Created with Sketch. Created with Sketch. Keresés
Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

gyermekkori székletvisszatartás

Több hétig nem kakilt a gyerekem! Elárulom, mi segített!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
47 szavazat

Sok szülő panaszkodik, hogy gyermeke visszatartja akár napokig is a székletét, vagy visszatérő székrekedéssel küzd. A kisgyermekkori székletvisszatartásnak több lehetséges oka is van, testi és pszichés egyaránt szóba jöhet és van, amikor mindkettő egyszerre.

Elolvasom
tudatos család
Fotó: Getty Images
2020.05.20

Régen a nagyinál cikinek tűnt, most egyre inkább ez az irány: már én is leöntöm a wc-t kézmosó vízzel

Így lett szép lassan fenntarthatóbb, átgondoltabb, öko-tudatosabb az otthonunk fél év alatt.

Ha visszagondolok az eddig együtt töltött éveinkre, összességében elmondhatom, hogy sohasem éltünk pazarló életmódot a férjemmel. Valamelyest mindig átgondoltan vásároltunk, nem igazán vettünk magunknak fellángolásból felesleges holmikat-, gondolok itt a ruhákra, vagy akár a kütyükre-, leginkább arra költöttünk, amire ténylegesen szükségünk volt. Azt hiszem jó példa erre, hogy én képes vagyok 5-6 évig is (vagy akár tovább is, ha ciki, ha nem) hordani egy csizmát, vagy egy jobb minőségű szandált, vagy az, hogy a férjem még mindig az Apple „őskorából” megmaradt iPoddal fut, mondván, hogy az bizony sosem megy tönkre, meg amúgy is jól bevált.

A fenntarthatóbb otthon, háztartás és élet vágya egyszer mégiscsak megfogalmazódott bennem, úgy emlékszem az volt a kiváltó ok, hogy a babánk érkezésével meg akartam válni a durva fertőtlenítő és -tisztítószerektől. Ennek már lassan két éve, most pedig úgy érzem, hogy szép fokozatosan, egyre inkább a vágyott cél felé haladunk.

Leszögezném, hogy nem akarok öko-mami babérokra törni, vagy „zero waste hero” lenni, mert ismerem a saját korlátainkat, és senkit nem akarok a családban vállalhatatlan, esetleg kényelmetlen mindennapokba belerángatni. Mindössze azt szeretném, hogy maradjunk az a szép, átlagos kis család, akik vagyunk, és közben figyeljünk oda jobban a környezetünkre, az egészségünkre, az otthonunk rendezettségére, fenntarthatóságára.

A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy milyen változtatásokat, fejlesztéseket tettünk az otthonunkban az elmúlt nagyjából fél évben: mi az, ami jól működik és mi az, amin még változtatni szeretnénk. Hogyan vagyunk már most jóval öko-tudatosabbak, mint mondjuk 2 évvel ezelőtt, amikor ebbe a lakásba költöztünk, vagy hogy milyen közös intézkedéseket vezettünk be emiatt a szomszédokkal együtt. De arról is írok egy picit, hogy miként integrálom bele az otthonfejlesztésbe a hobbimat-, ugyanis imádok alkotni, felújítani, barkácsolni, DIY dolgokat kreálni-, vagy hogy a karantén idején miként alakítottam ki elvonulásra alkalmas sarkokat a házban.

Elöljáróban még annyit, hogy egy három lakásos társasház alsó, kertkapcsolatos szintjén lakunk, 115 nm-en, 250 nm-es privát kerttel, ami így majdnem olyan, mintha egy önálló házban élnénk. Most pedig helyiségről helyiségre haladva, különböző tevékenységekre bontva megmutatom, mi az, amitől jobbá váltak a mindennapjaink, fentarthatóbb lett az életterünk.

Konyha, ahol mindig zajlik az élet

A konyhánk lényegében a második nappalink. Sokszor előfordul, hogy a vendégekkel nem is jutunk innen tovább, mert mindenki letelepszik a konyhaasztalnál, vagy a bárpultos konyhaszigetnél, mondván, hogy „olyan otthonos itt”. Rengeteg időt töltünk az étkező-konyhában: mindketten sokat sütünk-főzünk, de néha még itt is dolgozunk. A mosogatás, takarítás persze folyamatos, sokszor érzem úgy, mintha nem is hárman lennénk, hanem legalább hatan, annyi a teendő.

Öko-tudatosság: a mosogatáshoz jó ideje a boltban újratölthető flakonos mosogatószert vásárolunk, nemrég pedig átálltunk a teljesen lebomló luffa szivacsra. Meglepő, hogy mennyire jól lehet vele tisztítani, mert érdesebb a felülete, mint a sima plasztik szivacsoknak. Időről időre kísérletezek a saját mosogatógép-kapszula gyártásával, de még nem találtam meg a tökéletes zsíroldó receptet, így abból még a lehető „legzöldebb” boltit használjuk.

A konyhai felületeket házilag kevert ecetes tisztítószerrel takarítom-, pedig ha valaki, akkor én borzasztóan gyűlölöm az ecet szagát. De szerencsére erre is van megoldás: például az illóolaj.

A műanyag zacskókat újra felhasználjuk, ezeket felcímkézett dobozokban gyűjtjük, annak megfelelően, hogy mi volt bennük előzőleg. A hűtőbe kerülő „maradékokat” igyekszünk tányérral vagy szilikonos fedővel letakarni a fóliák helyett, de már a méhviaszos csomagolóanyagok házilag történő elkészítését is tervezzük.

A zöldséget, gyümölcsöt már hálós cekkerben hozzuk haza a boltból, vagy a piacról; a karantén óta pedig a férjem süti a péksüteményeket nagyjából 3 naponta, és ez a szokás valószínűleg később is meg fog maradni.

Apróságnak tűnik ugyan, de például nem csak azért iszom szálas teát, mert az a jobb és finomabb, hanem mert „szemétként” is széleskörűen hasznosítható. Általában pamutzsákos filterbe, vagy komposztban lebomló filterbe teszem, utóbbi dobozát pedig összegyűjtjük a grill begyújtásához.

A társasházunk többi lakójával közösen nemrég beszereztünk egy komposztálót, így hamarosan még kevesebb szemetet fogunk termelni, mint jelenleg.

Praktikum: csak azokat a dolgokat tartjuk a konyhapulton, amiket a legtöbbet használunk a főzéshez. A fiókokat, szekrényeket időnként újrarendszerezzük, annak megfelelően, hogy éppen hol érezzük a legpraktikusabbnak az adott eszközök tárolását.

A műanyag és üveg tárolódobozokat például eddig szekrényben tartottuk, aminek az lett a vége, hogy azt sem tudtuk, melyiknek hol a teteje vagy az alja, melyik a sajátunk és melyik a nagyié. Most fiókban, felállítva, vagy egymásba téve tartjuk őket: így átláthatóbbak és gyorsabban elővehető mindegyik.

Bizony, nálunk is volt eddig kupi-fiók, ahova minden bekerült, aminek nem volt máshol helye. Előfordul, hogy ilyen kupacok néha felhalmozódnak az otthonunk egyes részein, de igyekszünk őket minél hamarabb felszámolni.

DIY: viszonylag sok mindent újra szoktam hasznosítani, amit más konyhai szemétnek gondol: így például a konzerveket tárolóknak, a tejesdobozokat karácsonyi dekornak, a parafadugókat kis jelölőtáblának, vagy más dekorációnak, a különféle üvegeket vázának, gyertyatartónak. Megfigyeltem, hogy mielőtt kidobok valamit, mindig elmélázok pár másodpercre, hogy mi lehetne belőle. Aztán egy részét sikerül megmenteni, egy részét nem. Szerintem az is fontos, hogy megpróbáljuk fölöslegesen nem halmozni a „szemetet”.

Nappali, szülői háló, gyerekszoba és a „dolgozó”

A legtöbb időt ezek közül a nappaliban töltjük, hiszen én a legtöbbet ott játszom napközben a kicsivel, és az esti lazításhoz is leginkább ezt a teret választjuk.

Praktikum: Úgy alakítottuk ki a szobáinkat, hogy kivétel nélkül mindegyikben lehessen aludni, ha esetleg vendégek jönnének: a hálószobát leszámítva mindegyikben van egy kinyitható a kanapé. Ezek közül többre is lemosható huzat került, és több helyiségben a falak is tudják ugyanezt: így próbáltunk picit előre menekülni a gyerek kibontakozó kreativitása elől. A tárolást fiókos komódokban oldjuk meg, a gyerekjátékok pedig rendszerezett zsákokban várják tulajdonosukat minden reggel-, mert ugye este „a játékok is elmennek aludni”.

Öko-tudatosság: Mindenhol környezetbarát felmosószert használunk, egy ideje pedig egy kevés mosószódát is keverek a vízbe, mert azt vettem észre, hogy így a durvább szennyeződések is hamarabb feloldódnak a padlóról. Törölgetni én nemes egyszerűséggel sima vizes ronggyal szoktam a bútorokat, ezt viszont elég gyakran igyekszem elvégezni.

DIY: A lakásunk majdhogynem összes dekorációját magam készítem, beleértve a falon csüngő rajzokat, festményeket, bekeretezett fényképeket is. Ettől jóval otthonosabbnak érzem az egészet, mindamellett, hogy tisztában vagyok vele, hogy azért nem törhetnék művészi babérokra. Sokszor szépítek meg egy-egy bútort, vagy szoba-részt: nemrég egy olvasósarkot csináltam a gyerekszobában a kis könyvmolynak, most pedig a dolgozószobában az íróasztal várja a teljes felújítást. Ezeket nem csak azért csinálom, mert szerintem pazarlás lenne mindig új dolgokat venni, hanem mert ragaszkodom a tárgyaink történetéhez, a hozzájuk fűződő emlékekhez és mert egy-egy ilyen projektben igazán kiélhetem a kreativitásomat és általuk plusz energiám szabadul fel.

Fürdőszobák, amik az „elvonulás” színterei (is)

Két fürdőnk van: egy zuhanyzóval felszerelt kicsi fürdő a bejáratnál és egy kétszer akkora a lakás szívében, ahol fürdőkád kapott helyet. Sajnos mosókonyhánk nincs, -nem mintha anélkül nem lehetne élni-, így a nagy fürdőben van a mosógépünk. Az itt töltött időt nagyjából három kategóriába tudnám sorolni: tisztálkodás, mosás és elvonulás.

Öko-tudatosság: nagyjából fél éve szinte mindenütt szappant használunk, ami vagy kézműves, vagy pedig papírcsomagolású, jó minőségű darab. Kivételt képeznek ez alól a baba-fürdető készítmények, illetve a fürdőolajok, vagy sók, amik a ritka, ám de annál hatásosabb házi-wellness pillanatokat szépítik meg. A magam részéről sosem voltam (sajnos?) kence-bolond, ezért csak a legszükségesebb arc és -testápolók sorakoznak a polcon, amiket leginkább a kozmetikusom ajánlott. Bevallom, néha kacérkodom a gondolattal, hogy keverjek egy-egy házi arcpakolást, vagy bőrradírt, de idő hiányában ezekre még nem kerítettem sort eddig. Viszont nagy előrelépésnek érzem, hogy közel egy éve nem vettünk vattapamacsot sem, pamut kendővel mosom le az arcomról a sminket, és azzal is tisztítom meg, majd mehet a mosógépbe. Jó ideje váltottunk bambuszból készült fogkefére is, az így keletkező hulladékot eddig anyósoméknál tudtuk komposztálni. Sok kicsi sokra megy, de tényleg!

A zuhanyokra vízszűkítőt szereltünk, amelyek megakadályozzák, hogy túl sok víz folyjon el egy tusolás alatt. A szanitereket egyébként legtöbbször az általam kotyvasztott általános tisztítószerrel tisztítom, de még előfordul, hogy előkapok egy-egy kíméletesebb bolti darabot is. Merthogy azt nagyon fontos szerintem megjegyezni az öko-tudatosabb háztartásra való átállással kapcsolatban, hogy nem kell azért egyik napról a másikra kidobni, ami otthon van. Én szép fokozatosan mindent elhasználok, ami régebből maradt, mert pazarlásnak érezném megválni tőlük, nem utolsó sorban pénzkidobásnak is.

Így mosunk mi: korábban sima kapszulás mosószert használtunk és én néha-néha kipróbáltam egy-egy zöldebb verziót is.

Sajnos a mosódió nekünk nem vált be, viszont örömmel jelenthetem ki, hogy már fél éve eco-egg mosótojást használunk, környezetbarát mosóparfüm koncentrátummal, vagy a házilag kikevert ecetes-illóolajos öblítővel kiegészítve. És ez így teljesen rendben is van: nincs fölösleges műanyag flakon, nincs bőrirritáció, viszont továbbra is van kellemes illatú, levegőn szárított ruha.

Arról nem beszélve, hogy nem kell a mosószert állandóan a dobba, vagy a kis rekeszbe adagolni, épp elég az öblítővel bajlódni.

Praktikum: A fürdőinkben mindennek megvan a maga helye: gyakorlatilag alig tartunk valamit látható helyen, a legtöbb tárgy egy szekrényben bújik el, így lazítani is szívesebben megy be az ember.

Oké, azért nem kell azt gondolni, hogy nincsenek gumikacsák és egyéb vízi játékok a kád szélére halmozva!

De azokat is külön kis rekeszekben tartjuk, hogy könnyebb legyen takarítani, elpakolni.

DIY: És most jön az „elvonulós” rész! Nemrég rájöttem, hogy alapvetően nem azért szeretek a fürdőszobánkban lenni, mert ott a nagy kád és bele lehet csobbanni, hanem mert egy hosszú nap után ott tényleg nyugalom és csend van. Be lehet zárkózni egy klassz magazinnal, vagy egy jó könyvvel és senki nem nyit rád, mert fürdés közben nem zavarjuk a másikat – ez ilyen kimondatlan szabály nálunk azt hiszem. Úgyhogy karácsonyra egy fonott széket kértem a férjemtől a fürdőbe, ezt pedig kiegészítettem egy legalább 20 éves, szüleimtől elhozott fonott kosárral, amire amúgy rá lehet ülni és a törölközőket tartjuk benne. Így lett egy összetolt fekvőfotelem a fürdőben, ahova én pancsolás nélkül is szívesen elvonulok kicsit lazítani.

Fény az éjszakában

Pont tegnap beszélgettünk arról, hogy a férjem néha még így is soknak érzi az esti fényeket, amiket égetünk a lakásban, pedig szerintem nálunk tényleg soha nincs díszkivilágítás. Amiatt került szóba, hogy a fények „elcsendesítésével” ezentúl még inkább próbáljuk majd jelezni az alvásidő közeledtét a kisfiunk felé. Már a beköltözésünk óta az összes itthon használt izzónk energiatakarékos, de én szívesen használok kizárólag hangulatfényeket (pl. égősort) és gyertyákat is. Most például arra szoktam rá, hogy este egy szimpla zuhanyozáshoz is a fürdőben kihelyezett elemes dekor-égősort kapcsolom csak be, olvasáshoz pedig gyertyát égetek. Ez segít lelassulni, kicsit elcsendesedni lefekvés előtt.

Kert

Öko-tudatosság: Amint már említettem, hamarosan megkezdjük a komposztáló használatát, de már ezelőtt is tettünk környezettudatos lépéseket. Ilyen például, hogy esővíz-gyűjtőt használunk és abból (is) locsoljuk a kertet. Ami azt illeti, erre a célra nekem van még egy külön gyűjtőkannám a fürdőszobában is, mivel azt tapasztaltam, hogy reggel, az első megnyitáskor nagyon lassan ér a csapokba a melegvíz. Ezért a pécsi vásárban beszereztem egy régi tejeskannát, kicsit megszépítettem, és abba folyatom a vizet mindaddig, amíg fel nem melegszik, hogy ne vesszen kárba.

Ha belegondolok hasonlóan csinálta anno a nagymamám is: a csap alá tette a panelban a vödröt, hogy így spóroljon a vízzel, majd az elhasznált kézmosó vízzel öblítette le a wc-t „kis dolog” után.

A tudatosabb locsoláson kívül például igen sok szerves hulladékot hasznosítunk újra a kertben: gyűjtöm és ledarálom például a tojáshéjat, ami kiváló tápanyag a növényeknek, hasonlóan a kávézacchoz, vagy az elhasznált teafűhöz. Mindig érdemes azonban megnézni, hogy mely növények hálálják meg az efféle törődést, nehogy rosszat tegyünk a gondoskodással.

Harmóniában a természettel: Próbáljuk úgy alakítani, beültetni a kertünket, hogy kedvelt hely legyen a madarak számára is: nyáron itató-fürdőt, télen pedig élelmet helyezünk ki nekik, de ügyelünk rájuk a bokrok-fák metszésekor is, hiszen szeretjük, ha velünk osztoznak a kerten. Szerintem ebben is az a jó, ha mindenki a saját értékrendje, ingerküszöbe szerint cselekszik: én például valószínűleg sosem állok majd készen egy rovar-hotel kihelyezésére, mert sajnos nem vagyok velük túl jó barátságban, de nem hajkurászom a pókokat, bogarakat a ház körül, mert bízom benne, hogy a természet tudja a dolgát, és idővel táplálék lesz belőlük. Az eperfa lehullott gyümölcsének egy részét azonban a földön hagyjuk, mert így nyári estéken leshetjük, ahogy sünik lakmároznak belőle a sötétben.

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
35 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvass tovább

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

gyermekkori székletvisszatartás

Több hétig nem kakilt a gyerekem! Elárulom, mi segített!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
47 szavazat
Top
1
gólyák

Gólyakukkolás – mutatjuk, kiket érdemes online nézni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
Top
2
szex

Hancúr karantén idején: “Az alvásidőben lezavart együttlét végére kelt fel a lányunk, aki nem értette, miért vagyunk meztelenek délután 3-kor”

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
12 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek