A só, azaz a nátrium-klorid megítélése napjainkban meglehetősen kettős. Egyrészt szinte minden ételben megtalálható, ízfokozóként és tartósítószerként is használják. Másrészt viszont szinte mindenhol hallani a túlzott sófogyasztás káros hatásairól, a magas vérnyomásról és a szív- és érrendszeri betegségekről.
Ez a kettősség gyakran zavart okoz a fogyasztókban: vajon tényleg kerülni kell a sót, vagy van létjogosultsága az étrendünkben? A válasz, mint oly sokszor, az arany középútban rejlik. A só ugyanis nem pusztán egy „felesleges” adalékanyag, hanem egy életfontosságú ásványi anyag, amely nélkül a szervezetünk nem tud megfelelően működni.
A probléma tehát nem a só léte, hanem a só mennyisége.
A szervezetünknek szüksége van nátriumra és kloridra a megfelelő folyadékháztartás fenntartásához, az idegimpulzusok továbbításához és az izmok működéséhez. Azonban a modern étrendünk, amely tele van feldolgozott élelmiszerekkel, gyakran sokkal több sót tartalmaz, mint amennyire a szervezetünknek valójában szüksége van. Ez a túlzott bevitel vezethet a fent említett egészségügyi problémákhoz.
Fontos megérteni, hogy a só nem egyenlő a „gonosszal”. A cél nem a teljes sómegvonás, hanem a tudatos sófogyasztás és a feldolgozott élelmiszerek mérséklése, aminek köszönhetően élvezhetjük a só előnyeit anélkül, hogy károsítanánk az egészségünket.
A só kémiai összetétele: Nátrium-klorid (NaCl)
A konyhasó, vagy közismert nevén só, kémiai szempontból nátrium-klorid (NaCl). Ez egy ionos vegyület, amely nátrium (Na+) és klorid (Cl–) ionokból épül fel. A nátrium és a klorid ionok ellentétes töltései elektrostatikus vonzást eredményeznek, ami egy stabil, kristályos szerkezetet hoz létre.
A szervezetünk számára a nátrium és a klorid nélkülözhetetlen ásványi anyagok. A nátrium fontos szerepet játszik a sejtek közötti folyadéktér térfogatának szabályozásában, az idegimpulzusok továbbításában és az izomösszehúzódásokban. A klorid pedig a gyomorsav (sósav, HCl) egyik fő alkotóeleme, mely elengedhetetlen a táplálék emésztéséhez.
A nátrium-klorid tehát nem csupán egy ízesítő anyag, hanem kritikus fontosságú a testünk számos élettani folyamatához.
A nátrium-klorid koncentrációjának szigorú szabályozása elengedhetetlen a homeosztázis fenntartásához. A vese kulcsfontosságú szerepet játszik a nátrium-klorid szintjének beállításában a vizeleten keresztül történő kiválasztással. A túlzott nátriumbevitel azonban magas vérnyomáshoz vezethet, ezért a mértékletesség rendkívül fontos.
A nátrium létfontosságú szerepe a szervezetben: elektrolit-egyensúly és idegrendszer
A nátrium, a konyhasó (nátrium-klorid) egyik fő alkotóeleme, elengedhetetlen a szervezetünk megfelelő működéséhez. Bár a túlzott sófogyasztás káros lehet, a nátrium hiánya is komoly problémákat okozhat. Kulcsszerepet játszik az elektrolit-egyensúly fenntartásában, ami elengedhetetlen a sejtjeink hidratációjához és a megfelelő idegrendszeri működéshez.
Az elektrolit-egyensúly azt jelenti, hogy a testünkben a különböző ásványi anyagok (elektrolitok), mint például a nátrium, kálium, kalcium és magnézium, megfelelő arányban vannak jelen a sejtekben és a sejtek közötti folyadékban. A nátrium főként a sejten kívüli térben található meg, és segít szabályozni a víz mennyiségét. Ha a nátrium szintje túl alacsony vagy túl magas, az felboríthatja ezt az egyensúlyt, ami dehidratációhoz, izomgörcsökhöz, sőt, akár súlyosabb problémákhoz is vezethet.
Az idegrendszer megfelelő működése szempontjából a nátrium létfontosságú az idegimpulzusok továbbításában. Az idegsejtek a nátrium- és káliumionok koncentrációjának különbségét használják fel arra, hogy elektromos jeleket hozzanak létre és továbbítsanak. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy agyi parancsok eljussanak az izmokhoz, lehetővé téve a mozgást és a reakciókat.
A nátrium kulcsfontosságú az idegrendszeri jelátvitelben, mivel a nátriumionok beáramlása az idegsejtbe indítja el az akciós potenciált, amely az idegimpulzus alapja.
Érdemes odafigyelni a sófogyasztásunkra, de nem szabad teljesen kiiktatni az étrendünkből. A kiegyensúlyozott táplálkozás, amely tartalmaz természetes nátriumforrásokat (például zöldségekben, gyümölcsökben), általában elegendő a szervezet nátriumszükségletének fedezésére. Azonban bizonyos esetekben, például intenzív sportolás vagy erős izzadás esetén, szükség lehet a nátrium pótlására.
Fontos megjegyezni, hogy a nátrium-klorid mellett más ásványi anyagok is hozzájárulnak az elektrolit-egyensúly fenntartásához. Ezért a változatos és tápanyagokban gazdag étrend a legjobb módja annak, hogy biztosítsuk a szervezetünk számára szükséges összes tápanyagot.
A klorid nélkülözhetetlen funkciói: emésztés és sav-bázis egyensúly

A klorid, a nátrium-klorid (konyhasó) egyik kulcsfontosságú alkotóeleme, elengedhetetlen szerepet játszik a szervezetünkben, különösen az emésztés és a sav-bázis egyensúly fenntartásában. A gyomorsav, vagyis a sósav (HCl), amely a fehérjék lebontásához és a tápanyagok felszívódásához szükséges, kloridionokból és hidrogénionokból áll. A gyomor sejtjei aktívan szekretálják a kloridot, ezzel lehetővé téve a sósav termelődését, ami elengedhetetlen a megfelelő emésztéshez.
A klorid emellett fontos szerepet játszik a sav-bázis egyensúly szabályozásában is. A vérben és más testfolyadékokban a kloridionok segítenek fenntartani a megfelelő pH-értéket. A vese szabályozza a klorid kiválasztását, ezzel befolyásolva a bikarbonát szintjét, ami kulcsfontosságú a sav-bázis egyensúly szempontjából. Ha a szervezet túl savas, a vese több kloridot választ ki, hogy növelje a bikarbonát szintjét, és ezzel ellensúlyozza a savasodást.
A klorid tehát nem csupán egy egyszerű ásványi anyag, hanem egy nélkülözhetetlen elem az emésztési folyamatok és a szervezet sav-bázis egyensúlyának optimális működéséhez.
A kloridhiány, bár ritka, komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve az emésztési zavarokat és a sav-bázis egyensúly felborulását. A megfelelő kloridbevitel biztosítása érdekében fontos a kiegyensúlyozott étrend, amely tartalmazza a nátrium-kloridot (konyhasót) mértékkel.
A só szerepe a vérnyomás szabályozásában: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS)
A nátrium, a só egyik fő alkotóeleme, kulcsszerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, különösen a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) működésén keresztül. Ez egy komplex hormonális rendszer, amely a vérnyomás és a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartásáért felelős.
Amikor a vérnyomás csökken, vagy a nátriumszint alacsony, a vese renint termel. A renin egy enzim, amely az angiotenzinogént (egy máj által termelt fehérje) angiotenzin I-gyé alakítja. Az angiotenzin I ezután az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) hatására angiotenzin II-vé alakul, főként a tüdőben.
Az angiotenzin II egy nagyon erős vazokonstriktor, ami azt jelenti, hogy összehúzza az ereket, ezáltal emelve a vérnyomást. Ezenkívül serkenti az aldoszteron termelését a mellékvesékben. Az aldoszteron a vese tubulusaiban hatva növeli a nátrium és a víz visszaszívását a vérbe, miközben elősegíti a kálium kiválasztását. Ez a folyamat növeli a vér térfogatát, ami tovább emeli a vérnyomást.
A RAAS szabályozza a nátrium és a víz egyensúlyát a szervezetben, és ezáltal a vérnyomást. A túl sok nátrium bevitel túlzott RAAS aktivációhoz vezethet, ami tartósan magas vérnyomáshoz (hipertóniához) vezethet. A magas vérnyomás pedig növeli a szív- és érrendszeri betegségek, például a szívroham és a stroke kockázatát.
A nátrium bevitel korlátozása segíthet a vérnyomás szabályozásában, különösen azoknál, akik érzékenyek a sóra, vagy akiknél már kialakult magas vérnyomás.
Fontos megjegyezni, hogy a RAAS egy rendkívül összetett rendszer, és a vérnyomás szabályozásában számos egyéb tényező is szerepet játszik. Azonban a nátrium, és ezen keresztül a só bevitelének kontrollálása kulcsfontosságú a szív- és érrendszeri egészség megőrzéséhez.
A só és a folyadékháztartás: ozmotikus nyomás és a sejtek működése
A só, vagyis a nátrium-klorid (NaCl) kulcsszerepet játszik a testünk folyadékháztartásának szabályozásában. Ennek alapja az ozmotikus nyomás, ami a víz áramlását befolyásolja a sejthártyákon keresztül. A nátrium koncentrációja a sejten kívüli térben magasabb, mint a sejten belül, ami egy ozmotikus gradienset hoz létre.
Ez a gradiens biztosítja, hogy a víz a megfelelő irányba áramoljon, fenntartva a sejtek térfogatát és a vérnyomást. Ha a nátrium szintje a vérben túl alacsony (hiponatrémia), a víz beáramlik a sejtekbe, ami sejtdagadást okozhat. Ezzel szemben, ha a nátrium szintje túl magas (hipernatrémia), a víz a sejtekből a vérbe áramlik, ami sejtzsugorodáshoz vezethet.
A nátrium-klorid tehát elengedhetetlen a sejtek megfelelő működéséhez, mivel a megfelelő ozmotikus nyomás fenntartása nélkül a sejtek nem tudnák ellátni alapvető feladataikat.
A vesék kulcsfontosságúak a nátrium szintjének szabályozásában. Szabályozzák a nátrium visszaszívását a vizeletből a vérbe, illetve a nátrium kiválasztását a vizeletbe. Ez a folyamat hormonális szabályozás alatt áll, például az aldoszteron hormon hatására a vesék több nátriumot szívnak vissza.
Az elektrolit-egyensúly fenntartása, amiben a nátriumnak kiemelkedő szerepe van, létfontosságú a megfelelő ideg- és izomműködéshez is. Az idegsejtek elektromos jeleket generálnak és továbbítanak, amihez ionok (mint a nátrium) áramlására van szükség a sejthártyán keresztül. Az izomösszehúzódások szintén nátrium-ionok beáramlásával kezdődnek az izomsejtekbe.
Fontos megjegyezni, hogy a túlzott sófogyasztás hosszú távon káros lehet, ezért a mértékletesség kulcsfontosságú. A túlzott nátriumbevitel növelheti a vérnyomást, ami szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.
A sóbevitel ajánlott mennyisége: irányelvek és eltérések
Az ajánlott napi sóbevitel általános irányelvek szerint 5 gramm alatt van, ami körülbelül egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Ez a mennyiség fedezi a szervezet alapvető nátrium- és kloridszükségletét, miközben minimalizálja a túlzott bevitel kockázatait.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az ajánlások egyénenként eltérhetnek. Például, aktív sportolók, akik sokat izzadnak, vagy bizonyos betegségekben szenvedők (pl. alacsony vérnyomás) esetében a nátriumszükséglet magasabb lehet. Ugyanakkor, magas vérnyomásban szenvedőknek vagy vesebetegeknek szigorúbban kell korlátozniuk a sóbevitelt.
Az 5 grammos ajánlás egy átlagos, egészséges felnőttre vonatkozik, és nem feltétlenül érvényes mindenkire. Mindig konzultáljon orvosával vagy dietetikusával az egyéni szükségleteinek megfelelő sóbevitel meghatározása érdekében.
A sóbevitel szabályozásakor figyelembe kell venni a rejtett sóforrásokat is, mint például a feldolgozott élelmiszerek, konzervek, felvágottak és készételek. Ezek gyakran jelentős mennyiségű sót tartalmaznak, anélkül, hogy észrevennénk. Érdemes odafigyelni az élelmiszerek címkéin feltüntetett nátriumtartalomra, és tudatosan választani az alacsonyabb sótartalmú termékeket.
A túlzott sófogyasztás kockázatai: magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek

Bár a nátrium-klorid elengedhetetlen a szervezetünk működéséhez, a túlzott sófogyasztás komoly egészségügyi kockázatokat rejt magában, különösen a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából.
A magas vérnyomás, orvosi nevén hipertónia, az egyik leggyakoribb betegség, amely közvetlenül összefügg a túlzott nátriumbevitellel. A só vizet von el a sejtekből a véráramba, ami megnöveli a vér mennyiségét. Ez a megnövekedett vérmennyiség nagyobb nyomást gyakorol az erek falára, ami tartósan magas vérnyomáshoz vezethet. Fontos megjegyezni, hogy a magas vérnyomás gyakran tünetmentes, ezért is nevezik „csendes gyilkosnak”.
A tartósan magas vérnyomás jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezek a betegségek magukban foglalják a szívinfarktust, a stroke-ot, a szívelégtelenséget és a vesebetegségeket.
A szívinfarktus akkor következik be, amikor a szívizom egy része nem kap elegendő vért, ami a szívizom károsodásához vagy elhalásához vezet. A stroke hasonló módon alakul ki, de az agyban. A magas vérnyomás károsítja az erek falát, ami elősegíti a vérrögök kialakulását, ezek pedig elzárhatják az agyba vezető ereket.
A legfontosabb, hogy a túlzott sófogyasztás hosszú távon károsítja az erek falát, ami az érelmeszesedéshez (ateroszklerózis) vezet. Az érelmeszesedés során az erek falán zsíros lerakódások képződnek, amelyek szűkítik az erek átmérőjét, akadályozva a vér áramlását.
A szívelégtelenség egy olyan állapot, amikor a szív nem képes elegendő vért pumpálni a szervezet szükségleteinek kielégítéséhez. A magas vérnyomás megerőlteti a szívet, ami hosszú távon a szívizom gyengüléséhez és szívelégtelenséghez vezethet.
A vesék kulcsszerepet játszanak a vérnyomás szabályozásában. A túlzott sófogyasztás megterheli a veséket, ami vesebetegségekhez vezethet. A vesebetegségek tovább súlyosbíthatják a magas vérnyomást, ami egy ördögi kört hoz létre.
Mit tehetünk a túlzott sófogyasztás elkerülése érdekében?
- Olvassuk el az élelmiszerek címkéit! Figyeljünk a nátriumtartalomra.
- Csökkentsük a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását! Ezek gyakran magas nátriumtartalommal rendelkeznek.
- Használjunk kevesebb sót főzéskor! Kísérletezzünk más fűszerekkel és gyógynövényekkel.
- Ne sózzuk utólag az ételeket!
- Fokozatosan csökkentsük a sófogyasztásunkat! Az ízlelőbimbóink alkalmazkodni fognak.
A tudatos táplálkozással és a sófogyasztás mérséklésével jelentősen csökkenthetjük a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A sóhiány tünetei és következményei: hiponatrémia és dehidratáció
A sóhiány, vagyis a hiponatrémia, akkor alakul ki, ha a vér nátrium szintje túl alacsonyra esik. Ez számos kellemetlen tünetet okozhat, melyek súlyossága a nátriumvesztés mértékétől függ. Enyhe esetekben előfordulhat fejfájás, hányinger, és izomgyengeség. Súlyosabb hiponatrémia esetén azonban a tünetek ijesztőbbek lehetnek: zavartság, görcsök, sőt, akár kóma is bekövetkezhet.
A dehidratáció, vagyis a kiszáradás, gyakran jár együtt sóhiánnyal. A szervezetünk a folyadékot és az elektrolitokat (köztük a nátriumot) egyensúlyban tartja. Ha nem fogyasztunk elegendő folyadékot, és emellett még nátriumot is veszítünk – például erős izzadással, hányással vagy hasmenéssel – a dehidratáció súlyosbíthatja a hiponatrémiát, és fordítva.
A legfontosabb megjegyezni, hogy a megfelelő nátrium-bevitel elengedhetetlen a testünk folyadékháztartásának szabályozásához, az idegrendszer megfelelő működéséhez és az izmok összehúzódásához.
A dehidratáció tünetei közé tartozik a szomjúság, a száraz száj, a sötét vizelet, a szédülés és a gyengeség. Krónikus dehidratáció esetén a bőr rugalmassága csökkenhet, és a vérnyomás is alacsony lehet.
Fontos, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire, és különösen meleg időben, vagy intenzív testmozgás során gondoskodjunk a megfelelő folyadék- és sópótlásról. A sportitalok segíthetnek az elvesztett elektrolitok pótlásában, de a kiegyensúlyozott táplálkozás is elengedhetetlen a sóhiány megelőzéséhez.
A só forrásai az étrendben: rejtett sótartalom a feldolgozott élelmiszerekben
Sokszor nem is gondolunk bele, mennyi só rejtőzik a mindennapi ételeinkben. Miközben az asztalra tett sótartóval mérsékelten bánunk, a feldolgozott élelmiszerek észrevétlenül is jelentős mennyiségű nátriumot juttathatnak a szervezetünkbe. Ez különösen fontos szempont, hiszen a túlzott sóbevitel hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet.
A feldolgozott élelmiszerek gyakran tartalmaznak nagy mennyiségű sót, nem csak az íz fokozása miatt, hanem a tartósítás, a textúra javítása és a mikrobiológiai stabilitás érdekében is. Például a kenyér, a felvágottak, a sajtok, a konzervek, a készételek, a levesporok és a szószok mind-mind jelentős sóforrások lehetnek.
Érdemes odafigyelni az élelmiszerek címkéjén feltüntetett nátriumtartalomra. A nátrium mennyiségét általában milligrammban adják meg 100 gramm termékre vonatkoztatva. A sótartalom kiszámításához a nátrium mennyiségét meg kell szorozni 2,5-tel. Így kapjuk meg a só mennyiségét grammban.
A rejtett sótartalom csökkentésének egyik módja, ha minél több friss, feldolgozatlan élelmiszert fogyasztunk. Ha feldolgozott termékeket vásárolunk, válasszuk a csökkentett sótartalmú változatokat. Otthoni főzés során pedig használjunk inkább fűszernövényeket és egyéb ízesítőket a só helyett.
A feldolgozott élelmiszerekben rejlő sótartalom gyakran meghaladja a napi ajánlott beviteli mennyiséget, ezért tudatosan kell figyelni a címkéket és a választott termékeket.
Az éttermekben is érdemes óvatosnak lenni. Sok étterem használ nagy mennyiségű sót az ételek ízesítésére. Kérdezzük meg a pincért, hogy van-e lehetőség csökkentett sótartalmú étel elkészítésére, vagy kérjünk extra fűszereket a só helyett.
Az ízlelőbimbóink hozzászoknak a sós ízhez, ezért a sóbevitel fokozatos csökkentése segíthet abban, hogy kevesebb sóval is élvezzük az ételeket. Idővel a kevesebb sóval készült ételek is ízletesnek fognak tűnni.
A sópótlás szükségessége sportolás és intenzív fizikai aktivitás során
Sportolás és intenzív fizikai aktivitás során jelentős mennyiségű sót veszítünk izzadás útján. Ez a sóvesztés, elsősorban a nátrium-klorid (NaCl) elvesztése, komoly hatással lehet a teljesítményünkre és az egészségünkre.
A nátrium elengedhetetlen az izom-összehúzódásokhoz és az idegi impulzusok továbbításához. A nátrium hiánya izomgörcsökhöz, fáradtsághoz és akár súlyosabb esetben hyponatrémiához (alacsony nátriumszint a vérben) vezethet.
A megfelelő sópótlás kulcsfontosságú a sportteljesítmény fenntartásához és a dehidratáció elkerüléséhez intenzív fizikai aktivitás közben.
De hogyan pótoljuk a sót? Nem feltétlenül kell rögtön sótablettákhoz nyúlni. Az izotóniás sportitalok kiválóan alkalmasak a folyadék és az elektrolitok (köztük a nátrium és a kálium) egyidejű pótlására. Figyeljünk a sportitalok nátriumtartalmára, és válasszunk olyat, amely megfelel a szükségleteinknek.
Extrém esetekben, például hosszútávú versenyeken, ahol a sóvesztés jelentős, a sótabletta szedése is indokolt lehet, de ezt mindenképpen szakemberrel konzultálva tegyük. A túlzott sóbevitel ugyanis éppolyan káros lehet, mint a hiánya.
Ne feledjük, a sópótlás mértéke egyénfüggő, függ a sporttevékenység intenzitásától, időtartamától, az időjárási körülményektől és az egyéni izzadási hajlamtól is.
A só és a vese: a nátrium kiválasztása és visszaszívása

A vese kulcsszerepet játszik a szervezet nátrium-egyensúlyának fenntartásában. Ez a bonyolult folyamat a nátrium kiválasztásán és visszaszívásán keresztül valósul meg. A vese szűrőegységei, a nefronok, naponta hatalmas mennyiségű folyadékot és benne oldott anyagokat szűrnek ki a vérből, beleértve a nátriumot is. A kezdetben kiszűrt nátrium nagy része azonban nem távozik a vizelettel, hanem visszaszívódik a véráramba.
A nátrium visszaszívása a nefron különböző szakaszaiban történik, különböző mechanizmusok révén. A proximális tubulusban a nátrium jelentős része, körülbelül 65-70%-a szívódik vissza, elsősorban aktív transzporttal. A Henle-kacsban a nátrium visszaszívása fontos szerepet játszik a vizelet koncentrálásában és hígításában. A disztális tubulusban és a gyűjtőcsatornában a nátrium visszaszívása a szervezet szükségleteinek megfelelően szabályozott, elsősorban az aldoszteron hormon hatására.
A nátrium visszaszívásának mértéke szorosan összefügg a vérnyomással és a folyadékháztartással. A vese folyamatosan monitorozza ezeket a paramétereket, és ennek megfelelően módosítja a nátrium kiválasztását és visszaszívását.
Ha a szervezetben túl sok a nátrium, a vese megnöveli a nátrium kiválasztását a vizelettel, ezzel csökkentve a vér nátriumtartalmát. Ezzel szemben, ha a szervezet nátriumhiányban szenved, a vese fokozza a nátrium visszaszívását, ezzel megőrizve a vér nátriumszintjét. A vese ezen szabályozó mechanizmusai elengedhetetlenek a vérnyomás stabilizálásához és a sejtek megfelelő működéséhez.
Bizonyos betegségek, például a veseelégtelenség, vagy bizonyos gyógyszerek, befolyásolhatják a vese nátrium-szabályozó képességét, ami nátrium-egyensúlyzavarokhoz vezethet. Ezért fontos a vese egészségének megőrzése és a megfelelő folyadék- és sóbevitel biztosítása.
A só hatása az ízlelésre és az étvágyra: az umami íz felerősítése
A só nem csupán a sós ízért felelős. Komplex módon befolyásolja az ízérzékelésünket, különösen az umami íz felerősítésében játszik kulcsszerepet. Az umami, gyakran a „húsos” vagy „ízletes” ízként definiálják, a glutamát aminosav jelenlétéhez köthető, ami természetesen megtalálható számos élelmiszerben, például húsban, gombában és tenger gyümölcseiben.
A nátrium-klorid, vagyis a só, kölcsönhatásba lép a glutamát receptorokkal a nyelvünkön, ezáltal intenzívebbé téve az umami élményt. Ez az oka annak, hogy egy csipet só hozzáadása szinte bármilyen ételhez – a desszerteket is beleértve – mélyebbé és gazdagabbá teheti az ízprofilt.
A só nem ad hozzá önmagában umami ízt, hanem kiemeli a már meglévő umami jegyeket, ezáltal az étel ízletesebbnek tűnik.
Az étvágyunkra is jelentős hatással van a só. Az umami íz felerősítésével a só ösztönözheti a táplálékfelvételt, mivel az ízletes ételek fogyasztása örömteli élményt nyújt. Emiatt fontos, hogy mértékkel használjuk a sót, hiszen a túlzott sóbevitel egészségügyi problémákhoz vezethet. Az optimális sómennyiség használata viszont hozzájárulhat az étkezés élvezetéhez és a megfelelő tápanyagok beviteléhez.