Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

nyaralás

Nyaralást terveztek? Biztonsági szempontok, ha úticélt választanátok idén nyárra

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat

A Magyar Turisztikai Ügynökség mindenkit arra buzdít, hogy idén nyaraljon belföldön, hiszen nem csak biztonságosabb, de azzal a hazai szolgáltatókat támogatja. Ezen kívül most külföldre utazni sem olyan egyszerű, hiszen van olyan ország, amelynek határai júliusig zárva maradnak a turisták előtt és a repülés ugyancsak nagy kockázatot rejt magában. Milyen úticélok jöhetnek számításba, ha a biztonság a fő választási szempont? Itt a részletes országlista, mikortól és milyen feltételekkel utazhatunk!

Elolvasom
kiabálás
2020.02.01

Az üvöltős apák, avagy miért kiabálunk a gyerekeinkkel és miért nem kellene ezt tennünk?

Bizonyára te is felemelted már a hangod gyermekeddel szemben. Ezzel nincs is semmi gond, azzal viszont már igen, ha ez napjában ötször előfordul. Miért üvöltünk valójában és mit tehetünk ellene?

Hatéves lehettem, amikor édesapám elvitt magával vadászni. A vadászat érzelmi tetőfokát a hajtóvadászok sorba rendeződése és a közös cserkészés jelentette. Húsz–huszonöt lelkes vadászember, mellettük izgalomtól lihegő vadászkutyák. Ahogy az azonban gyakran megesik, a jól eltervezett akciót váratlan esemény írta felül. A jobb oldali bozótosból – többek rémületére – három őz futott ki és menekült fejvesztve a riasztó kiabálás elől. A vadászok meglepődtek, kutyáik pedig gazdáikra ügyet sem vetve, az ösztön jogán vonyítva, üvöltve a futó vadak után eredtek. Kivéve a mi vadászkutyánkat, Pötyikét, a szeretetben nevelt és iskolázott magyar vizslát. Ámulva figyeltem, ahogy a vizslánk édesapám lába mellett maradva „sztoikus arckifejezéssel” folytatja az útját. Még hallottam, ahogy apu halkan odaszól neki: „Jól van, okos vagy” – majd megsimogatja a füle tövét.

Miért is meséltem el ezt a történetet? Talán azért, mert egészen biztosan tudom, hogy édesapám soha nem kiabált a kutyáival, soha nem bántotta, sőt szeretettel kényeztette őket. Mégis, valamilyen titokzatos hatalomnál fogva, minden szavának mázsás súlya volt. 

Miért kiabálunk a gyerekeinkkel?

Tegyük gyorsan a szívünkre a kezünket! Melyikünk nem kiabált még saját gyermekével? Szerencsére

a kiabálás önmagában nem jelenti az apai nevelés csődjét. Sok okunk lehet arra, hogy fölöslegesen hangosan, időnként bántóan ordítsunk. A valódi probléma akkor kezdődik, ha apai nevelési stílusunk meghatározó eleme maga a kiabálás, az üvöltés és az ordítozás lett.

Tekintsünk el attól a helyzettől, amikor ijedtünkben vagy fájdalmunkban önkéntelenül elüvöltjük magunkat. Bicikliző kisgyereked éppen a négysávos autóút felé tart? Furcsa is lenne, ha nem üvöltenél rá! De hogyan lehetséges az, hogy egyébként kedves, halk szavú apák konfliktushelyzetbe kerülve rögtön kiabálni kezdenek?

Az egyik leggyakoribb ok sajnos az apa nevelői szerepével kapcsolatos mítoszunk, mely szerint egy rendes családban a végtelen anyai szeretetet az apai józan fegyelmezés kell hogy kiegészítse. A kutatások szerint azonban az apák jelentős része frusztrálónak tartja, hogy szerepe a gyermekek fegyelmezésére korlátozódjon. Az elmúlt években számos nagy ívű angolszász vizsgálat bizonyította, hogy az apák nevelési stílusát egyáltalán nem jellemzi az anyákétól eltérő mértékű agresszió, rivalizálás, vagy egyéb „maszkulinnak” tartott viselkedésforma. A képlet azonban ennél bonyolultabb: édesapák beszámolóiból tudjuk, nyilvános helyeken gyakran érzik úgy, hogy környezetük (például a hisztiző gyermeket és szüleiket áthatóan bámuló idegenek) kimondatlanul (vagy hangosan kimondva) határozott, kemény és férfias fellépést vár el tőlük. Minden édesapának tudnia érdemes, hogy a magyar társadalomban ma is stabilan élő elképzelés (többnyire tudatalatti formában) a kemény és határozott apa mítosza.

Apai minta

Mit tegyünk, ha mi magunk is kiabáló apával nőttünk fel? Apa esetleg üvöltött, belénk fojtotta  a védekező szót és ellentmondást nem tűrő hangon zavart a szobánkba? Vagy gyakran hallottuk a „Várj csak, majd ha apád hazajön, vele beszélj így, fiacskám!” mondatot? Először is ne essünk kétségbe; szülői mintáink jelentős része felülírható, amennyiben azokat felismerjük és szívünk legmélyéről fakadóan valóban változtatni szeretnénk rajtuk. Úgy tűnik, az apai minták esetében is működik a szélsőségek hajtóereje. Nagyon gyakori, hogy éppen egy „elég rossz apakép” indítja el bennünk saját apai stílusunk tudatos felépítését.

Na de azért fegyelmezni csak kell!

A cikk folytatásához kérjük, regisztrálj!

Érdekel a folytatás? Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
17 szavazat

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

nyaralás

Nyaralást terveztek? Biztonsági szempontok, ha úticélt választanátok idén nyárra

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat
Top
1
iskolabezárás

Ezért nyitottak ki, majd zártak is be pár hét után az iskolák Ausztriában és Franciaországban

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
17 szavazat
Top
2
óvodai beszoktatás

Így készülünk vissza az oviba: 7 tipp, hogyan veheted könnyedebbre a karantén utáni ovis visszaszok(tat)ást

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
1 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek