Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat

Eszterék nagyon komolyan veszik a cukormentességet, ha a gyerekeikről van szó, akik még soha életükben nem ettek egyáltalán cukrot. Ők viszont szüleikként a legjobbat akarják a gyerekeinek és úgy gondolják, hogy a cukor az egyik legrosszabb dolog, amit adhatnak nekik.

Elolvasom
igenanya interjú
Fotó: Horváth Barnabás
2019.08.12

Anya is, dolgozik is, nem stresszel és nyugodt – Hogy csinálja? Ruttner Kata, a jelenben élő édesanya

Kevés olyan édesanyával találkozom, aki olyan hihetetlen nyugalmat áraszt magából, mint Ruttner Kata. Pedig egy 1 éves kislány dolgozó (!!) anyukája. Emlékszem, én az első gyerekemnél ebben az időben konkrétan azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. 1 év nem alvás után, épp abbahagytuk a szopizást, izgultam, hogy mikor kezd el már végre járni Máté, közben pedig már ugye nagyban dolgoztam is... Kata azonban megtalálta a módját annak, hogyan lehet nyugodt, kiegyensúlyozott, kipihent, boldog édesanya és nő is egyben.

Minden mondatoddal, szavaddal, képeddel, videóddal, de múltkor egy podcast interjúban “csak” hallgattalak – még a hangoddal is olyan nyugalmat árasztasz magadból. Mindig is jellemző volt rád ez a nyugodtság?

Érdekes, nagyon sokan mondták már ezt nekem… És ez már csak azért is fura a számomra, mert pont, hogy nagyon sokáig nem voltam nyugodt. Sőt, van, hogy most sem vagyok az. 🙂 De oka van annak, hogy ki mi felé fordul. Én a nyugalmat kerestem, és a meditálásban, a mindfulnessben megtaláltam. Illetve ezek segítettek közel magamhoz és ezek visznek az egyensúly felé.

Mikor volt az a sorsfordító váltás, ami hatására elindultál önmagad irányába? Volt esetleg egy konkrét pont, esemény az életedben, amikor elindultál ebbe az irányba? Gondolok itt a meditálásra, a mindfulnessre és a coachingra is – mert hogy azzal is foglalkozol. 🙂

Kamaszkorom óta bújom a pszichológiai könyveket. Az első, úgy igazán általam választott könyv, amit 13 éves korom körül olvastam: Ranschburg Jenő ‘Jellem és jellemtelenség’ című írása volt. Körülbelül 13 éves lehettem. Emlékszem, akkor a könyv szerint elemeztem leginkább a családomban lévő problémákat, azok hatásait saját magamra. A pszichológia innentől mindig ott volt a könyvespolcomon és az életemben is. Nagyon szerettem is volna pszichológus lenni, de középiskola után nem vettek volna fel, nem volt annyi pontom. Kommunikációra mentem, de nem bántam és a mai napig sem bánom, hiszen azzal, hogy tévés-szerkesztő lettem, egy álmom vált valóra. De visszatérve… Huszonegy-két évesen elkezdtem jógázni. A jóga hozta magával a befelé figyelést, a meditálást. Bújtam az ezzel kapcsolatos könyveket, folyamatosan gyakoroltam és rengeteget tapasztaltam.

Aztán 2015-ben elkezdtem egy life-coach képzést és újra jelentkeztem a pszichológiára is. Ezzel egy időben pedig rátaláltam a mindfulnessre is, ami azért volt érdekes számomra, mert a módszerei mellett tudományosan megmagyarázza a meditáció és a jelenben levés hatásait. Már akkor tudtam, hogy nekem ezzel feladatom van. 2016-ben aztán felvettek Szegedre a pszichológia szakra. Sikerült bejutnom, mert korábban a főiskolán az egyik diplomám kiváló lett és így a nyelvvizsgámmal együtt maximális pontszámmal tudtam jelentkezni. És képzeld, végül nem kezdtem el….

Óó… de miért nem?

Ennek két oka is volt, egyrészt mert anyukám annak az évnek a nyarán váratlanul beteg lett és sajnos másfél hónap múlva meg is halt. Kértem halasztást, meg is kaptam, de következő évben sem kezdtem el, úgy gondoltam túl sok időt vesz majd el a tanulás és nagyon gyenge voltam, lelkileg nem volt még erőm hozzá.

Meg tudom érteni, azért ez nem lehetett könnyű időszak az életedben.

Anyukám elvesztése a legnagyobb fájdalom és teher az életemben… Nem hiszem, hogy valaha fel tudom dolgozni, viszont

a meditáció volt az, ami visszahozott az életbe, miután Anya meghalt. Segített a jelenben lenni és reményt adott. Elkezdtem általa bízni, hogy lehet még jobb is.

Szóval pszichológus nem lettem – bár még lehetek 🙂 -, de a coachingot folyamatosan fejlesztem és most már beleveszek mindfulness eszközöket is, ugyanis nemrég elvégeztem egy nemzetközi mindfulness tanfolyamot, ahol sok-sok új módszert tanultam és még inkább érzem mennyire hatásos.

Nem zavarta meg ezt az utat az, hogy 1 éve édesanya lettél? Változtatott ilyen szempontból rajtad? A nyugodtságodon?

Persze, változtatott rajtam. De nagyon igyekszem odafigyelni és folyamatosan próbálok jobb lenni, javítani a felfedezett hibáimat. Tudom, hogy nem lehet tökéletesen csinálni. És nem is kell. De fontosnak tartom, hogy milyen mintát adok át a gyerekemnek. Persze, vannak nekem is hullámzásaim, nehezebb időszakaim.

Az anyaságom kezdetén gyakran előfordultak nagy hangulati kilengések is. De aztán egyre inkább lecsendesedtem és beletanultam az új élethelyzetbe. De tény, hogy nem volt könnyű. Már csak azért sem, mert nekem már magával a szüléssel sem csak csodás dolgok, hanem nehézségek is jöttek

Lehet tudni, hogy mi történt?

Természetes szülésem volt, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Körülbelül fél év kellett, hogy nagyjából feldolgozzam. A szoptatás sem ment könnyen, de keményen harcoltam azért is és végül sikerült. Aztán hiába telt el már 3 év, de az Anyukám halála utáni gyászidőszakon még mindig nem vagyok túl, úgyhogy az ő elvesztéséből fakadó állandó fájdalom is sokszor fel-felerősödött, és hát mindezek mellett még a hormonok visszarendeződése is megviselt… Szóval volt néhány nehezítő tényező, de persze mindezek mellett nagyon boldog voltam. Csak azért meséltem el, hogy lásd, ezek miatt nekem is voltak nehéz napjaim, heteim, de ez természetes ilyenkor. Kellett egy jó fél év, mire helyrebillentem. Viszont az egyensúly elérésében újra a mindfulness és a meditáció segített, és persze a kislányom. 🙂

Olvastam az Instádon egyszer, hogy szoktad figyelni Lulut, ahogy elmerül játék közben, ahogy a pillanatban, a jelenben él. Vele, illetve mellette könnyebb neked is odafigyelni erre? Vagy azért rád is jellemző néha a túlaggódás, az előre görcsölés dolgokon?

Őszintén szólva én is hajlamos voltam (sőt, néha még most is vagyok) prekoncepciókat gyártani és rágörcsölni dolgokra. De tudatosan kezdtem figyelni erre is. Most már, ha ezt csinálom, akkor figyelmeztetem magam, hogy nem tartok még ott az időben, csak az agyam játszotta le, hogy mi történhet, de valójában még nem tudhatom. Így vissza tudok jönni a jelenbe és stressz, valamint szorongás mentesebben tudok élni.

Nehezen tudom elképzelni rólad, de kérlek mondd, hogy azért nálad is van olyan nap, amikor elszakad a cérna, amikor úgy igazán ki tud hozni valami a sodrodból? Egyrészt mivel lehet elérni nálad ezt, másrészt mi ilyenkor a módszered, hogy mondjuk ne a párodon vagy a gyereken vezesd le a feszültséget egy esetleges kiabálással, vagy türelmetlenséggel?

Vannak ilyen napjaim nekem is, persze. 🙂 Nemrég például volt egy nagyon durva hetünk, elképesztően fáradt, kimerült és undok voltam. Nagyon éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, ez így senkinek sem jó. Semmi különöset nem csináltam, csak fogtam magam és újra elkezdtem minden este meditálni. És helyre is állt a rend. De ez persze nem azt jelenti, hogy buddhista nyugalommal csinálok mindent. Az amplitudó azért jelen van. 🙂

Minden nap meditálsz?

Vannak időszakok, amikor igen, most éppen nem minden nap. 🙂 De ha igen, akkor este lefekvés előtt szoktam 10-15 percet. Ez jó keretet ad a napnak. Ezzel elengedem a múltat, nem figyelek a jövőre, a jelenben vagyok, ott van a nyugalom, ott vagyok. Ezt a fajta nyugalmat pedig most már minden nap érzem és egy idő után, ha zűr van, akár napközben, erre az állapotra gondolva vissza tudom hozni magam a jelenbe és higgadtabbá tudom magam tenni. A mindfulness így csökkenti a stresszt, ezzel, hogy visszahúz a jelenbe. Nem enged belepörgetni feleslegesen aggodalmakba, érzésekbe. A meditáció pedig igazából egy eszköze a mindfulnessnek, ha rendszeresen gyakorlod, akkor jobban tudod kezelni a mindennapi helyzeteket azáltal, hogy a jelenben tudsz maradni. Az is a jelentése, hogy: tudatos jelenlét, a meditáció pedig egy módszere, ami segíti a gyakorlását.

Erre nem mondhatja egy édesanya vagy szülő sem, hogy nincs ideje.

Nem bizony! 🙂 A mindfulness a napi feladatok közé beilleszthető, vagy a napi dolgainkat is végezhetjük mindful módon, így máris gyakoroljuk anélkül, hogy plusz időt szántunk volna rá. Ősztől egyébként tervezek is már mindful life coachingot adni és workshopokat is tartani akár anyukáknak, mert szeretném átadni azokat az eszközöket, amelyekkel napi szinten könnyedén lehet alkalmazni a mindfulnesst gyerek mellett, vagy gyerek és munka mellett, mert már nekem is van mindkettőben tapasztalatom. 🙂

Témánál vagyunk! 🙂 Te is elég hamar visszatértél ugyanis a munka világába a kislányod születése után. Hadd tegyem fel neked ezzel kapcsolatban a ”kedvenc” kérdésemet, amit én is rendre megkapok (a hátam mögött): Nem tett elég boldoggá, nem elégített ki, hogy van egy kislányod, hogy édesanya lehetsz? Miért kellett úgy visszarohannod dolgozni?

Haha… Dehogynem! Boldoggá tett! Viszont a munkámmal éreztem magam igazán egyensúlyban. De szerintem ez a mai világban már nem olyan meglepő, vagy nem kéne annak lennie. Hiszen miért is kéne lemondanom egy olyan dologról, ami gyerekkori álmom azért, mert anyuka lettem, ha össze tudom egyeztetni a kettőt?

Mesélj kérlek arról, hogy mit csináltál azelőtt, hogy Lulu megszületett!

10 évig dolgoztam a TV2-nél, szerkesztő-riporter, felelős-szerkesztő pozicíban, napi magazinoknál (Aktív, Magellán), show műsoroknál, majd a Tényeknél. Miután eljöttem szülni, a Magyar Állami Operaház Opera Café című műsorának voltam a főszerkesztője és forgattam is a műsorba, továbbá forgattunk egy 50 perces filmet is a társulat Erdélyi turnéjáról. Ezek mind olyan munkák voltak, amelyeket egyrészt imádtam, másrészt napi minimum 10 óra pörgést jelentettek. Nekem ez nagyon hiányzott, mert konkrétan szerelmes vagyok a tévézésbe. Tényleg gyerekkori álmom volt ez a munka és a mai napig szenvedéllyel csinálom.

Mivel ezzel (is) foglalkozol, most is. Mikor kezdtél újra forgatni?

6 hónapos volt a kislányom, amikor először forgattam. Akkor egy magyar film pilotjába kértek fel szereplőnek. Vicces és jól eső volt, hogy az egész napos mamiság után hirtelen egy sminkes és stylist foglalkozott velem/rajtam :). Aztán szép lassan a tévés munkák is visszaszivárogtak az életembe. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy reggeltől estig csak forgattam. A munkám szerencsére rugalmas beosztású, ami azt jelenti, hogy hetente, de leginkább kéthetente körülbelül 1x mentem/megyek el forgatni nagyjából 4 órára. Altatás után este, illetve éjjel pedig írom a szöveget és elővágok.

Hogy oldjátok meg ilyenkor a kislányod felügyeletetét? Van segítséged?

Szerencsére a párom is szabadúszó, neki sincs fix munkaideje, szóval vele közösen meg tudtuk oldani. Illetve az ő anyukája is be tudott segíteni, tudott vigyázni a kislányunkra. De tényleg 1-2 hetente 4 órákról beszélünk – amit hozzá kell tegyek, még így sem volt mindig egyszerű megoldani.

És őszintén, milyen volt az első alkalom? Én amennyire élveztem, annyira sírtam is. 😀 Azért a lelkiismeretfurdalás ott motoszkál az anyákban, a gondolat, hogy nem vagyunk-e túl önzők, nem!?

Jaj, nagyon nehéz volt először másra hagyni a kislányom. Én is sírtam. 🙂 Lulu meg persze tök jól elvolt itthon a nagymamájával.

Még egy óra sem telt el, hogy elmentem otthonról már írtam is az üzenetet, hogy minden rendben van-e, sír-e esetleg. Aztán jött a megnyugtató válasz, hogy boldogan játszik. 🙂

Jól érzem, hogy van benned némi kettősség? Egyrészt pörögsz, tele vagy ötletekkel és tervekkel, de közben a mindfulnessel meg mintha tudatosan próbálnád lelassítani magadat?

Igen, pontosan így van. Hajlamos vagyok túlpörögni és hát igen, munkamániás is vagyok… Ám ez a módszer arra is jó, hogy behúzzam a féket néha és hogy ne akarjak mást csinálni, mint amiben épp vagyok, hogy jelen tudjak lenni. Például úgy igazán a gyerekem életében. Mi például ma is órákig játszottunk Luluval és én nem akartam nem játszani. Olyan flow volt vele lenni… és úgy érzem nekünk annyi ilyen flow pillanatunk van.

Sok szülőnek lenne szüksége rá és sok szülőnek tudna is segíteni a mindfulness.

Bizony. Egyrészt segít, hogyan kezeljük ezt a sok-sok stresszt, amit a világ, a nagyváros, a magánéletünk, a sok inger ránk tesz. Hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk. Segít, hogy ne szakadjon el gyorsan a cérna, vagy hogy ne akarjunk mást csinálni, mint amiben éppen vagyunk. Hogy jelen tudjunk lenni, úgy igazán a gyerekeink életében. Hiszen tudjuk: a legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az az időnk, a figyelmünk és szeretetünk.

Még több IgenAnya interjút IDE KATTINTVA találhatsz!

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
7 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET?
 AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY
 MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON
 ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

egészséges életmód

“A mi gyerekeink nem esznek semmi cukrosat!” Eszterék inkább hajléktalanoknak ajándékozzák, ha csokit kapnak valakitől

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
77 szavazat
Top
1
újrakezdés

Na, erre még én se számítottam: Váratlanul újra beleszerettem a volt férjembe – Igaz történet!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
74 szavazat
Top
2
sztáranya

Julia Roberts őszintén a gyereknevelésről – érdemes őt meghallgatni!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
47 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek