Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

háziállat

Új hobbi a négy fal között: tartsatok királysiklót!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat

Mikor, ha nem most jött el az ideje, hogy kígyót melengessetek a kebleteken... izé, kígyót tartsatok otthon? A hobbiterrarisztika rejtelmeibe Demeter Attila vezet be bennünket.

Elolvasom
igenanya interjú
Fotók: BOOOK Kiadó/Zergi Bori (

Kollár Bori: „A mai gyerekek az utasítást várják, nehezen kezdik el használni a fantáziájukat.”

Fogadjátok szeretettel legújabb interjúmat Kollár Borival, az Alkoss szabadon! című könyv szerzőjével, két gyermek édesanyjával, „hivatásos” IgenAnyával.

Találkoztatok már az Alkoss szabadon! című könyvvel? Ha még nem, mindenképp nézzetek utána, lapozzatok bele. A BOOOK Kiadó gondozásában megjelent könyv ugyanis olyan édesanyáknak (és persze a gyerekeiknek) készült, akik picit unják már mondjuk a babázást, akiket annyira nem igazán köt le a vonatozás, vagy az autókázás. Akik nem annyira kreatívak, lehet a kézügyességük sem feltétlenül a legjobb, viszont vágynak közös programra a gyerekeikkel és vágynak olyan minőségi időre, ami tényleg egyaránt élvezetes lehet gyerek és szülő számára is. Mindezt akár a természetben, és mindezt akár környezettudatos módon. Van ilyen! A könyv szerzője, Kollár Bori maga is két gyermek édesanyja, a DIY, azaz „csináld magad” világ pedig nagyon közel áll a szívéhez. Hogy lett a szenvedélyéből két pici gyerek mellett az évek során munka, hivatás, szülinapok, workshopok és mindenféle, gyerekeknek szóló foglalkozások tartása, majd könyv írás? Hogy lett ő is az álmait megvalósító IgenAnya úgy, hogy gyerekei ebből szinte semmit nem érzékeltek, maximum annyit, hogy még több gyerek társaságában alkothatnak tovább anyával? Naná, hogy megkértem: mesélje el! 🙂

Az én kisfiam nem szeret piszkos lenni. Sokáig a homokozást se nagyon csípte, aztán rájöttem, hogy ez valójában az én hibám. Amint picit piszkos lett, máris jajveszékeltem: „Gyere, mossuk meg a kezed/szád, öltözz át, mert leetted, összesaraztad, összefestékezted magad…” Pedig, ha visszaemlékszem a saját gyerekkoromra, imádtam talpig saras lenni, festeni, gyurmázni, ragasztani. Mi, mai anyukák viszont nem nagyon szeretjük, ha piszkos lesz a gyerekünk, ugye!?

Nem igazán. Én azt látom, hogy otthon például kifejezetten nem szeretik a szülők, ha mondjuk festenek a gyerekek, mert összekoszolják magukat, a lakást, össze kell utánuk takarítani. És így szép lassan leszoknak róla a gyerekek. A ceruzák elkerülnek, mert összerajzolja a falat, az ollót eldugják, mert veszélyes. Mi marad? A tévé. Meg anya nyaggatása, mert unatkoznak. Közben meg órákon keresztül le tudnák magukat kötni azzal, hogy rajzolnak, festenek, gyurmáznak, alkotnak. Csak hagyni kellene és bevállalni cserébe utána azt a pár perc takarítást. És sajnos az intézményekben sem sokkal jobb a helyzet. Mert bár ott lehet „mindent”, de mindenkinek gyakorlatilag ugyanazt kell csinálnia.

Ez ismerős – a 20 egyforma sünire gondolsz, barna papírlapból az óvó nénik által előre kivágott tüskékkel?

Pontosan! Nem azt mondják, hogy tessék, itt egy papír, rajzolj vagy fess egy sünit, olyat, amilyet te akarsz. A gyerek megkapja a kész süni sablont, a kivágott papírdarabokat, csak rá kell ragasztania. És mind a 20 gyerek készít 20 egyforma sünit. Még más színt se használhatnak, mert a süni barna. Nagyon bekorlátozzák őket. Saját példa: behívtak az óvónők és mondták, hogy az én fiam nem csinál semmit az óvodában. Én meg teljesen le voltam döbbenve és másnap bevittem a rajzokat, amiket otthon készített és nem hitték el, hogy ő csinálta. Nagyon fontos lenne, hogy ne korlátozzuk az alkotásban a gyerekeket.

Te nagyobb korosztálynak is tartasz foglalkozásokat, amik kvázi iskolán kívüli rajz és technika órának számítanak. Hogy látod, a nagyobbaknál is hasonló a helyzet? Vagy ők már bátrabbak?

Áhh, pont, hogy azt látom, hogy az iskola meg még inkább elveszi a kedvüket az alkotástól. Teljesen beszűkül a kreativitásuk és a szabad döntéshozataluk az iskola miatt. Hozzájuk képest egy óvodás sokkal kreatívabb, bátrabb. Volt, hogy egy workshopomon egy 6 és egy 12 éves gyerek rajza között nem lehetett látni a különbséget. Negyedikes korban nagyjából megragadnak és onnantól nem is érdekli őket az alkotás. Persze, hogy nem, mert nem jó, nem nekik való feladatot kapnak.

Te mit csinálsz másképp, hogy a te foglalkozásaidon bátrabban, kreatívabbak a gyerekek?

Itt nincsenek szabályok. A fiúk például általában nem szeretnek ceruzával rajzolni. De nem is kell. És papírra sem kötelező. Nézd meg a könyvemet: van benne, hogy kövekre rajzolunk filctollal, van, hogy ágakat festünk be, van, hogy zöldségekből készítünk ember- vagy állatfigurákat, hogy a saját árnyékainkat rajzoljuk körbe a betonba, hogy régi ruhából varrunk halloweeni tököt. Tényleg minden a fantáziájukra van bízva, de ez kezdetben nem olyan könnyű ám. A mai gyerekek az utasítást várják, nehezen kezdik el használni a fantáziájukat. Pedig sokkal jobb ez az irány, ha látnád, hogy csillog a szemük az én foglalkozásaimon…

Gondolom!! És mi a szülők visszajelzése?

Őszinte leszek, nem mindig olyan, amilyet várnék. Sokszor volt, hogy a foglalkozás végén megérkezett a szülő a gyerekéért és amikor az büszkén mutatta neki az aznapi alkotását, csak annyit mondott: „Jaj, mi ez a rondaság?” – mondta ezt a saját gyereke művére, az ugyanis egy lila fát csinál. Mert hát mi az, hogy lila a fa? És akkor itt jön vissza az óvodai és iskolai sablon gyártás, amire valahol a szülők miatt is igény van, hiszen a szülő várja a szép alkotást, amit ki lehet rakni a falra, meg lehet osztani az Instagramon. A lila fát viszont nem lehet… Na és akkor így megy el egy idő után a gyerekek kedve az egésztől.

Te viszont nem vártad el a saját gyerekeidtől a sablon alkotásokat, és nem bántad azt sem, ha piszkosak lesznek. Sőt, együtt alkottál velük, mígnem a gyerekekkel való közös alkotás végül a munkád lett. Mesélj erről kérlek, hogy kezdődött ez az egész?

Tudni kell, hogy én végzettségem szerint ruhatervező és dekoratőr vagyok. Ebben is dolgoztam, mielőtt elmentem szülni. Aztán megszületett az első gyermekem, 14 hónapra rá a második is és nem volt más választásom, otthon voltam velük. Ennek már 11 éve. De én ezt nagyon szerettem, pláne, amikor nagyobbak lettek és lehetett már nemcsak nekik, hanem velük együtt is alkotni. Akkor kezdtem el a blogomat, először csak saját magam számára, aztán idővel úgy láttam, hogy akár több is lehet belőle.

Akkor te nem is akartál visszamenni az eredeti szakmádba dolgozni?

Akkoriban nem. A környékünkön nem nagyon volt bölcsi, de igazából nem is nagyon akartam volna beadni őket. A nagyszülők is dolgoztak, így nagyon segítségem sem volt. Viszont azért éreztem, hogy kell a gyerekek mellé valami… Szerintem, ha valaki, te érted, hogy miről beszélek. 🙂

Fotó: BOOOK Kiadó/Zergi Bori

Abszolút! Pláne úgy, hogy egyik pici, másik kicsi…

Na igen… és hát ahogy bölcsi se, úgy nagyon programok sem voltak a környékünkön, ahova szívesen mentem volna velük. Volt ez a kerekítő, de bevallom őszintén, az éneklés távol áll tőlem. Úgyhogy többnyire én hívtam át magunkhoz a szomszéd gyerekeket és az ovisokat és nálunk volt a közös programozás. Aztán megkeresett Budaörsről a Művelődési Ház, hogy nem tartanék-e foglalkozásokat gyerekeknek náluk. Én pedig szívesen igent mondtam.

Tök jó párosítás! Dolgozol is, de, gondolom, a gyerekeid is veled voltak.

Igen, szerencsére az egészet az elejétől úgy tudtam kialakítani, hogy családbarát legyen, hogy a gyerekek mellett, illetve ha úgy alakul, velük is tudjam csinálni. Később aztán vállaltam újra dekor munkákat is, de csak annyit, amit hétköznap, míg oviban, iskolában voltak a gyerekek meg tudtam csinálni, így maradt továbbra is gyerek- és családbarát az egész.

Szentjobbi Krisztával beszélgettem egyszer arról – aki ugye 5 gyerek édesanyja és mellette waldorfos óvónő is -, hogyan bírja, hogy a munkahelyén: gyerekricsaj, ha hazamegy: gyerekricsaj. Mire azt mondta, hogy jó a zajtűrőképessége. Te hogy bírtad, illetve bírod, hogy állandóan gyerekek között vagy?

A foglalkozások, workshopok mellett kreatív gyerekszületésnapokat is tartottam (és tartok is), amiken tényleg sok gyerekkel kell foglalkozni, lekötni, szórakoztatni őket. Ennyi gyerekes munka és a saját gyerekeim mellett természetes, hogy pár év után nálam is eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy egyrészt túl sok a foglalkozás, másrészt pedig túl sok volt a gyerekes dolog. Nekem valószínűleg nem olyan jó a zajtűrőképességem. 🙂 Na, akkor kezdtem el visszatérni az eredeti szakmámhoz és újra elvállalni dekor munkákat. Amikor pedig felsős lett a nagylányom, akkor nem is vállaltam több foglalkozást. Sokat voltunk együtt, tudtam vele tanulni, hétvégén pedig szülinapokat csináltam, plusz akkor kezdtem el az Alkoss szabadon! című könyvet csinálni.

Ez így elég jól hangzik, mert ha valami úgy érzed, hogy sok, eleged van, akkor csinálsz valami mást.

Igen, tényleg jó, hogy én alakíthatom a munkáimat úgy, ahogy akarom. 

Mint ahogy a szabadidődet, az ’énidő’-det is. Van egyáltalán olyanod?

Van. De kell is. Most képzeld el, hogy tartok egy szülinapot, ahol ott van 10-15 gyerek. Pörögnek, zsizsegnek, és mindig van egy-két nehezebb eset. Ilyenkor a végére iszonyatosan el tudok fáradni, de a napnak nincs vége, hiszen megyek haza a saját gyerekeimhez. Ilyenkor néha szoktam kérni tőlük egy fél órát, hogy kicsit feltöltődjek. De jófejek, olyan is volt már, hogy ők mondták, hogy anya, most menj el futni egyet.

Futni??

Igen, az erdőbe járok futni a két kutyánkkal, heti négyszer biztos. Ott kitisztul az agyam. A futás engem helyrerak és regenerál.

És hogy állsz az alvással? Az anyák általában nem ismerik ezt a szót, a dolgozó anyák meg pláne nem. 😀

Igyekeztem úgy intézni a dolgaimat, hogy amit csak lehet, letudjak addig, amíg suliban vannak. De sokszor kevés volt az az idő, és ezért sokat éjszakáztam én is. Az utóbbi időben a könyv kapcsán például megint sokat voltam fent éjszaka, mert akkor volt csend. Túl sokáig viszont most már nem megy, tudatosan próbálom is lecsökkenteni a munkával töltött éjszakák számát. Sokkal fontosabb, hogy lefeküdjek aludni és pihenjek, mert nehéz este is és reggel is helyt állni. Viszont, amikor egy húzósabb időszaknak vége van, utána igyekszem kellőképpen kipihenni magam, akkor hétköznap is tartok pihenőnapot.

Visszatérve még picit a könyvre: az Alkoss szabadon! egyébként nem ez az első könyved, ha jól tudom, ugye!?

Tényleg nem, pár éve a testvéremmel, Kollár Franciskával jelentettük meg szintén a BOOOK-nál az Inspirálódj természetesen – Találj rá a saját kreativitásodra!-t, amivel a felnőttek szemét szerettük volna felnyitni, felhívni a figyelmet a természet szépségeire és megmutatni, hogyan is lehet „használni” a természetet.

Ezt az Alkoss szabadon!-ban is tovább vitted, hiszen amellett, hogy a könyv egyik célja, hogy a gyerekeket rávegyük a kreatív alkotásra, nagy hangsúlyt kap benne a természetben fellelhető sok-sok kincs, amiből lehet alkotni.

Igen, valamint az újrahasznosítás is. Ez a három dolog a könyv 3 fő alappillére: az alkotás, a természet és az újrahasznosítás. Utóbbi nagyon fontos üzenete a könyvnek, hiszen a gyerekeket a játék, az alkotás közben gyakorlatilag észrevétlenül terelhetjük a környezetvédelem irányába, ami napjainkban és a jövőnkre nézve talán az egyik legfontosabb feladatunk.

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
7 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

háziállat

Új hobbi a négy fal között: tartsatok királysiklót!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
Top
1
apa és apu

Hogyan lettünk Apa és Apu? Egy magyar szivárványcsalád örökbefogadásának és családdá válásuknak története

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
194 szavazat
Top
2
meglepetés

5 év házasság és 3 gyerkőc után olyat tett a férjem, amire egyáltalán nem számítottam

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
238 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek