Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

apa és apu

Hogyan lettünk Apa és Apu? Egy magyar szivárványcsalád örökbefogadásának és családdá válásuknak története

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
192 szavazat

Interjú az ország kedvenc szivárványcsaládjával, akik választ adnak arra a kérdésre, miért nincs az ég világon semmi gond azzal, ha egy kisfiúnak Apa és Apu a szülei.

Elolvasom
karantén utáni élet
Fotó: Getty Images
2020.05.22

Imádom a várost, de még egy karantént nem biztos, hogy kibírnánk egy lakásban. Vegyünk egy tanyát?

A nagyvárosi élet érzése azt hiszem akkor kúszott a bőröm alá, amikor tizennyolc évesen először felvételiztem a Színművészeti Egyetemre. Nem vettek fel, de néhány évvel később felköltöztem Budapestre, pont úgy, ahogy valahogy abban az időben a (most már) férjem is. Pesten ismerkedtünk meg, elképzelni sem tudtuk volna máshol a közös életünk, mostanáig. Valami megváltozott bennünk. A koronavírus miatt elrendelt karantén vége felé esténként mindketten vidéki házikók hirdetését bújjuk az interneten. Menjünk vagy maradjunk?

Középiskolában bejárós voltam. A 7:15-kor kezdődő nulladik óráimra az 5:50 buszjárattal kellett elindulnom. Az érettségi évében volt egy félév, hogy hetente négyszer is a napot megelőzve, hajnali ötkor keltem. Annyira gyűlöltem az ingázást, hogy megfogadtam, az ilyen bolygó hollandi életmód a közelembe sem férkőzhet.

Budapest számunkra gyerekkel is élhető, fantasztikus hely, a világ egyik legszebb fővárosa. Szeretjük, hogy hétvégén több tucatnyi rendezvény közül választhatunk, hogy számtalan játszótér, park, program áll a rendelkezésünkre. Szeretjük, hogy a lüktető városban mégis vannak csendes, zöld részek. A Duna pedig egyenesen a szívünk közepén csordogál keresztül. Egy belső kerületben élünk, egy sarokra van tőlünk a védőnő, a patika, a gyerekorvos, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, és biciklivel járhatunk a belvárosi munkahelyünkre. Sosem fogom elfelejteni az elsőszülöttem arcát, amikor először rácsodálkozott a metróvonalak rejtelmes világára, ahogy azt sem, hogy rendszeresen öt kört kellett mennünk a mozgólépcsőn.

Imádok a fővárosban élni, mindig is a zsigereimben éreztem a nagyvárosi életérzést! Egészen március közepéig.

Mert hát, mit ér a nagyvárosi életforma, ha az adott városban megáll az élet? Tíz héten át kerülgettük a kerületünkben lakókat. Miközben a tavaszi napsütés egyre inkább csalogatott ki bennünket a lakásból, igyekezünk újabb és újabb rejtett zöld területet találni a lakóhelyünkhöz közel. Egy idő után viszont nem csak nekünk, de a három és fél évesünknek is uncsi lett, hogy ugyanazokat a köröket rójuk.

Egyik hűvösebb áprilisi reggel úgy ébredtem, hogy összecsomagolnám a fél házat, fognám a gyerekeket, kutyát, macskát és a férjet és költöznék egy tanyára.

A tanyán végeláthatatlan sorokban magunk termesztenénk meg az életben maradásunkhoz szükséges zöldségeket, gyümölcsöt és fűszernövényt, és lennének gyümölcsfáink. A réten szedett virágokból és gyógynövényekből teákat, krémeket, kencéket, olajokat kevernék. Szörpöket, lekvárokat és befőtteket főznék nyár végéig. Állatokat is tarthatnánk, kecskét, tyúkokat, kacsákat, akikhez csak simogatás céljából nyúlnánk, és akik végelgyengülésben kelnének át a zöldebb mezőkre.

Aztán felnéztem a kávémból és eszembe jutott, hogy a férjem nagymamájának Békés megyében van egy nem használt nyaralója, egy erdő szélén. Türelmetlenül vártam, hogy melegebbre forduljon az idő és autóba pattanhassunk, megszegve a #maradjszépenotthon szabályt, természetesen senkivel sem érintkezve. 

Őzek legeltek az utca végén, mókusok ugráltak a fákon, pillangók kergették egymást a kertben, mi pedig fára másztunk, erdőben sétáltunk, bodzavirágot szedtünk, tüzet raktunk és internet lefedettség híján már kilenc órakor aludtunk.

Ezeket a sorokat már feltöltődve, a budapesti otthonunk kanapéján pötyögöm. Azt érzem, hogy még egy karantént nem bírnánk ki itt. De nem tudom, mit csináljunk… Bízzunk egy szebb jövőben? Vagy dobjuk félre az elveinket és ne csak böngésszük az ingatlanhirdetéseket?

Menni vagy maradni? Ez itt a kérdés!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
8 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés
Olvass tovább

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

apa és apu

Hogyan lettünk Apa és Apu? Egy magyar szivárványcsalád örökbefogadásának és családdá válásuknak története

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
192 szavazat
Top
1
Koronavírus

Akkor is szoptass, ha megfertőződtél! A szakértő elmondja, miért olyan fontos ez!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
10 szavazat
Top
2
császármetszés

Szentjobbi Kriszta:”Felelőtlen anyának tartottak, amiért be mertem vállalni az ötödik császáros szülést is”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
35 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek