Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat

Eszterék nagyon komolyan veszik a cukormentességet, ha a gyerekeikről van szó, akik még soha életükben nem ettek egyáltalán cukrot. Ők viszont szüleikként a legjobbat akarják a gyerekeinek és úgy gondolják, hogy a cukor az egyik legrosszabb dolog, amit adhatnak nekik.

Elolvasom
vásárlás
Illusztráció: Getty Images
2019.10.26

A golyó, a visító kismalac, a könyváron vett énidő és a kuponok meséje, avagy miért és hogyan vásárol Anya

Szerintem - hangsúlyozom: szerintem! - egy anya három okból kifolyólag vásárol. (Bár, hozzá kell tegyem: valószínűleg egy nemanya is.) 1) Mert amit vennie kell, az elfogyott – ergo: muszájból. 2) Mert akció van, tehát valójában akkor éri meg vásárolni, akár nagyobb mennyiségben is. 3) Terápiás jelleggel. De hogy mit is jelent nálam ez a hétköznapokban? Kifejtem.

„De Anya, én MOST akarok golyót enni”

Mondja vasárnap reggel 7 órakor az egyik legkellemesebb hangtónusán (nem) a kisfiam, akinek bár addigra a fél kamrát és hűtőt kipakoltam, felkockáztam, megkentem, megmelegítettem és elkészítettem, ő mégis inkább úgy döntött, hogy golyót enne. Golyót, azaz kakaós gabonapelyhet. Ami nyilván most pont nincs itthon. Semmi gond, egy óra múlva nyit a legközelebbi SPAR, ahova rögtön el is indulunk, hogy nyitásra biztosan odaérjünk. Én pizsamában, a fiam télikabátban, a lányomnak mindegy, csak HINTA PALINTA – és ezzel már meg is válaszoltam a kérdést, hogy miért indulunk el a 3 percnyire lévő boltba 1 órával az indulás előtt. Mert még el kell menni a játszótérre hinta palintázni. „De gyerekek, ha szólok, akkor indulunk a boltba, hogy még időben tudjatok reggelizni, jó?” Jó-jó, persze Anya, nagy kamu bólogatások, mindent bevetnek, csak menjünk már hintázni.

Egy óra múlva persze egy szétsírt szemű 5 évessel és a hónom alatt visító kismalaccal (= a lányommal) lépjük át a bolt ajtaját. Harminc másodperc múlva persze már nem is tudják, hogy miért hisztiztek, sőt, mintha gombnyomásra, már abba is hagyták, amint meglátják, hogy épp pakolják ki a Dörmi mackókat. „Rendben, vehetünk, de majd csak reggeli után ehettek belőle.” Na, ebben a pillanatban tért vissza (először) a kismalac és a kisírt szemű 5 éves, mert ők nyilván azonnal akarnak enni és csak ezt akarják enni és nyilván, golyót már nem is kérnek, egyébként is nagyon mérgesek rám és nem is szeretnek.

Tudatos és következetes szülő lévén természetesen azonnal odaadom nekik az egy-egy dörmit és azalatt a 2 perc alatt, amíg nagyjából betömik, megpróbálok mindent megvenni, amire szükségünk lehet az elkövetkezendő pár napban órában, és nincs is otthon – ha már itt vagyunk.

Természetesen a tervem nem sikerül. Egy pillanat alatt felfaltak mindent, és a „jótékony” cukorbomba hatására mindenki azonnal ki akar szállni a bevásárlókocsiból, és a következő 15 perc azzal telik, hogy a biztonsági őrrel próbáljuk megtalálni, esetleg elkapni a boltban fogócskázó gyerekeimet. A sorok között szaladgálva közben bedobálom a kocsiba, ami kell, majd a végén a bolti hangosbemondót megszégyenítő hangerővel tudatom a boltban randalírozó, egyébként imádott utódaimmal, hogy a kasszánál gyülekezünk, és aki nem jön, az bizony marad mosogatni.

A kasszánál persze mindenkit fel kéne vennem, mert nyilvánvalóan nagyon elfáradtak – ezzel is segítve, hogy a rögtönzött bevásárlásnak legalább az elpakolás-fizetés része „könnyű” legyen. S majd bár csak egy doboz golyóért jöttünk, végül 2 hatalmas (és nehéz) zacskóval, karomban a kismalaccal, mellettünk pedig egy épp nem szétsírt szemű 5 évessel indulnánk haza. De ugye ott a játszótér, ahova visszafele is muszáj bemenni. „Jó, de csak 10 perc, oké?” Rendben, Anya – hazudják füllentik, majd 20 perc múlva két nagy zacskóval, egy visító kismalaccal, egy szétsírt szemű 5 évessel és újabb néhány ősz hajszállal megyek haza.

És persze golyót elfelejtettünk venni.

„Ezt a könyvet meg kell vennem, akkor biztos lesz majd időm is elolvasni”

Evezzünk kicsit komolyabb vizekre. Egy (számomra) nagyon érdekes dolgot figyeltem meg magamon ugyanis nemrég. Ha volt egy kis súlyfeleslegem és nem voltam elégedett a külsőmmel, akkor elkezdtem magamnak ruhákat venni. Azt hittem, hogy az új ruha majd segít. Takarni. Fogyni. Szebbnek látni. Vagy láttatni. Aztán ahogy ez az egész szép lassan elkezdett a fontossági listámon egyre hátrébb kerülni (mert bármennyire is szerettem volna, tényleg nem jutott se időm, se energiám a mozgásra, a főzésre, az egészségesebb táplálkozásra), egy másik kényszeres dolog váltotta fel.

Állandóan énidő után vágyakozva, és azon belül is az egyik kedvenc szenvedélyemről, az olvasásról álmodozva, elkezdtem könyveket vásárolni. Chh… vásárolni… venni, gyűjteni, felhalmozni. Volt, hogy egy mozgó könyves szekértől 6 (!!) könyvvel távoztam. Jó, hogy összesen nem fizettem 1800 forintot se, de be kell valljam, azóta se volt időm még belelapozni egyikbe se.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy bár a polcokon egyre gyülekeznek a jobbnál jobb könyvek, de ha ebben az ütemben haladok az olvasásukkal, akkor valószínűleg még akkor se lesz időm elolvasni az összeset (de talán még a felét sem), ha 100 éves koromig élek.

De hát megérdemlem… Az időt és a könyvet is. Meg a cipőt és a ruhákat is. Megdolgoztam érte. Nagyon keményen megdolgozom érte. De tudod te is, tudom én is, hogy rohadtul nem erről van szó. Valójában arról van szó, hogy milyen jó néha picit egyedül kimozdulni, elmenni egy üzletbe, felpróbálni akár mindent úgy, hogy talán nem is veszek semmit. Közben nem a biztonsági őrrel futni a gyerekek után, akik éppen vagy valamit, vagy pont saját magukat törik össze. Vagy milyen jó bemenni egy könyvesboltba, végignézni, átlapozgatni, megszagolgatni a felnőtt könyveket, elolvasni felnőtt mondatokat, közben elképzelni, hogy kiülök egy parkba, és órák hosszat csak olvasom, és nem a 128. vonatos, Verdás vagy kuflis könyvet nézegetni, majd azzal is távozni, hiszen úgyis azt kell ma este is elolvasnom. Talán egymás után háromszor is.

Azért arra is volt már példa, hogy tényleg eljutottam a parkba egy kicsit olvasni.

Van még mit tanulni, tudom. Higgadtabbnak, következetesebbnek, tudatosabbnak lenni. Tényleg azt megvenni, amit el fogok olvasni – és nem csak a következő életemben. Tényleg azt megvenni, amire nekem van szükségem és nem csak az aktuális lelkiállapotomnak. Megtéve az első lépéseket már be is iratkoztam a helyi könyvtárba és néhány egész jó turkálót is felfedeztem a környéken. Kezdetnek talán nem is rossz, ugye!?

„De hát most volt akciós!”

Szándékosan a végére hagytam ezt a topicot, ezzel a mondattal, ami a JOY-Napok alkalmával szerintem egy egész más értelmet tud nyerni, mint az év bármely más szakaszába. Mert, ahogy pár sorral fentebb írtam, ha valaki, én tényleg tudom, hogy milyen az, amikor valamit meg kell venni, csak mert valamit kell venni. Nálam azonban a kuponos időszak pont, hogy nem erről szól. Én ilyenkor mindig alaposan átnézem, hogy milyen kuponok vannak, milyen kedvezménnyel, előre megtervezek mindent, kivágom őket, listát írok és célirányosan megyek bevásárolni. A dm-ben például rendbe ilyenkor vásárolom be általában 50%-os kedvezménnyel a következő, tavaszi JOY Napokig az összes sminkcuccomat, drágább arckrémemet, mosószereket, tisztálkodáshoz szükséges termékeket és minden olyan dolgot, ami a lehető legtovább eláll.

Elektronikai kütyükből is például meg szoktuk várni ezt az időszakot, mert jóval olcsóbban tudunk ilyenkor sok mindent megvenni – volt, hogy porszívót vettünk sokkal kedvezményesebb áron. Ráadásul ilyenkorra nagyjából már körvonalazódik, hogy karácsonyra ki mit kap, és bár idén sok-sok kézműves, magyar termékkel szeretnénk meglepni a családot, azért akad egy-két dolog, amit üzletben veszünk meg, és november 7-10. között így ráadásul akciósan is.

Arról sem feledkezem meg, hogy venni és ajándékozni nem mindig csak terméket, hanem élményt is lehet: így nagyon örültem, hogy több hotelhez vagy élményfürdőhöz is találtam például akciós kupont.

De a legfontosabb: vásárolni sose azért vásároljatok ilyenkor, mert kell. A kuponoknak akkor van értelmük, ha az tényleg nektek éri meg. Legyetek tudatosak és vásároljatok okosan! (És ha játékboltba mentek, gyerek nélkül tegyétek, mert kuponok és akciók ide vagy oda, velük garantáltan nem lesz alacsony a végösszeg.

Számotokra mit jelent a vásárlás? Ti gyerekkel vagy nélkülük vásároltok? És például a JOY-Napokos kuponokat, kedvezményeket kiszoktátok használni?

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
11 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat
Top
1
újrakezdés

Na, erre még én se számítottam: Váratlanul újra beleszerettem a volt férjembe – Igaz történet!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
74 szavazat
Top
2
sztáranya

Julia Roberts őszintén a gyereknevelésről – érdemes őt meghallgatni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
47 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek