdeztem Kamillát, de már nem válaszolt. Én kínlódtam csak. Mondtam is neki, hogy ez most anyának nagyon nehéz. De ő csak hallgatott. Aztán amikor a cipőjét cseréltem az öltözőben, guggoltam előtte és könnyeztem. Még a dadus is megölelt hátulról, és az ő könnyei is kijöttek. Kamilla, meg mint egy kis bölcs Buddha, amikor kész lett, csak annyit kérdezett: „Mehetek?”

Elengedtem

Nagyon kedvesek voltak a dadusok. Amikor eljött az alvásidő, fél óránként hívtak, hogy minden rendben, szépen fekszik, nem keres, teljesen nyugodt. Aztán még képet is küldtek, amikor elaludt. Mosolyogva ébredt. Talán még sosem láttam ennyire elégedettnek. Büszke volt és kitörően vidám, egész délután és este is. Boldogan újságolta, hogy csendben maradt és a barátaival aludt. Persze megkérdeztem, hogy máskor is ott szeretne-e aludni, és a válasz egy újabb határozott „Igen!” volt.

Azt hiszem, kezdem érteni… Sőt, nem is. Most már biztosan tudom: tanítani jött! Mint minden gyerek, akivel szemben, ha kinyitjuk a fülünket és meghalljuk a tanítását. Kötődő nevelés – mondják a legmodernebb szakkönyvek. De mit is jelent? Igény szerint szoptatni? Hordozni? Együtt aludni? Szorosan magunk mellett tartani és soha nem elengedni? Nem kizárólag. Nálunk ezek mind voltak, vannak, mégis azt hiszem, nem csupán ebből áll. Kötődni! Kötődni a gyerekhez! A saját gyerekünkhöz! Fizikálisan, lelkileg és mentálisan is! És ha ő 2 évesen bölcsiben szeretne aludni, akkor elengedni! Elengedni őt és a saját meggyőződéseinket! Elengedni a véleményeket! Elengedni, hogy másoknál mi van! Elengedni, hogy mit írnak a könyvek! Engedni! És engedni Neki, hogy az legyen, aki valójában lenni szeretne! Elfogadni azt, hogy sokszor gyerekként is jobban tudják, mi a jó nekik!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
22 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

gólyák

Gólyakukkolás – mutatjuk, kiket érdemes online nézni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
Top
1
DIY

Mosható szájmaszk házilag – így készítsd el, akár varrógép nélkül is!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
251 szavazat
Top
2
mosipelus

A pelenkÁZÁS ne az ázásról szóljon! – 5 szempont, hogy egyszerűen választhass mosipelust!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
14 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek