Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

császármetszés

Hány császárja lehet egy anyának? A hüvelyi szülés vagy a császár kockázatosabb? Nagy szaktekintélyű orvosok válaszoltak császármetszéssel kapcsolatos kérdéseinkre

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat

Sokan gondolják úgy, hogy a császármetszés úri hóbort, menekülési útvonal azon anyukák számára, akik szeretnék megspórolni a vajúdással járó fájdalmakat. A szakemberek ezt egyöntetűen cáfolják, hiszen ez egy komoly műtéti beavatkozás, amely kockázatokkal jár és a felépülési idő is hosszadalmasabb, mint hüvelyi szülésnél. Sajnos, még mindig rengeteg tévhit kering a császármetszésről, ezekről rántjuk le a leplet nagy szaktekintélyű orvosok segítségével. Kérdéseinkre Dr. Marics-Kutas Anna, Dr. Rácz Sándor, Prof. Koppán Miklós, a PTE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika orvosai válaszoltak.

Elolvasom
interjú
Fotó: Kelemen Zsófi
2020.05.19

Minden kismamának üzenem: „Minden úgy lesz jó, ahogy végül lesz!”- Interjú a mindenórás Kelemen Zsófival

Kelemen Zsófi személyi edző, szülés utáni regeneráció specialista, egy három és fél éves kisfiú és nemsokára egy gyönyörű pici kislány anyukája is, akivel mindenórás. Könnyen lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, Zsófi és férje, Magosi Zsombor, volt válogatott sportoló, már kezükben tarthatják második gyermeküket: Zsolnát.

Mérnökként diplomáztál a Műszaki Egyetemen, ehhez képest személyi edzőként és szülés utáni regenerációs specialistaként dolgozol. Hogy jött ez az éles váltás?

Valóban van egy mérnöki diplomám, de soha nem dolgoztam egy percet sem az eredeti szakmámban. 13 éves korom óta sportolok, a versenytánc volt az életem több mint tíz éven át. A mozgásszeretetem és a sport iránti érdeklődésem azóta is töretlen. Az egyetem után azonnal ebbe az irányba fordultam, először táncot oktattam, közben folyamatosan képeztem magam: előbb személyi edző, majd kismamatorna oktató, táplálkozási tanácsadó képesítést szereztem. A tanulás, az önfejlesztés lételemem és igyekszek a szakterületemen – és azon túl is- minden tudást megszerezni, ami érdekel. Az egész a tánccal indult, és mára az anyukák mozgásra buzdításában, regenerációjuk segítésében teljesedett ki – ezért, valamint amiatt, mert ráébredtem első gyermekem születését követően, hogy a szülés utáni regeneráció nem is olyan magától értetődő – elvégeztem a szülés utáni regenerációs tréner-képzést is.

Ez a képzés önmagában is érdekelt, de eszembe sem jutott volna, hogy nekem is problémám lehet a hasammal. Pedig első várandósságom után csaknem háromujjnyira, 10 cm hosszan szétnyílt a hasizmom.

Mivel saját magamat is helyre kellett hoznom, ez nagyon erős motivációt jelentett számomra, hogy a témában fellelhető legtöbb információt megszerezzem és leteszteljem – a saját testemen- azokat a gyakorlatokat, amelyeket a téma specialistái ajánlottak.

Közben pedig folyamatosan kontrolláltam a hasam állapotát hasi ultrahanggal. Amikor sikerült összezárnom a saját hasizmom, nagyjából abban az időben végeztem el a regenerációs oktatói képzést és attól kezdve ez lett az a fő irány.

Mióta anyuka vagyok, elsősorban anyukákkal szeretek foglalkozni. Nekem ugyanis sokkal komfortosabb, hogy hasonló élethelyzetben vagyunk, ugyanazok a problémáink és ugyanabban az idősávban érünk rá.

Hogyan tudtad az edzéseket összehangolni Zétivel, a kisfiaddal?

Zétény három éves múlt, nagyon nyitott és igazi közösségi ember, szeret gyerekek között lenni, ezért neki egyáltalán nem jelentett problémát, hogy bölcsibe járjon.  Amíg ő ott volt, én addig edzéseket, képzéseket tartottam és ez egészen a járvány kitöréséig így maradt. Bár most már mindenórás vagyok második gyermekünkkel, Zsolnával, de úgy gondolom, hogy ha nincs a járvány, nagyon sokáig dolgoztam volna.

Mennyiben más a mostani, második várandósságod az elsővel összehasonlítva?

A járvány miatt a mostani egy sokkal zaklatottabb várandósság. Nem azt nehéz elviselni, hogy nem ülhetsz be valahová, vagy a férjed nem jöhet be esetleg a szülésre, hanem a bizonytalanságot.

Mindenórás vagyok, de míg az előző terhességemnél ilyenkor már csak pihentem és vártam, hogy eljöjjön az idő, most színezek, rajzolok, futok a bringa után, naponta legalább százszor lépcsőzök, főzök, mosok, takarítok és még ezer más dolog van, ami a mindennapjaimhoz hozzátartozik.

Optimista életszemléletű vagyok, ezért már az elején próbáltam pozitívan felfogni a karantént. Például úgy, hogy amellett, hogy ellátom a családomat, most végre marad olyan dolgokra is időm, amikre korábban nem volt.

Nagyon nehéz azt jól megfogalmazni, hogy terhesen milyen érzelmi hullámvasúton megy keresztül egy nő, akinek hamarosan kórházba kell vonulnia életet adni gyermekének, olyan időkben, amikor a kórházi helyzet gyakorlatilag olyan, mint háború idején.

Igazi érzelmi hullámvasúton ülök most, köszönhetően a hormonjaimnak. Egyik pillanatban zokogok, a másikban azt mantrázom magamnak, hogy minden rendben lesz. 

Mindjárt szülök és mostanra elérkeztem oda, hogy minden eddigi elképzelésemet a szülésről elengedtem és próbálom elfogadni, hogy az irányítás nem biztos, hogy az én kezemben lesz, de úgy lesz jó. Engem ez a gondolat megnyugtat, ezért minden kismamának, aki aggódik, azt üzenem: „Minden úgy lesz jó, ahogy végül lesz!”

Úgy tudom, egyébként sem volt teljesen felhőtlen a második terhességed. Milyen problémák adódtak?

Az első terhességem után pajzsmirigy problémáim lettek és Hashimoto betegséget diagnosztizáltak nálam, a második terhességemet már ennek tudatában indítottam és gyógyszert is kellett szednem. Az első trimeszterben attól kellett rettegnem, nehogy a magas TSH értékem miatt elveszítsük a babát, a második trimeszterben attól, vajon egészséges-e, a harmadikban pedig a bizonytalanság tart a markában, hogy sikerül-e megúsznunk a vírust és kitart-e az egészségügy addig, amíg meg nem születik a kislányunk.

Nagyon csinos kismama vagy, hogy viseled az utolsó napokat?

Sokáig reménykedtem, hogy Zsolna talán kicsit kisebb lesz, mint a bátyja, de a jelenlegi állás szerint erre már nem sok esély van. Nagyon szeretném, ha a kislányomat, ahogy Zétényt is, természetes úton szülhetném meg és akkor, amikor ő készen áll rá. Persze azért is bizakodok, mert a kisfiamat, aki 58 centis, 4200 grammos óriásbaba volt, sikerült így – természetesen, nem indítva, epidurális érzéstelenítés nélkül- világra hoznom.

Ugyanakkor, ahogy közeledek a várandósságom végéhez, úgy kezdenek úrrá lenni rajtam az ősi ösztönök és már nem érdekel, hogy mi lesz a hasammal vagy a bőrömmel, mekkora gyermeket kell szülnöm, csak az, hogy képes legyek rá még egyszer az életben. Koronavírus helyzet ide vagy oda, nagyon várunk édes kis harcos lányunk, Zsolna!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
7 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvass tovább

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

császármetszés

Hány császárja lehet egy anyának? A hüvelyi szülés vagy a császár kockázatosabb? Nagy szaktekintélyű orvosok válaszoltak császármetszéssel kapcsolatos kérdéseinkre

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
2 szavazat
Top
1
életközépi válság

Életközepi válság és kamaszkori identitáskeresés együtt, avagy “tizenévesen előtted az élet, 40 felett viszont már a B oldal pörög”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
Top
2
növények

Légtisztító szobanövények, amiknek érdemes helyet keresni a lakásban

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
227 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek