Created with Sketch.
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

nagy korkülönbség

Megfagyott a levegő a szülőin, mert azt hitték, én vagyok az anyja – Ilyen, ha nagytesóként te vagy a bébiszitter

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
129 szavazat

Nagytesóként legtöbbször én vigyáztam az öcsémre: életre szóló tanulás volt.

Elolvasom
parent shaming
Fotó: Getty Images
Szerző: Dadventure
2019.10.17

Kedves szülők! Ne okoskodjunk bele egymás dolgába!

Bármennyire is terjed az a -helyes- gondolat, hogy a szülőknek támogatniuk kell egymást, mégis gyakran látom, hogy az emberek nem bátorítják a másikat, hanem beleokoskodnak a dolgába, és jól odamondanak.

Eddig szerencsére elkerültek az őrültek és okoskodók, pedig egy éve kirakatban van a családom (na azért annyira nem nagy az a kirakat, de mégis). Amikor mégis megtaláltak, igyekeztem nem magamra venni. Persze ezt mondani könnyebb, mint csinálni, de ettől függetlenül

bíznom kell magamban annyira, hogy ha valaki beleszól a gyereknevelésbe, akkor tudjam, mi az, amiben igaza van, és mi az, amihez semmi köze.

Az is igaz azonban, hogy attól, hogy én nem veszem magamra, a másik se okoskodjon. A gyereknevelésben rengeteg a kétely és a bizonytalanság. Itt nem lehet kísérletezni, mint a fizikában: ha te százszor ugyanúgy csinálod, simán lehet, hogy a gyerek 140-féleképp reagál majd. Emiatt azt hiszem, rosszul csinálom, miközben jól. Vagy rosszul csinálom, miközben meggyőztem magamat, hogy nagyon jó vagyok. Vagy a születés utáni héten: mindent rosszul csinálok, hogy fogjuk életben tartani ezt a gyereket?!

Sokan sokféleképp dolgozzuk fel ezt a bizonytalanságot: az egyik gyönyörű fotókat szerkeszt a gyerekeiről és magáról, a másik ugyanígy arról próbálja győzködni valós és virtuális környezetét, hogy a férje-felesége a világ legnagyszerűbb embere. Aztán van az, aki vadidegenek életébe okoskodik bele, mert a korán hozzátáplálós anyukához képest ő 8 hónapig csak anyatejet adott a gyereknek: ezek után dönteni kell, ki a hülye, ő vagy én? Ha máshogy csinálja, lényegében az én módszeremet kérdőjelezi meg, és ezt nem hagyhatom!  

Néha én is elmerülök ebben. Morgok, amikor a kevéske apuka közül egyik-másik a férfiakat szidja instán, amivel nyilván az anyukák lájkjait akarja becsalogatni. Vagy eszembe jut, amikor a játszótéri anyukát éppen anyák napján kurvázta le a játszótéren az ötéves forma kislánya. Azt is szégyellem, hogy egyáltalán emlékszem erre, mégis néha eszembe jut.

Van olyan az óvodában, akit látok öltözködés közben, ahogy a szülei próbálják nyugtatni édességgel, telefonnal. Jó ég, neki nem jutalom kell, hanem ördögűző! Ilyenkor arra gondolok, hogy hiszen az én eleven gyerekeim szentek! Azt hiszem, valami hasonló a szerepe, ebből erőt merítek a nehezebb percekben.

Arra jutottam, hogy az ember lehet elnézőbb a többiekkel szemben. Mint amikor a gyerek hangosan toporzékol, és nem bántani kell, hanem megölelni és azt mondani, minden rendben. Mondjuk megnézném, mit szólnak az anyukák a játszón, amikor odamegyek a nehéz percekben ölelkezni. Valószínűleg új játszótér után kéne néznünk!

A gond ezzel a hozzáállással az, hogy elég könnyű fent maradni a magas lovon, és minden probléma mögött látni valami könnyen azonosítható hátteret: szar a házassága, azért seggfej a gyerek; nem szól rá, mert retteg tőle, ezért dobja bele hatodjára a többiek szemébe a homokot; az anyja túl kemény volt vele, ezért szid mindenkit a játszótéren. A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon kevés embert ismerek annyira, hogy akár csak sejtsem is, mi zajlik a fejében. Hát akkor hogyan tudnám megsaccolni egy vadidegen baját, pusztán abból, hogy épp üvöltözik vele az ördög-küldte gyereke.

Összességében nem mindig rossz, ha a másikat bámulom és szörnyülködők: nehéz kimondani, de valóban vannak rossz anyák és rossz apák, akik bánhatnának szebben a gyerekeikkel és lehetnének velük többet. De ez pusztán az én véleményem, és amíg nem kérdeznek meg erről, addig jobb, ha elteszem magamnak ezeket a gondolatokat, és próbálom értelmesen felhasználni őket.

Például türelmesebb vagyok a fiammal, aki fáradtan sokkal lassabban öltözködik. Esetleg nem várok el olyan dolgokat a kicsitől, amit a nagy már tud, vagy esetleg az ő korában már tudott. Ha pedig csak simán rosszindulatú vagyok, arra gondolok, hogy én se vagyok sokkal jobb, és más engem láthat elrettentő példának, mert például vaginát növesztettem, és itthon maradtam a fiammal.

Ha többet akarsz látni a családunkból, hogy a napi rutinon kívül mennyire megy könnyen vagy nehezen bármi más, akkor kövess Instagramon vagy Facebookon!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Szólj hozzá!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

nagy korkülönbség

Megfagyott a levegő a szülőin, mert azt hitték, én vagyok az anyja – Ilyen, ha nagytesóként te vagy a bébiszitter

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
129 szavazat
Top
1
meglepetés

5 év házasság és 3 gyerkőc után olyat tett a férjem, amire egyáltalán nem számítottam

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
212 szavazat
Top
2
özvegy apa

A feleségem halála után évekig rá se tudtam nézni más nőkre – míg a lányom azt kérdezgette, lesz-e neki másik anyukája

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
190 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek