Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat

Eszterék nagyon komolyan veszik a cukormentességet, ha a gyerekeikről van szó, akik még soha életükben nem ettek egyáltalán cukrot. Ők viszont szüleikként a legjobbat akarják a gyerekeinek és úgy gondolják, hogy a cukor az egyik legrosszabb dolog, amit adhatnak nekik.

Elolvasom
igenanya interjú
2019.10.28

„Olyan ez, mint egy érzelmi szauna!” Sok hullámvölgy, két változásra éhes anya és egy álom – mindenek felett!

Nemrég futottam bele az ittaSzezon!-ba, amiről sokáig gondolkodtam, hogy minek is nevezzem. Cégnek? Kezdeményezésnek? Startupnak? Vállalkozásnak? De a beszélgetésünk után igazából azt kell mondjam, ez annál sokkal több. Az ittaSzezon! két anyukája, a két Zsuzsi: Hámori és Répássy Zsuzsi olyan dologba vágtak bele, ami mindezeknél jóval tovább mutat. Nem csak összekötik a minőségi kistermelőket a tényleg minőségi és hazai termékeket fogyasztani akaró vásárlókkal, de ezáltal tudatosságra és lassításra is próbálják ösztönözni a vásárlókat amellett, hogy arcokat és történeteket raknak a termékek mögé - legyen szó sajtról, padlizsánról, egy üveg mézről vagy akár egy rekesz almáról. Szerintem már mondanom sem kell, hogy a szóban forgó Zsuzsijaink mindketten édesanyák, akik egy teljesen más területről csaptak bele a hazai termelők és kicsit a modernkori piacozás világába. És milyen jól tették, mert mekkora nagy szükségünk volt rájuk és az ittaSzezon!-ra! Olvassátok el a velük készült dupla interjút, és nem lesz kérdés számotokra sem, hogy miért írtam ezt.

Hát, Zsuzsik! 🙂 Meséljetek először arról, hogy honnan, milyen területekről is érkeztek ti? Mit csináltatok az ittaSzezon! előtt?

Hámori Zsuzsi

Hámori Zsuzsa: Én médiaügynökségi és marketinges háttérből jövök, ezen belül leginkább az online, digitális vonal volt a fókusz.

Répássy Zsuzsi

Répássy Zsuzsi: Nekem Zsuzsi volt az első igazi (úgy értem az első fix állásomnál a) főnököm. Egy nemzetközi reklámügynökség digitális divízióját alapította meg a kétezres évek elején és én voltam az első alkalmazott, akit felvett. 🙂 Online marketinggel foglalkoztunk, a gyerekeim (három gyermeke!! – a szerk. 🙂 ) születése után én online marketing képzéseket tartottam, aztán idővel a fenntarthatóság területe felé fordultam, ehhez kapcsolódó programokat vezettem.

Azért ezek egyike sem hangzik annyira rosszul. Miért váltottatok mégis?

HZs: Ez nálam inkább egy folyamat volt. Sokáig párhuzamosan dolgoztam az eredeti szakmámban és mellette mintegy másodállásként vittem a vállalkozással kapcsolatos szálakat. Ez nagyon sok energiát emésztett fel, főleg úgy, hogy mellette prioritás volt a család, a gyerekek is. Nehéz elengedni a biztos szálat. Végül a befektetés – amit kaptunk – segített meghozni a döntést: most kell váltani, nem lehet tovább kétfelé koncentrálni.

RZs: Igen, nálam is a befektetés volt a fordulópont. Egy ideig hobbiprojektként tekintettem rá, kvázi Zsuzsi segítőjeként néha foglalkoztam az ötlettel. Ilyenkor mindig arról beszélgettünk, hogy ezt tökre lehetne automatizálni, megcsinálni profin. Arra jutottam – látva sok vállalkozó anyukát és nőt-, hogy fontosak az álmok, de a “munka-gyerek-háztartás” mindennapjaiba bepréselni minden mellé… hát az nettó őrültség. Sokan ebbe törnek bele. Aztán úgy voltam vele, hogy ha az ötletünk jó és ezt külső szakembereknek, befektetőknek is el tudjuk adni, akkor csapjunk bele. Ha nem jött volna a befektetés, én elengedtem volna. Én amondó vagyok, hogy nem szabad “belehalni” az álmainkba.

Miért ebbe az irányba mentetek el? Azért az online marketingtől ez a kicsit termelői, kicsit mezőgazdasági, kicsit piacozós világ (szerintem) elég messze áll. Vagy pont ez volt benne olyan hívogató?

HZs: Nálunk a gyerekek megszületésével került fókuszba, hogy mit eszünk, mit adunk nekik is enni. Addig sose nézegettem a feliratokat a termékeken én sem. Akkor viszont azon kaptam magam, hogy minden címkét elolvasok, van-e benne tartósítószer, hozzáadott cukor, stb.

Elkezdtem keresni az olyan friss zöldség- és gyümölcsbeszerzési lehetőségeket, aminek legalább az eredetét tudom, nem permetezik, utaztatják annyit. Elég hamar kiderült a számomra, hogy ez nem is olyan egyszerű.

RZs: Ez teljesen hasonlóan történt nálam is. Egy nagy budapesti piac termelői részlegén vásároltam hozzátápláláshoz zöldséget-gyümölcsöt még az első gyerekemnek, amikor észrevettem, hogy több standnál ugyanabból a szatyorból pakolják ki az ugyanolyan termékeket. Máskor

láttam, hogy a pénztárgépből a pénzt több helyről ugyanaz az ember viszi el.

Egyszóval jobban szerettem volna megismerni a termelőket, a gazdákat magukat is, hogy tudjam ki, miért és hogyan dolgozott a finomságokon.

Közben – ha jól értem – kicsit elsodródtatok egymástól. Aztán az ittaSzezon kapcsán kerültetek újra össze. (Hámori) Zsuzsi, miért pont (Répássy) Zsuzsival vágtál bele az ittaSzezonba?

HZs: Nem csak közvetlen kollégák voltunk korábban, de menet közben szoros barátság is szövődött. Ráadásul Zsuzsi nem csak hogy hasonló cipőben járt, de hasonlóan is vélekedett, ezért döntöttünk úgy végül, hogy közösen kellene kezdenünk valamit ezzel a helyzettel. Remekül dolgoztunk mindig is együtt, és régóta vártuk a lehetőséget, hogy újra egy csapat legyünk, így amikor adottá is vált ennek a lehetősége, rögtön belevágtunk.

RZs: Pont így! Bár az útjaink különváltak, de a kapcsolat megmaradt és abban 100%-ig biztos voltam mindig, hogy együtt jó csapat vagyunk. Irtó jól kiegészítjük egymást. Nagyon eltérőek vagyunk, mégis az alapok, a megértés flottul működik. Szóval az nem is volt kérés, hogy Zsuzsival bármikor belecsapok egy új kihívásba.

Nem féltettétek a barátságotokat? Milyen újra együtt dolgozni – immáron valami sajáton?

HZs: Ó, nem! Miután mi a munka révén ismertük meg egymást, és szorosan együtt is dolgoztunk, pontosan ismertük egymást ezen a területen. Az az igazság, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást. Mindketten másban vagyunk erősek, máskor, más helyzetekben bizonytalanodunk el, így mindig tudunk egymásra számítani. Ami közös, hogy mindketten nagyon maximalisták vagyunk a munkát illetően, és tudjuk, hogy mire számíthatunk egymástól. No és a bizalom, az nagyon kell ilyen helyzetekben.

RZs: Én sem féltettem a barátságunkat. Sőt, örültem, hogy újra több időt tölthetünk együtt. Közösen dolgozni pedig pont olyan, mint régen: megálmodunk, kreatívan kitalálunk dolgokat és utána együtt meg is tudjuk valósítani. Ez őrült jó érzés ám! 🙂

Ez tök jó, két nő, két anya nem csak, hogy mert nagyon álmodni, de lépni és változtatni is. Mit szólt azonban mindehhez a családotok?

RZs: Az én férjem mindig saját vállalkozásban dolgozott, ő azt nem értette, hogy én miért dolgozom ‘másnak’. 🙂 Szóval abszolút támogató. A gyerekek is élvezik, amikor néha elmegyünk átadásra, szívesen jönnek és segítenek. Olyan is volt, hogy egy elkésett vásárló termékét a férjem szállította ki. Szóval ez egy csapatjáték és csapatépítőnek is tekintjük kicsit.

HZs: Azt hiszem, ebben mindketten szerencsések vagyunk. A párjaink nagyon támogatóak, sőt, ha kell, itt-ott be is segítenek néha. 🙂 De azt gondolom ez másképp nem is működött volna, sem időben, hogy mindenre jusson, sem lelkileg átlépni a hullámvölgyeket.

Ha kell, Répássy Zsuzsinak még a gyerekei is segítenek az átadásokon.

Ahol hullámvölgy van, ott többnyire mélypont is. Anélkül, hogy a zsebetekbe turkálnék, azért biztos nehéz lehetett átállni, a fixen jövő havi fizetés után váltani, kvázi biztosból a bizonytalanba!?

HZs: Hát persze. Számomra ez volt a legnehezebb. Elengedni a biztos munkát, amit egyébként szerettem is. De ez mégis jobban vonzott, hogy mi együtt, közösen építsünk fel valami újat, egyedit, ami ráadásul nem csak nekünk jó, hanem a termelőknek is, és leginkább az embereknek, akik így jó minőségű, helyi élelmiszerekhez tudnak hozzájutni. Egy ilyen induló vállalkozás nem egy autópálya, ahol 130-cal suhansz előre. Sok kanyar, lejtő, kapaszkodó, amíg először eljutsz egy dombra, aztán onnan újra lefelé, fel egy magasabb pontra, rátérni egy másik, még járatlan ösvényre, sok-sok bizonytalansággal, nehézséggel, de ugyanakkor rengeteg kis sikerélménnyel együtt. Ez mind egy nagy csokor, amit egy induló vállalkozó magára vesz. A mi nagy szerencsénk, hogy egymást tudjuk támogatni, és hogy már van körülöttünk egy nagyon jó kis lelkes csapat, akikre számíthatunk és ők rengeteg jó energiát, munkát tesznek már most is bele.

Az ittaSzezon! csapata – fejlesztési találkán

RZs: Van, hogy egy napon belül vagyunk irtó magasan és mélyen is. Mint egy érzelmi szauna. Van, hogy osztozunk a rosszabb érzéseken, de van, hogy csak az egyikünk fárad el. Szerintem jól tudjuk támogatni egymást, kihúzni a gödörből, és azt már megtanultuk, hogy ez része a játéknak.

Visszatérő #igenanya interjús kérdésem, és tőletek is szerettem volna mindenképp megkérdezni, hogy mit gondoltok: a változásra, a lépésre, illetve a lépésetek irányára hatással volt az anyaságotok?  Hogy olyat akar(ta)tok csinálni, ami jobbá teszi a világot, aminek értelme van? Amivel nyilván pénzt is lehet keresni, hiszen ez sem utolsó szempont, de mégis egy olyan dolog, ami gazdasági és környezetvédelmi szempontból is szuper kezdeményezés? Amire büszkék lehettek ti magatok és majd a gyermekeitek is?

RZs: Én úgy érzem, az anyaság előtt nem tudtam volna vállalkozni. Egyszerűen azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok vállalkozó típus. De három gyerek mellett megtanultam fókuszálni, hatékonyan szervezni, felelősséget vállalni és új dolgokat is kipróbálni… nem beszélve a kreatív problémamegoldásokról. Ez jól megedzett a vállalkozásra és meghozta a vállalkozókedvet is. Amit pedig a “jósághoz” fűznék: én szeretném megélni, hogy létezik fenntartható vállalkozás, ami jó a társadalomnak, a Földnek és még anyagilag is.

HZs: Érdekes kérdés. Ezen így még nem gondolkodtam. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember szívesen foglalkozna valami “jó” üggyel, főleg, ha meg is tud élni belőle. Ahhoz, hogy egy ilyen döntést meg tudjunk hozni, valószínűleg több dolog is közrejátszott, és ebben az anyaságnak is biztos komoly szerep jut. Ugyanakkor kellett hozzá a sok korábbi multi környezetben is megélt munkatapasztalat, amihez vissza tudtunk nyúlni a saját vállalkozás során. Az biztos, hogy fantasztikus érzés megélni, hogy annak, amit teszel van kézzel fogható eredménye, látod az örömöt a vásárlók arcán, amikor átveszik a sok zamatos zöldséget, gyümölcsöt, húst, sajtot, stb.

Rengeteg emberrel találkoztok a munkátok során, biztosan nagyon érdekes lehet megismerni a termékek mögött az embereket, a történeteket.

RZs: Fú, én imádom a termelőink élettörténeteit. A nagyvárosból a nagypapa eredeti foglalkozásához visszatérő HR-est, vagy a díszletépítő filmest, aki otthon amúgy elképesztő sajtokat gyárt.

HZs: Igen, nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy megismerjük a termelőket. Személyesen találkozunk velük, és nemcsak a történeteiket, hátterüket ismerjük meg, de beszélgetünk velük a problémáikról, küzdelmeikről is, hogy hogyan tudnak talpon maradni. Amikor esszük otthon a gyümölcsöt, nem is gondolunk bele, hogy mennyi munka van emögött. Megkritizálunk egy-egy pöttyösebb almát, pedig ez a természetes, hogy egy gyümölcs nem tökéletes.

Mit szerettek a jelenlegi munkátokban a legjobban?

HZs: Jó látni, ahogy haladunk előre lépésről-lépésre. A kis sikereket is nagyon tudjuk értékelni, például a minap egy nagy tanácsadó cégnél voltunk egy egészségnapi rendezvényen. Előadást is tartottunk és vittünk kostolót is a termelőink finomságaiból. Gyakorlatilag leragadtak az emberek a pultunknál, és nem tudtak betelni az ízekkel. Azt is nagyon szeretjük, ha a termelőinktől kapunk pozitív visszajelzést. Ezt érdekes módon sokkal nehezebb elérni, valahogy nincsenek hozzászokva, hogy valaki segíti, támogatja is a munkájukat és nem csak “lehúzni” akarják őket. Ez is egy érdekes folyamat, hogyan alakítunk ki velük együttműködő, partneri viszonyt.

RZs: Ezek mellett én azt is szeretem, hogy van egy társam és nem vagyok egyedül. Akinek ér azt mondani, hogy “bocs, hétfőn 11-kor zongorvizsgára kell vinnem a középső gyereket” …és ez OK. Nem kell lelkiismeretfurdalással töltenem azt az időt, mert megbízunk maximálisan egymásban. És így odafigyelhetek a kisfiam zongorajátékára és mellette lehetek, amíg izgul a vizsga miatt.

Igen, látom és tapasztalom magam körül is, hogy sokan – pláne szülők, családosok váltanak azért, mert nem szeretnének fix munkaidőt, egy rossz főnököt, a saját maguk urai akarnak lenni, esetlegesen kevesebbet dolgozni. Legalábbis így indulnak neki. 🙂 De gyanítom, hogy például ti sem dolgoztok semmivel sem kevesebbet, mint anno az ügynökségnél… Meséljetek, hány éjszakát dolgoztok át átlagosan egy héten? Hányszor dolgoztok – ha kell – hétvégén is?

RZs: Hát, hogy őszinte legyek, nekem ezt még tanulnom kell. Én nem nagyon tudom kikapcsolni magam, de haladok. 🙂 Az viszont fontos, hogy igyekszem nagyon élvezni akkor is, ha este fektetés után dolgozom. És ha nem bírom, segítséget tudok kérni. A családomtól és Zsuzsitól is.

Répássy Zsuzsi – zöldség szállítás közben

HZs: Így visszagondolva sokszor nem is értem, hogy lehetett ezt korábban munka mellett vinni? Az biztos, hogy mint vállalkozó eltűntek a hétvégék, akkor dolgozunk, amikor szükség van rá. A másik oldalon viszont sokkal inkább én osztom be az időmet. Lehetőségem van elmenni az iskolába a gyerekekért korábban, vagy edzésre vinni őket, ha úgy alakul, akkor fodrászhoz is be tudok délelőtt ugrani. Annyira azért lehet itt is tervezni, hogy legyen családi életünk is, ne okozzon ez komoly problémát. Amióta pedig többen vagyunk a csapatban, lehetőség van a helyettesítésre, így, ha valaki betegség vagy szabi miatt teljesen ki akarja vonni magát pár napra a forgalomból, már ezt is meg tudjuk oldani.

Mivel kapcsoltok ki? Mivel töltődtök? Mozgás? Olvasás? Alvás? Utazás? Főzés? 🙂

HZs: Ebben a sorrendben 🙂 Muszáj beiktatni valamilyen mozgást, sokat ülünk gép előtt, ezt például fixen beírjuk magunknak a naptárba előre és ez az időpont szent. Olvasni is imádok, erre mondjuk tudnék több időt is fordítani… Aludni is muszáj… Ha egy héten nem alszom 2-3 szor legalább 8 órát, azt nagyon érzem. Utazni pedig amikor csak lehet és a pénztárcánk is engedi. A legjobb élményeket ilyenkor spájzolja be az ember. A főzés mondjuk nálam inkább a feladatok közé tartozik, mint kikapcsolódás…

RZs: Részemről a család. Utána az olvasás és a mozgás. De leginkább a Balatonpart. A vizet bámulni sokáig… Ha tehetem, egész évben megyek, amikor csak engedi a hétvégi program. De egy jót szurkolni a legnagyobb gyerek kézimeccsén, az is szuper dolog ám!

A nyakamat rá, hogy rengeteg a tervetek az ittaSzezon! kapcsán… 🙂

HZs: Így van, nagy terveink vannak a jövőre nézve. Most leginkább bővülni szeretnénk, minél több helyre eljuttatni a termelői finomságokat. Jelenleg főleg Budapesten vannak átvevőpontjaink, ezek jellemzően kávézók, éttermek, klubhelységek vagy akár családi házak. Viszont folyamatosan keresnek meg minket vidékről, mikor jutunk el oda is. Most ezeket a lehetőségeket kutatjuk, szóval, ha valaki szeretne átvevőpont lenni, akkor várjuk a jelentkezését! 🙂  A terjeszkedéssel szeretnénk a termelőinknek minél stabilabb felvásárlói piacot kiépíteni, hogy anyagi biztonságban érezhessék magukat. A többi pedig egyelőre még nem publikus. 🙂

RZs: Éééés még több finomsághoz hozzájutni! Az is a kedvenc részem a vállalkozásban, hogy irtó jókat, fantasztikusan finom ételeket eszünk.

A két ittaSzezon!-os Zsuzsi 🙂 Balra Répássy Zsuzsi, jobbra pedig Hámori Zsuzsi

Kinek ajánljátok a változást, és milyen tanácsot adnátok azoknak, akik most akarnak belevágni valami újba, valami sajátba, egy vállalkozásba? Mire készüljenek, mit hogyan csináljanak?

HZs: Ez nehéz kérdés, hiszen minden kezdet nehéz… a változás többnyire azt is jelenti, hogy ismeretlen terepre kerülünk, ami sok bizonytalansággal is jár. Vannak kényszerpályák, amikor nem kérdés, hogy változtatni kell, felesleges mérlegelni. Amikor azonban belső késztetést érez az ember, hogy most már valami mást szeretne, változtatást akar, akkor ideje lépni. Először érdemes kis lépéseket tenni ebbe az irányba, nekem például sokat segített, hogy nem kellett azonnal feladnom minden addig biztosat.

RZs: Igen, a ’mindent egy lapra feltenni’ biztos, hogy nem jó érzés egy idő után. Főleg anyaként, felelőséggel a gyerekek és a család iránt.

Szándékosan a végére hagytam a nagy hírt: Hamarosan ugyanis elindul a Famiily.hu-n a havi blogsorozatotok: ‘Mindent a maga idejében’ címmel. Meséljetek, mire számíthatunk ezekben az írásokban?

RZs: Egy kis filozofálgatásra. Gyorsan élünk, főleg a családok. Nálunk 3 iskolás gyerek diktálja a tempót az iskolával, a barátaikkal és a különóráikkal, emellett pedig még ott vannak a tágabb család programjai. Sok ez. Nagyon szeretnék lassabban élni és mindent a maga idejében megélni. Tudod: a zongoravizsgán ott lenni és figyelni a gyerekre, nem pedig arra gondolni, hogy “bakker, a többieket egyedül hagytam az irodában a közös feladattal”.

HZs: És egy kis tudatosításra is! Ahogy Zsuzsi is mondta, annyira felgyorsult tempóban élünk. Mindent mindig és azonnal akarunk. Télen például paradicsomot és paprikát. De a természet nem így működik. Persze, megvehetjük, de amit télen kapunk (jó drágán), az egyáltalán nem az a paradicsom, amire valójában vágyunk. A beltartalmi értékéről nem is beszélve. Ezekben az írásokban segíteni fogunk, egyrészt hogy minek mikor van itt az ideje, néhány saját történettel, sztorival és emlékekkel, tippekkel és útmutatókkal és sok-sok recepttel. De nem szeretnénk lelőni előre minden poént. Tudjátok: mindent a maga idejében. 🙂

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
9 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat
Top
1
újrakezdés

Na, erre még én se számítottam: Váratlanul újra beleszerettem a volt férjembe – Igaz történet!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
74 szavazat
Top
2
sztáranya

Julia Roberts őszintén a gyereknevelésről – érdemes őt meghallgatni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
47 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek