A plazma TV-k a kétezres évek elején robbantak be a köztudatba, mint a képminőség csúcsát képviselő technológia. Élénk színeik, mély feketéjük és kiváló betekintési szögük azonnal magával ragadta a mozirajongókat és a minőségre éhes vásárlókat. A plazma technológia valódi alternatívát kínált a korábbi CRT (katódsugárcsöves) televíziókkal szemben, és a korai LCD képernyőkkel szemben is jelentős előnyökkel rendelkezett.
A plazma TV-k népszerűségének csúcsán a legnagyobb gyártók, mint a Panasonic, a Pioneer és az LG, versengtek egymással a piacvezető pozícióért. Innovatív megoldásokkal próbálták tovább tökéletesíteni a képminőséget és a készülékek energiahatékonyságát. A Pioneer Kuro szériája például a mai napig etalonnak számít a plazma TV-k között, a fekete szín mélységének tekintetében.
Azonban a plazma TV-k felemelkedése nem tartott örökké. Az LCD technológia rohamos fejlődése, különösen az LED háttérvilágítás megjelenése, komoly kihívást jelentett. Az LCD-k előnye az alacsonyabb energiafogyasztás, a vékonyabb kialakítás és a nagyobb fényerő volt, ami a világosabb szobákban előnyösebbnek bizonyult.
A plazma TV-k gyártása végül 2014 körül megszűnt, mivel az LCD technológia gazdaságosabbnak bizonyult a gyártók számára, és a fogyasztói igények is afelé tolódtak el.
Bár a plazma TV-ket ma már nem gyártják, sokan mégis nosztalgiával emlékeznek rájuk kiváló képminőségük miatt. A plazma TV-k a televíziózás egy fontos korszakát képviselik, és a képminőség terén elért eredményeik a mai napig inspirálják a mérnököket és a fejlesztőket.
A plazma TV technológia alapelvei: Hogyan generálódik a kép?
A plazma TV-k képalkotása egyedi technológián alapul, melynek lényege a kis gázzal töltött cellákban létrehozott plazma fénykibocsátása. Ezek a cellák a képernyőn mátrixszerűen helyezkednek el, mindegyikük egy-egy képpontot (pixelt) alkotva.
A cellák belsejében általában xenon és neon gázkeverék található. Amikor elektromos feszültséget kapcsolunk a cellára, a gáz ionizálódik, ami azt jelenti, hogy elektronok válnak le az atomokról, és plazma jön létre. Ez a plazma ultraibolya (UV) fényt bocsát ki. Ez a fény azonban nem látható számunkra.
Itt jön a képbe a foszfor. A cellák belső falát háromféle foszforral vonják be: vörössel, zölddel és kékkel. Amikor az UV fény eléri a foszforréteget, az gerjesztődik és látható fényt bocsát ki, a foszfor típusától függően vöröset, zöldet vagy kéket. A különböző színű fények intenzitásának szabályozásával szinte bármilyen színárnyalat előállítható.
A plazma TV-k képe tehát nem közvetlenül a plazma által kibocsátott fény, hanem a plazma által gerjesztett foszforok fénykibocsátásának eredménye.
Az egyes pixelek fényerejét és színét az elektromos feszültség szabályozásával lehet vezérelni. Minél nagyobb a feszültség, annál több UV fény keletkezik, és annál erősebben világít a foszfor. Ezzel a módszerrel nagyon pontos és gyors képmegjelenítés érhető el.
Fontos megjegyezni, hogy a plazma TV-k önállóan világító pixelekkel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a fekete színt valódi feketeként képesek megjeleníteni, mivel a kikapcsolt pixelek nem bocsátanak ki fényt. Ez jelentős kontrasztarányt eredményez, ami a képminőség egyik kulcsfontosságú eleme.
Bár a plazma technológia ma már nem annyira elterjedt, mint korábban, az alapelvei továbbra is érdekesek és tanulságosak a képmegjelenítési technológiák fejlődésének megértéséhez.
A plazmacellák felépítése és működése részletesen
A plazma TV lelke a plazmacella, melyek apró, gázzal töltött kamrák. Ezek a cellák a képernyő két üveglapja között helyezkednek el, mátrixszerűen elrendezve. Minden egyes cella három alcellára oszlik, melyek vörös, zöld és kék foszforral vannak bevonva. Ezek az alcellák együttesen alkotnak egy képpontot (pixelt).
A cellák feltöltése neon és xenon gázkeverékével történik. Amikor elektromos áramot vezetnek át a cellán, a gáz plazmává alakul. Ez a plazma nem azonos a vérplazmával; itt egy ionizált gázról van szó, mely nagy energiájú részecskéket tartalmaz. A plazmában lévő részecskék ultraibolya (UV) fényt bocsátanak ki.
Ez az UV fény eléri a cella falán lévő foszforréteget. A foszfor lumineszcenciát mutat, vagyis elnyeli az UV fényt, majd látható fényt bocsát ki. A vörös, zöld és kék foszforok a nevüknek megfelelően vörös, zöld és kék fényt generálnak. A fényerősséget az elektromos áram erősségének szabályozásával lehet befolyásolni, így hozva létre a különböző árnyalatokat és színeket.
A plazmacellák működésének lényege tehát az, hogy az elektromos áram hatására plazma jön létre, mely UV fényt bocsát ki, ez pedig a foszforréteget gerjesztve látható fényt generál.
A képminőség szempontjából fontos, hogy a plazmacellák képesek önállóan világítani. Ez azt jelenti, hogy a fekete színek valóban feketék, mivel a cellák egyszerűen kikapcsolnak. Ez a magas kontrasztarány az egyik fő oka annak, hogy a plazma TV-k régebben a legjobb képminőséget nyújtották.
A plazmatechnológia bonyolultsága ellenére a működési elv viszonylag egyszerű: elektromos áram -> plazma -> UV fény -> foszfor -> látható fény. Ez a folyamat teszi lehetővé a lenyűgöző képminőséget, melyet a plazma TV-k kínáltak.
A plazmakijelzők fényerő, kontraszt és színvisszaadásának technikai magyarázata
A plazmakijelzők kiváló képminősége a fény, a kontraszt és a színvisszaadás egyedi technológiájának köszönhető. Minden egyes pixel valójában egy apró fénycső, tele nemesgázokkal (általában xenonnal és neonnal). Amikor elektromos feszültséget kap, a gáz plazmává alakul, ami ultraibolya (UV) fényt bocsát ki.
Ez az UV fény stimulálja a pixel falán lévő vörös, zöld és kék foszforokat. A foszforok gerjesztett állapotba kerülnek, majd látható fényt bocsátanak ki, létrehozva a képet. A fényerőt a gázkisülés erőssége szabályozza, ami lehetővé teszi a pontos és dinamikus fényerő beállítást minden egyes pixel esetében.
A plazmatelevíziók kiemelkedő kontrasztaránya annak köszönhető, hogy a pixelek teljesen ki tudnak kapcsolni, elérve a tökéletes feketét. Ez a mély fekete szín és a fényes fehérek közötti különbség teszi lehetővé a lenyűgöző kontrasztot. A hagyományos LCD kijelzőkkel ellentétben, ahol a háttérvilágítás szivároghat, a plazma pixelek önállóan világítanak, így a fekete valóban fekete marad.
A színvisszaadás a foszforok minőségétől és a gázkisülés pontosságától függ. A plazmakijelzők képesek szélesebb színtartományt megjeleníteni, mint a legtöbb LCD kijelző, ami gazdagabb és élethűbb színeket eredményez. A színpontosság is kiváló, mivel a pixelek egyenletesen világítanak, és nem szenvednek a háttérvilágítás egyenetlenségéből.
A plazmakijelzők egyik legnagyobb előnye, hogy minden egyes pixel önállóan szabályozható, ami lehetővé teszi a rendkívül pontos fényerő, kontraszt és színvisszaadást, így a képminőség szinte verhetetlen.
Bár a plazma technológia már nem elérhető új televíziókban, a képminősége – különösen a kontraszt és a fekete szintje – sokak számára továbbra is etalonnak számít.
A plazma TV-k előnyei a korai LCD TV-kkel szemben
A plazma TV-k a korai LCD televíziókhoz képest számos jelentős előnnyel rendelkeztek, amelyek miatt sokak számára vonzóbb választást jelentettek. Ezek az előnyök főként a képminőség, a betekintési szög és a válaszidő terén mutatkoztak meg.
Az egyik legszembetűnőbb különbség a kontrasztarányban mutatkozott. A plazma TV-k mélyebb feketéket tudtak megjeleníteni, ami élénkebb és valósághűbb képet eredményezett. Ez azért volt lehetséges, mert a plazma cellák teljesen ki tudtak kapcsolni, ezáltal tökéletes feketét produkálva. A korai LCD TV-k ezzel szemben háttérvilágítást használtak, ami még a fekete színek megjelenítésekor is átszűrődött, így a fekete valójában inkább szürkés volt.
A betekintési szög is jelentős előnyt jelentett a plazma TV-k számára. A plazma képernyőjét szinte bármilyen szögből nézve a kép minősége nem romlott, míg a korai LCD TV-knél a színek torzulhattak, a kontraszt csökkenhetett, ha nem pontosan szemből néztük őket. Ez különösen fontos volt nagyobb családok vagy olyan helyiségek esetében, ahol többen is nézték a tévét egyszerre.
A válaszidő egy másik kritikus pont volt. A plazma TV-k sokkal gyorsabban reagáltak a képi változásokra, ami simább mozgást eredményezett, különösen gyors akciójeleneteknél vagy sportközvetítéseknél. A korai LCD TV-k lassabb válaszideje „szellemképet” vagy elmosódást okozhatott a gyorsan mozgó objektumok körül.
A plazma TV-k a korai LCD TV-kkel szemben jelentősen jobb képminőséget, szélesebb betekintési szöget és gyorsabb válaszidőt kínáltak, így a moziélmény sokkal valósághűbbé válhatott a nappaliban.
Bár a plazma technológia később háttérbe szorult, a korai LCD TV-khez képest nyújtott előnyei vitathatatlanok voltak. Ezek az előnyök nagyban hozzájárultak a televíziózás élményének javításához és a technológia fejlődéséhez.
A plazma TV-k hátrányai: Fogyasztás, méret és beégés
Bár a plazma TV-k képminősége sokak számára lenyűgöző volt, fontos tisztában lenni a technológia hátrányaival is, melyek végül a háttérbe szorították az LCD és OLED kijelzőkkel szemben.
Az egyik legjelentősebb probléma a fogyasztás. A plazma TV-k lényegesen több energiát fogyasztottak, mint az LCD-k, különösen világos képek megjelenítésekor. Ez nem csak a villanyszámlán jelentkezett, hanem a TV élettartamát is befolyásolhatta a nagyobb hőtermelés miatt.
A méret is korlátozó tényező volt. A plazma technológia nehezen skálázható le kisebb méretekre, így jellemzően 42 hüvelyknél nagyobb méretben voltak elérhetőek. Ez korlátozta a felhasználási területeket, különösen kisebb lakásokban vagy hálószobákban.
A leginkább aggasztó probléma azonban a beégés volt. Ez akkor következik be, ha egy statikus kép (például egy csatorna logója vagy egy videójáték HUD-ja) hosszabb ideig látható a képernyőn. A foszforok, melyek a képet alkotják, egyenetlenül öregednek, és a statikus kép „szelleme” láthatóvá válik a képernyőn, még akkor is, ha más tartalmat nézünk.
A beégés a plazma TV-k egyik legfőbb gyengesége volt, és bár léteztek megoldások a minimalizálására (például képernyővédők és pixel-eltolás), sosem sikerült teljesen kiküszöbölni.
Fontos megjegyezni, hogy a modern plazma TV-k már sokkal kevésbé voltak hajlamosak a beégésre, mint a korai modellek, de a kockázat továbbra is fennállt. Ez sok vásárlót elriasztott, akik hosszú távra kerestek megbízható televíziót.
Összességében a magas fogyasztás, a méretbeli korlátok és a beégés kockázata jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a plazma technológia elveszítse a versenyt a modernebb kijelzőkkel szemben.
A beégés jelensége: Okok, megelőzés és lehetséges megoldások
A plazma TV-k egyik legfőbb hátránya a beégés lehetősége. Ez a jelenség akkor fordul elő, ha egy statikus kép (például egy csatorna logója, vagy egy videójáték HUD-ja) huzamosabb ideig látható a képernyőn, ami maradandó nyomot hagyhat a pixeleken.
A beégés oka, hogy a plazma pixelek foszforral vannak bevonva, és a hosszú ideig tartó, azonos intenzitású használat egyenetlen elhasználódáshoz vezethet. Ez különösen igaz a nagyon fényes, kontrasztos elemekre.
A beégés megelőzése kulcsfontosságú. Néhány tipp:
- Kerüljük a statikus képek hosszú távú megjelenítését.
- Használjunk képernyővédőket, amelyek rendszeresen változtatják a képet.
- Állítsuk be a kontrasztot és a fényerőt alacsonyabb szintre.
- A TV beállításai között keressünk olyan funkciókat, mint a pixel shift (ami enyhén mozgatja a képet, hogy elkerülje a beégést) vagy a pixel orbiter (ami időnként fehér zajjal „átmossa” a képernyőt).
A legfontosabb, hogy figyeljünk a TV használatára, és ne hagyjunk statikus képeket órákon át a képernyőn.
Ha már bekövetkezett a beégés, nem feltétlenül visszafordíthatatlan. Vannak olyan megoldások, amelyek segíthetnek enyhíteni a problémát. Ilyen például a „snow” effekt használata (fehér zaj megjelenítése), ami egyenletesebbé teheti a pixelek használatát. Azonban a súlyos beégés esetén a javítás nehézkes vagy lehetetlen lehet.
Összefoglalva, bár a plazma TV-k kiváló képminőséget kínálnak, a beégés kockázatával számolni kell. Megfelelő odafigyeléssel és megelőző intézkedésekkel azonban minimalizálhatjuk a probléma esélyét.
A plazma TV panel gyártók versenye és a technológia hanyatlása
A plazma TV-k fénykorában a panelgyártók közötti verseny óriási volt. Olyan nevek domináltak a piacon, mint a Panasonic, a Pioneer és az LG. Mindegyik cég a tökéletes képminőség elérésére törekedett, ami a technológia folyamatos fejlődéséhez vezetett. Azonban ez a verseny ádáz árháborúkhoz is vezetett, ami a profitabilitást jelentősen csökkentette.
A plazma TV-k hanyatlása több tényező együttes hatásának köszönhető. Az egyik legfontosabb a LCD (folyadékkristályos) technológia rohamos fejlődése volt. Az LCD TV-k gyártása olcsóbbá vált, és a képminőségük is egyre jobban megközelítette a plazmáét. Emellett az LCD TV-k vékonyabbak, könnyebbek és energiahatékonyabbak voltak, ami a fogyasztók számára vonzóbbá tette őket.
A plazma TV-k hátrányai, mint a magasabb energiafogyasztás és a beégés kockázata, szintén hozzájárultak a technológia visszaszorulásához.
Végül, a plazma TV panelgyártók egyszerűen nem tudtak versenyre kelni az LCD TV-k tömegtermelésével és alacsony áraival. A Panasonic, az utolsó nagy plazma TV gyártó, 2013-ban fejezte be a plazma panelek gyártását, ezzel gyakorlatilag lezárva a plazma TV-k korszakát a nagyközönség számára.
A plazma TV képminőségének összehasonlítása a modern OLED és LED TV-kkel
A plazma TV-k képminősége sokáig etalonnak számított, de a modern OLED és LED technológiák fejlődésével a verseny kiéleződött. Nézzük meg, hogyan viszonyul a plazma a mai élmezőnyhöz.
A plazma TV-k egyik legnagyobb erőssége a kontrasztarány. Mivel a pixelek önállóan világítanak, a fekete valóban fekete, nem pedig szürke, mint a legtöbb LED TV-nél. Ez mélyebb, valósághűbb képet eredményez. Az OLED TV-k hasonló elven működnek, így ők is kiváló kontrasztot biztosítanak, sőt, általában még jobbat, mint a plazma.
A színvisszaadás terén a plazma TV-k is jól teljesítettek, természetes, élénk színeket kínálva. Az OLED TV-k azonban itt is felülmúlják a plazmát, szélesebb színtartományt és pontosabb színkalibrációt kínálva. A LED TV-k, különösen a QLED vagy NanoCell technológiával felszerelt modellek, szintén javítottak a színvisszaadáson, de a plazma és az OLED szintjét nem érik el.
A válaszidő egy másik fontos tényező. A plazma TV-k rendkívül gyors válaszidővel rendelkeztek, ami minimálisra csökkentette a mozgás közbeni elmosódást. Ez különösen előnyös volt sportközvetítések és akciófilmek nézésekor. Az OLED TV-k szintén nagyon gyorsak, a LED TV-k pedig ebben a tekintetben általában gyengébbek.
A betekintési szög a plazma TV-k egyik kiemelkedő tulajdonsága volt. A képminőség szinte teljesen változatlan maradt, még széles szögből nézve is. Az OLED TV-k hasonlóan jó betekintési szöggel rendelkeznek. A LED TV-knél a betekintési szög gyakran korlátozott, a kép színei és kontrasztja torzulhatnak, ha nem a központból nézzük.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a plazma TV-k hajlamosak voltak a „burn-in” jelenségre, amikor a statikus képelemek (pl. csatornalogók, menük) tartósan beéghettek a képernyőbe. Ez a probléma az OLED TV-knél is felmerülhet, bár a gyártók sokat javítottak a technológián ennek elkerülése érdekében. A LED TV-knél ilyen probléma nem fordul elő.
Végül, a fényerő. A plazma TV-k nem voltak olyan fényesek, mint a modern LED TV-k, ami problémát okozhatott nagyon világos helyiségekben. Az OLED TV-k fényereje is javult az évek során, de a LED TV-k még mindig jobban teljesítenek ebben a tekintetben.
Összességében a plazma TV-k képminősége sokáig kiemelkedő volt, de a modern OLED technológia általában jobb kontrasztot, színvisszaadást és betekintési szöget kínál, míg a LED TV-k nagyobb fényerőt biztosítanak.
A plazma TV-k szerepe a házimozi rendszerekben
A plazma TV-k fénykorukban a házimozi rendszerek egyik legfontosabb elemét képezték. Kiváló képminőségük, különösen a mély fekete színek és a széles betekintési szög miatt sokan választották őket. Ez utóbbi különösen fontos volt a több személyt befogadó házimozi rendszerekben, ahol mindenki számára optimális látványt kellett biztosítani. A plazma technológia természetéből adódóan a mozgásmegjelenítés is kiemelkedő volt, ami az akciófilmek és sportközvetítések nézéséhez ideális.
A házimozi rajongók számára a kontrasztarány kulcsfontosságú. A plazma TV-k ezen a téren kiemelkedően teljesítettek, ami drámai módon javította a képminőséget sötét jeleneteknél. A valósághű színek és a széles színskála tovább fokozták a moziélményt a nappaliban.
A plazma TV-k a házimozi rendszerekben betöltött szerepüket elsősorban a kiváló képminőségüknek, a széles betekintési szögüknek és a kiemelkedő mozgásmegjelenítésüknek köszönhették.
Bár a plazma technológia ma már nem elérhető, a korábbi modellek még mindig kiválóan szolgálhatnak a házimozi rendszerekben, amennyiben a felhasználó nem tartja fontosnak a legújabb technológiákat, mint például a 4K vagy 8K felbontást. A megfelelő kalibrációval még mindig lenyűgöző képminőséget lehet elérni velük.
A plazma TV-k kalibrálása: A tökéletes kép elérése
A plazma TV-k kalibrálása kulcsfontosságú a maximális képminőség eléréséhez. Gyárilag a plazma TV-k beállításai gyakran nem optimálisak, túlszaturált színeket és pontatlan feketeszinteket eredményezve. A kalibrálás célja, hogy a TV a lehető legpontosabban jelenítse meg a forrásanyagot, legyen az film, sorozat vagy játék.
A kalibráláshoz két fő módszer létezik: szemmértékkel történő beállítás és műszeres kalibrálás. A szemmértékkel történő beállítás ingyenes, de kevésbé pontos. Ehhez tesztábrákat és online útmutatókat használhatunk a fényerő, kontraszt, szín és árnyalat beállításához. Fontos, hogy ebben az esetben a szoba fényviszonyait is figyelembe vegyük.
A műszeres kalibrálás sokkal pontosabb eredményt biztosít. Ehhez egy speciális eszközt (színmérőt vagy spektrofotométert) használnak, amelyet a TV képernyőjére helyeznek. A szoftver generál tesztábrákat, az eszköz pedig méri a TV által kibocsátott színeket és fényerőt. A szoftver ezután automatikusan beállítja a TV paramétereit a tökéletes kép érdekében.
A professzionális kalibrálás, bár költségesebb, a legjobb megoldás a plazma TV képminőségének maximalizálására. Ez biztosítja, hogy a TV a lehető legpontosabban jelenítse meg a forrásanyagot, és a legélethűbb képet kapjuk.
Érdemes megfontolni a kalibrálást, különösen, ha komolyan vesszük a filmek és sorozatok nézését. A helyesen kalibrált plazma TV lenyűgöző képminőséget kínál, amely sokkal jobb, mint a gyári beállításokkal.
A plazma TV utógondozása és karbantartása
A plazma TV-k karbantartása viszonylag egyszerű, de néhány dologra érdemes odafigyelni a hosszú élettartam érdekében. Először is, a statikus képek hosszú ideig tartó megjelenítése kerülendő, mivel ez „beégéshez” vezethet. Bár a modern plazma TV-k rendelkeznek beépített védelemmel, a megelőzés mindig jobb.
Tisztításkor mikroszálas kendőt használjunk, és kerüljük az erős tisztítószereket. Enyhe, vízzel megnedvesített kendő a legtöbb esetben elegendő. Fontos, hogy a TV-t kikapcsoljuk és lehűtsük a tisztítás előtt.
A por rendszeres eltávolítása is kulcsfontosságú a megfelelő szellőzés biztosításához, ami segít megelőzni a túlmelegedést.
Amennyiben a képminőség romlását észleljük, érdemes szakemberhez fordulni. A plazma TV-k javítása bonyolult lehet, ezért a házilagos próbálkozások helyett a professzionális szerviz a legjobb megoldás. A megfelelő gondoskodással a plazma TV hosszú éveken át kiváló képminőséget biztosíthat.
A plazma TV alkatrészek: A javítás lehetőségei és kihívásai
A plazma TV-k javítása speciális tudást igényel, mivel a technológia összetett. A leggyakoribb hibák a tápegység, a vezérlőkártya (logic board) és a panel meghibásodásából adódnak. A tápegység javítása gyakran lehetséges, kondenzátorok, diódák cseréjével.
A vezérlőkártya javítása bonyolultabb, mivel speciális alkatrészeket tartalmaz, és a hiba pontos beazonosítása nehézkes lehet. Panelhiba esetén a javítás költsége gyakran meghaladja egy új TV árát, ezért nem gazdaságos.
A plazma panelek javítása rendkívül ritka és költséges, szinte sosem éri meg a ráfordítást.
Alkatrészbeszerzés is problémás lehet, mivel a plazma TV-k gyártása megszűnt, így az alkatrészekhez való hozzáférés korlátozott. Ezért, bár a plazma TV-k képminősége kiváló volt, a javításuk egyre nagyobb kihívást jelent, és a hosszú távú megbízhatóság szempontjából nem a legideálisabb választás.
A plazma TV-k energiafogyasztásának optimalizálása
A plazma TV-k energiafogyasztása korábban jelentős problémát jelentett, de a technológia fejlődésével sokat javult a helyzet. Mégis, néhány trükkel tovább optimalizálhatjuk a fogyasztást. Először is, állítsuk be a fényerőt a környezeti fényviszonyokhoz igazodva. A túl magas fényerő feleslegesen növeli az energiafelhasználást.
Másodszor, használjunk energiatakarékos üzemmódot, ha a TV rendelkezik ilyennel. Ez általában csökkenti a fényerőt és a kontrasztot, de normál használat mellett alig észrevehető a különbség.
A plazma TV-k energiafogyasztásának csökkentése érdekében a legfontosabb, hogy kerüljük a túlzottan világos képek hosszú ideig tartó megjelenítését, mivel ezek a pixelek intenzívebben világítanak, ami magasabb energiafogyasztást eredményez.
Harmadszor, figyeljünk a kontraszt beállításaira. A túl magas kontraszt szintén növelheti a fogyasztást. Negyedszer, ne felejtsük el kikapcsolni a TV-t, amikor nem használjuk. A készenléti üzemmód is fogyaszt energiát, még ha keveset is.
Végül, érdemes megfontolni egy fogyasztásmérő használatát, hogy pontosan lássuk, mennyi energiát fogyaszt a TV, és ennek megfelelően finomhangoljuk a beállításokat. Ezekkel az egyszerű lépésekkel jelentősen csökkenthetjük a plazma TV-nk energiafogyasztását.
