Bezárás

Olvasóink kedvenc cikkei

down-szindróma

“Sem Zoárd, sem a plusz kromoszómája nem teher, hanem áldás!” Egy Down-szindrómás kisfiú érkezésének története – a szülők szemével

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
84 szavazat

Lugosi Dóri a jelenlegi átlaghoz képest fiatalon, 28 évesen lett kétgyermekes anya. Ráadásul két kisfiú édesanyja: az örökké mosolygó, energiabomba Martiné, valamint plusz egy kromoszómájával örök gyerekként a családba tanítani érkező Zoárdé. Hogyan élte meg Dóri és a férje, amikor a szülés után nem sokkal megtudták, hogy kisfiuk Down-szindrómás? Mi játszódott le bennük? Min mentek végig az elmúlt 5 hónapban és hogy vannak most, közel fél év elteltével? Erről meséltek. Ez Dóriék igaz története.

Elolvasom
újrakezdés
Fotó: Getty Images
2019.12.14

Na, erre még én se számítottam: Váratlanul újra beleszerettem a volt férjembe – Igaz történet!

Erika épp meggyújtotta a kisebbik fia szülinapi tortáján a gyertyákat, amikor meghallotta István kocsiját. Csalhatatlanul felismerte, pedig egy kerek éve nem kanyarodott be a volt férje az utcába. Ha akkor valaki azt mondja neki, hogy nemsokára újra ezt a hangot fogja várni esténként, azt biztosan kineveti. Most viszont magát neveti ki. De boldogan.

Az a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

A válás utáni első év maga volt a felszabadulás és maga volt a pokol, mind a kettőjüknek.Erika éjszakákon át ült ébren és gyötörte magát. Kérdésekkel, amikre csak ő tudhatta (volna) a választ. Vajon jól döntött-e, amikor István kérése ellenére – hogy csak szüneteltessék kicsit a kapcsolatukat – a válás mellett döntött? Ha tíz éven át úgy érezte, István az élete pasija, akkor hogyan érezheti most másnak? Jobb nélküle vagy sem? Fogalma nem volt, mit gondol, mit érez.

Csalán és habos torta

Az őrlődős napok aztán elmúltak, és velük az ősz is. Eleinte, ha a volt férjével beszélt, még összeszorult a gyomra, aztán ez is elszállt. Maradtak a praktikus telefonok, egyeztetés a gyerekekről, másról nem is esett szó kettőjük között. Erika már csak a nyugodt ürességet érezte, és a hosszú téli estékkel együtt nőtt benne a bizonyosság, hogy jó döntést hozott: ha valaha még boldogok akarnak lenni, az volt az egyetlen helyes lépés, hogy elengedték egymást, és nem ragadtak meg egy megszürkült, örömtelen házasságban.

A tavasz aztán égig érő szerelmet hozott Erika életébe, élni és halni is képes lett volna érte. Tudta, hogy István összejött Anikóval, a régi baráti társaságuk utolsó szingli tagjával, így nem érzett lelkiismeret-furdalást sem. Ismeretlen ismerősként fogadta a rég nem érzett gyomorremegést, a letörölhetetlen mosolyt, a szívzuhogást. Gábor azonban, aki mindezt kiváltotta, nem volt független, Erika pedig, hipp-hopp, szeretői státuszban találta magát. Képtelen volt nemet mondani a férfinak, aki megigézte és fogva tartotta. Repesett a szíve, amikor együtt voltak. Aztán amikor estéket ült a néma telefon mellett, már nem repesett. De azt hajtogatta magának, hogy ez még mindig százszor jobb, mint egy lapos kapcsolatban élni. Inkább legyen egyik nap csalánfőzelék, másik nap habos torta, mint mindennap krumpli. Lenyűgözte a férfi intelligenciája, humora, és hogy úgy bánik vele, mint egy igazi nővel: megőrül érte, kényezteti, mindennel elhalmozza. Közben pedig frászt kapott a tudattól, hogy Gábor nyakig ül egy olyan kapcsolatban, amilyenből ő kilépett – ami nem boldog, de felbonthatatlan. Egy ideig elhitte, hogy a helyzet változhat, de nyár végén váratlanul leesett róla a rózsaszín szemüveg. Úgy futott ki belőle a szerelem egyik pillanatról a másikra, ahogy jött.

Barátság és egy kis plusz

Mire elkezdődött az iskola, elköszönt Gábortól, belevetette magát a gyereknevelésbe meg a munkába. Soha többé nem engedi meg magának azt a luxust, hogy komoly érzelmeket fecséreljen valakire! Nem lehet néhány évente meghalni és újra feltámadni. István akkor hívta fel, amikor épp itt tartott. A férfi beszélgetni akart, nehezen tette le a telefont. Erika nem igazán értette, de örült neki. Másnap István felment hozzájuk – erre az elmúlt évben nem volt példa, mindig Erika vitte el a volt férje élettársának háza elé a fiúkat. Most viszont itt volt István és egész délután játszott a gyerekeivel. Aztán hajnalig beszélgettek. Közben hatalmasakat nevettek egymás történetein munkáról, fura helyzetekről. István kicsit panaszkodott Anikóról, hogy bár szereti, de nem boldog vele – nem is tudja, miért. Úgy álltak fel, mint régi barátok szoktak egy jól sikerült beszélgetés után.

Egyre többet beszélgettek, telefonálgattak, csak úgy. Erika egyszer csak észrevette: ismét Istvánnal oszt meg mindent, ami történik vele – és ez nem csak a régi reflex. Közben egyik pasi jött, a másik ment, mindegyikben megvolt a boldog kapcsolat lehetősége, aztán mindegyikről kiderült, hogy nem az igazi. Erika a pofára eséseit is Istvánnak mesélte el, kibeszélték és végigröhögték ezeket a mellényúlós sztorikat. Ha pedig valamelyik rosszul sikerült történet megviselte Erikát, István öntötte belé a lelket. Biztatta, dicsérte a volt feleségét, százszor elmondta, mennyire jó nő, milyen értékes ember. Erika végigkövette a férfi veszekedéseit Anikóval és bölcs tanácsokat adott, amikor a lány, István őszinte rémületére, nyomatni kezdte a házasság ötletét. Mint a régi barátok, egy kis plusszal. Időközben ugyanis repkedni kezdtek a pillangók a gyomrukban.

Bocs, apukám

Aznap, amikor a bojler megadta magát, épp a nagymamánál voltak a fiúk. Erika persze Istvánt hívta fel, hogy kezdeni kellene valamit a szerkezettel. István megjelent, nekiállt szétbombázni a vízmelegítőt. Erika a fürdőszoba ajtajában állva nézte a kezét, ahogy a csavarhúzót fogja. Az ismerős, hosszú ujjak, az erős csukló látványa olyan hatással volt rá, hogy ki kellett fordulnia a konyhába néhány jógalégzésre. Piros arccal nézett Istvánra, amikor utána jött a konyhába. Hosszan álltak még egymással szemben, összefonódott tekintettel, iszonyatos zavarban vihogva. A beszédes csendet István törte meg egy torokhangon kinyögött „mennem kell”-lel. Úgy menekült ki az ajtón, mintha tűz elől futna. Erika pedig csak állt a tükörrel szemben, és azt hajtogatta magának, hogy nyilván megbolondult. Mit flörtöl itt, mint egy agyahagyott tini lány, ráadásul a volt férjével?

A következő találkozásukkor megpróbálták megbeszélni, vajon mi történik velük. István somolyogva ismerte be, hogy Erika a mai napig óriási hatással van rá, nem tudja levenni a szemét a fenekéről és félméteres távolságból már nehezen uralkodik magán. De nem szabad engedniük. Ami kettőjük között volt, az elmúlt. Istvánnak ott van Anikó, Erikának az aktuális lovagja, próbálja mindenki megoldani a maga életét! Megpróbálták, de Erika egyre kevésbé tudta kezelni furcsa érzéseit. Mindegyik soron lévő pasiját Istvánnal hasonlítgatta össze, és az összehasonlításból rendre a volt férje került ki győztesen. Sőt, egy idő után azon kapta magát, hogy Istvánról fantáziál. Tudta, érezte, hogy István is hasonlón megy keresztül.

Időbe telt, mire be merte ismerni saját magának, hogy kezd beleszeretni a volt férjébe. Azonnal beindult benne a pánikreakció. Mit művel? Honnan veszi a bátorságot, hogy újra felforgassa ennek a rendes embernek az életét? Először a válással, most meg ezzel, hogy bocs, apukám, rájöttem, mégiscsak veled akarom leélni az életem. Nem, ilyen nincs, ezt nem lehet vele megtenni, nem rángathatja kényére-kedvére.

Másnap reggel, amikor lement a kocsijához, először büntetőcédulának nézte azt a piros valamit, ami a szélvédőjén fityegett. Csak közelről vette észre, hogy egy szál vörös rózsa van az ablaktörlőlapát alá biggyesztve. Délelőtt aztán üzenetet kapott Istvántól a telefonjára, egy fotóval. A rózsáról, a szélvédőn. Szöveg nélkül. Egész nap olyan boldog volt, mint a gimnáziumban, amikor az első fiúja azt a cetlit hagyta a padján, hogy „valaki szeret”. A kollégái nem értették, mitől vigyorog, mint a vadalma. Ebédidőben felhívta Istvánt, és nem titkolta az örömöt a hangjában. Hallotta, hogy a férfi is örül, és abban a pillanatban már tudta: értelmetlen küzdeni az ellen, ami történik velük.

Ketten a konyhapulton

A következő hetekben Erika úgy érezte, mintha egy medence aljáról látná a világot, mintha nyitott szemmel nézne a vízen át, amely megszűri a hangokat és a fényeket, és csak azt engedi át, ami fontos. Nem értek el hozzá a munkahelyi nyűgök, nem cirkuszolt a fiúkkal, ha nem fogadtak szót azonnal. Szakított a pasijával, már tudta, hogy nincs szüksége pótszerre: az igazira van szüksége. Újra. Esténként órákat beszélgettek Istvánnal telefonon, próbálták kitalálni, mi legyen velük. Tudnának-e újra együtt élni? Nem jönnének-e elő ugyanazok a problémák, amik felőrölték a házasságukat? Mi a garancia arra, hogy nem pontosan azt az utat járnák végig, amit elsőre? Az, hogy okosabbak lettek – válaszolta meg Erika a kérdést. Elvesztették, majd megint megtalálták egymást, és ez csak akkor történhet meg, ha két ember tényleg egymásnak született, és olyan eltéphetetlen kötelék van köztük, mint amilyen közte meg István között. Kaptak egy második esélyt – mit kaptak, szinte rájuk zúdította az élet! Ez a ti utatok. Ugyanaz az útitárs, ugyanaz az úti cél, újratervezés.

A fiúk örömtáncot jártak, amikor az apjuk a két bőrönddel és a nagy sporttáskával megjelent.Ők pedig aznap este órákig ültek a konyhapulton egymás mellett, ahogy valamikor réges-régen, a megismerkedésükkor. Némán fogták egymás kezét, és mind a ketten arra gondoltak: soha többé nem engedik el egymást. Ehhez nem kell se pap, se papír, csak az, hogy tudják: összetartoznak. Örökké.

Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
81 szavazat
TETSZETT EZ A CIKK? OLVASNÁL MÉG ILYENEKET? AKKOR REGISZTRÁLJ, HOGY MEGKAPD LEGJOBB CIKKEINKET TARTALMAZÓ HÍRLEVELÜNKET! ÉS NE FELEJTS EL LIKE-OLNI MINKET A FACEBOOK-ON ÉS KÖVETNI MINKET AZ INSTAGRAMON SEM! JA, ÉS HA ELŐFIZETNÉL MAGAZINJAINKRA, ITT MEGTEHETED!

Regisztráció

Ha most regisztrálsz, nem csak ingyen olvashatod az összes prémium családi tartalmunkat, de megajándékozunk a Gyereklélek hiszti hangosmagazinjával is!
A regisztráció ráadásul ingyen van és maximum 20 másodperc!
Ha már tag vagy, nem kell mást tenned, mint bejelentkezni.

Adatvédelmi tájékoztató megnyitása

Már tag vagy nálunk?

Olvass tovább

Olvasóink top 3 kedvenc cikke

down-szindróma

“Sem Zoárd, sem a plusz kromoszómája nem teher, hanem áldás!” Egy Down-szindrómás kisfiú érkezésének története – a szülők szemével

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
84 szavazat
Top
1
sztáranya

„Lehet, hogy a lányom lesz Európa legszebb korboncnoka” – interjú Fábián Anita színésznővel

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
4 szavazat
Top
2
szülés utáni depresszió

“A feleségem eléggé kivan, ez már nem fog változni?” Avagy szülés utáni depresszió, te mocsok…

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars
3 szavazat
Top
3

Ajánlott cikkek