DNS szerverek: Hogyan működnek és miért elengedhetetlenek az online világban?

Amikor beírjuk a böngészőbe a kedvenc weboldalunk címét, például a „www.example.com”-ot, valójában nem közvetlenül a weboldalt keressük. Szükségünk van egy „fordítóra”, ami ezt az ember által olvasható címet egy számítógép által érthető címre, azaz egy IP címre fordítja le. Ez a „fordító” a DNS szerver.

A DNS szerverek olyanok, mint egy hatalmas telefonkönyv az internet számára. Tartalmazzák a weboldalak neveinek és a hozzájuk tartozó IP címeknek a listáját. Ha beírunk egy webcímet, a számítógépünk először a DNS szerverhez fordul, hogy megkapja a megfelelő IP címet. Ezután a számítógépünk már ezen az IP címen keresztül kommunikál a weboldal szerverével, és letöltheti a weboldalt.

A DNS szerverek tehát elengedhetetlenek az internet működéséhez, mivel ők teszik lehetővé, hogy ember által olvasható webcímeket használhassunk ahelyett, hogy bonyolult számsorokat (IP címeket) kellene megjegyeznünk.

Képzeljük el, hogy minden alkalommal, amikor fel szeretnénk hívni egy barátunkat, a telefonszámát kellene beírnunk ahelyett, hogy egyszerűen kiválasztanánk a nevét a telefonkönyvből. A DNS szerverek pontosan ezt a kényelmet biztosítják számunkra az interneten.

A DNS lekérdezés folyamata általában nagyon gyors, szinte észrevétlen, de kulcsfontosságú ahhoz, hogy a böngészőnk megjelenítse a kívánt weboldalt. Enélkül a DNS nélkül az internet használata rendkívül nehézkes és bonyolult lenne.

Mi az a DNS és miért van rá szükség?

A DNS, azaz a Domain Name System az internet telefonkönyve. Képzeld el, hogy minden weboldalnak, mint például a Google-nek vagy a Facebooknak, van egy egyedi IP címe – egy számsor, ami azonosítja a szervert, ahol a weboldal tárolva van (pl. 172.217.160.142). Azonban emlékezni ezekre a számsorokra elég nehézkes lenne.

Itt jön képbe a DNS. A DNS feladata, hogy a könnyen megjegyezhető domain neveket (pl. google.com) átalakítsa a megfelelő IP címekké. Amikor beírod a böngésződbe a „google.com” címet, a számítógéped valójában nem a „google.com”-mal kommunikál. Ehelyett egy DNS szerverhez fordul, ami megkeresi a „google.com”-hoz tartozó IP címet, és ezt az IP címet adja vissza a számítógépednek. A böngésződ ezután az IP címen keresztül kommunikál a Google szerverével, és megjeleníti a weboldalt.

A DNS tehát lehetővé teszi, hogy ne kelljen IP címeket memorizálnunk, hanem a számunkra értelmes domain neveket használhassuk az interneten való navigáláshoz.

A DNS elengedhetetlen ahhoz, hogy az internet felhasználóbarát legyen. Nélküle az internet használata sokkal bonyolultabb és kevésbé hatékony lenne.

Mi történne, ha nem lenne DNS? Nos, minden weboldal IP címét meg kellene jegyezni, vagy egy helyi fájlban (pl. egy „hosts” fájlban) tárolni, és manuálisan frissíteni, ha egy weboldal IP címe megváltozik. Ez rendkívül időigényes és gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne a mai internet méretében.

A DNS nem csupán egy egyszerű átalakító. Valójában egy hierarchikus rendszer, ami több szintű DNS szerverből áll, amelyek együttműködve biztosítják a domain nevek IP címekre való feloldását. Erről bővebben a következő szakaszokban lesz szó.

A DNS hierarchikus felépítése és működése

A DNS nem egyetlen, mindent tudó szerverből áll. Ehelyett egy hierarchikus rendszer épül fel több, egymástól függő DNS szerverből. Ez a hierarchia lehetővé teszi, hogy a rendszer skálázható legyen, és hatékonyan kezelje a hatalmas mennyiségű internetes címet.

A hierarchia csúcsán a root szerverek állnak. Ezek a szerverek a legfontosabbak, mivel ők tudják, hogy melyik a legfelső szintű domainek (TLD-k) – mint például a .com, .org, .hu – szervereinek címe. A root szerverek nem közvetlenül válaszolnak minden lekérdezésre, hanem a megfelelő TLD szerverhez irányítják a kérdést.

A TLD szerverek a root szerverektől kapják az információkat, és ők felelnek a saját TLD-jükért. Például a .hu TLD szerver tudja, hogy melyik szerver felel a maszolap.hu, vagy a kormany.hu domainekért. Ők is tovább delegálhatják a felelősséget a következő szintű szerverekre.

Ezután következnek az authoritative DNS szerverek. Ezek a szerverek tartalmazzák a tényleges DNS rekordokat egy adott domainhez. Például a maszolap.hu authoritative DNS szervere tartalmazza a weboldal IP címét, és a levelező szerverek (MX rekordok) címeit.

Amikor egy felhasználó beírja a böngészőjébe a „maszolap.hu” címet, a számítógépe először a rekurzív DNS szerverhez fordul. Ez a szerver általában az internetszolgáltató (ISP) által biztosított, vagy egy nyilvános DNS szolgáltatás (pl. Google DNS, Cloudflare DNS). A rekurzív DNS szerver feladata, hogy végigjárja a hierarchiát, és megtalálja a maszolap.hu IP címét.

A folyamat a következőképpen zajlik:

1. A rekurzív DNS szerver lekérdezi a root szervert a .hu TLD szerver címéről.
2. A root szerver válaszol a .hu TLD szerver címével.
3. A rekurzív DNS szerver lekérdezi a .hu TLD szervert a maszolap.hu authoritative DNS szerver címéről.
4. A .hu TLD szerver válaszol a maszolap.hu authoritative DNS szerver címével.
5. A rekurzív DNS szerver lekérdezi a maszolap.hu authoritative DNS szervert a maszolap.hu IP címéről.
6. A maszolap.hu authoritative DNS szerver válaszol a maszolap.hu IP címével.
7. A rekurzív DNS szerver eltárolja (cache) az IP címet, hogy a következő lekérdezéskor gyorsabban válaszolhasson.

A DNS hierarchikus felépítése kulcsfontosságú a rendszer skálázhatósága és hatékonysága szempontjából. A feladatok szétosztása lehetővé teszi, hogy a DNS rendszer megbirkózzon a hatalmas mennyiségű internetes forgalommal.

Ez a hierarchikus felépítés biztosítja, hogy a DNS rendszer rugalmas és megbízható legyen. Ha egy szerver meghibásodik, a rendszer továbbra is működőképes marad, mivel a lekérdezések más szerverekhez irányíthatók.

A DNS lekérdezés folyamata: A böngészőtől a szerverig

Amikor beírunk egy webcímet a böngészőnkbe, például www.example.com, valójában nem a szerver IP-címét adjuk meg. Szükség van egy mechanizmusra, ami lefordítja ezt az ember által olvasható nevet egy számítógép által értelmezhető IP-címre. Ez a mechanizmus a DNS (Domain Name System), és a lekérdezés folyamata kulcsfontosságú a weboldalak eléréséhez.

A folyamat a következőképpen zajlik:

1. Böngésző lekérdezése: Amikor beírjuk a webcímet a böngészőbe, az először ellenőrzi a saját cache-ét. Ha korábban már meglátogattuk az oldalt, az IP-cím valószínűleg ott tárolódik. Ha nem, a böngésző tovább lép.
2. Operációs rendszer lekérdezése: A böngésző ezután az operációs rendszer (OS) DNS cache-ét vizsgálja. Az OS is tárolhatja a nemrégiben feloldott IP-címeket. Ha itt sem találja, a lekérdezés továbblép.
3. Rekurzív DNS szerver lekérdezése: Az operációs rendszer konfigurálva van egy vagy több rekurzív DNS szerver címével (általában az internetszolgáltatónk (ISP) DNS szerverei). A böngésző tehát ehhez a szerverhez fordul a lekérdezéssel.
4. Rekurzív szerver munkája: A rekurzív szerver feladata, hogy megtalálja a weboldal IP-címét. Először a saját cache-ét ellenőrzi. Ha ott van, azonnal válaszol a böngészőnek. Ha nincs, elkezdi a DNS hierarchia bejárását.
5. Gyökér DNS szerver lekérdezése: A rekurzív szerver először a gyökér DNS szerverekhez fordul. A gyökér szerverek nem tárolják az összes IP-címet, hanem a .com, .org, .hu, stb. TLD (Top-Level Domain) szerverek címeit adják meg.
6. TLD szerver lekérdezése: A rekurzív szerver ezután a TLD szerverhez fordul (például a .com szerverhez a www.example.com esetében). A TLD szerver megadja az authoritative DNS szerver címét az example.com domainhez.
7. Authoritative DNS szerver lekérdezése: Végül a rekurzív szerver az authoritative DNS szerverhez fordul. Ez a szerver tárolja a domainhez tartozó összes DNS rekordot, beleértve az A rekordot (ami a domain IP-címét tartalmazza).
8. Válasz a böngészőnek: Az authoritative DNS szerver megadja az IP-címet a rekurzív szervernek, ami eltárolja a cache-ében, és továbbítja a böngészőnek.
9. Weboldal betöltése: A böngésző megkapja az IP-címet, és közvetlenül ehhez a címhez fordul, hogy letöltse a weboldal tartalmát.

A DNS lekérdezési folyamat során a rekurzív DNS szerver kulcsfontosságú szerepet játszik, mivel ő felelős azért, hogy a böngésző kérésétől elindulva bejárja a DNS hierarchiát, és megtalálja a keresett IP-címet.

Fontos megjegyezni, hogy a rekurzív szerverek TTL (Time To Live) értékeket használnak a cache-ben tárolt rekordokhoz. A TTL meghatározza, hogy mennyi ideig tárolhatja a szerver a rekordot, mielőtt újra le kellene kérdeznie az authoritative szervertől. Ez biztosítja, hogy az IP-címek naprakészek maradjanak.

A DNS lekérdezés bonyolultnak tűnhet, de valójában nagyon gyorsan zajlik. A cache-elés és a DNS szerverek hatékony működése lehetővé teszi, hogy szinte azonnal elérjük a kívánt weboldalakat.

DNS rekord típusok: A, AAAA, CNAME, MX, TXT, stb.

A DNS szerverek alapvető szerepet töltenek be az internetes kommunikációban, az ember által olvasható domain neveket (pl. google.com) IP címekké fordítva, melyeket a számítógépek használnak a kommunikációhoz. Ehhez a fordításhoz a DNS szerverek különböző típusú DNS rekordokat használnak, melyek mindegyike más-más információt tárol a domain névhez kapcsolódóan.

Nézzük meg a legfontosabb DNS rekord típusokat:

• A rekord: Ez a leggyakoribb rekord típus. Egy domain nevet egy IPv4 címhez (pl. 192.168.1.1) rendel hozzá. Egyszerűen fogalmazva, megmondja, hogy a domain név melyik szerveren található.
• AAAA rekord: Hasonló az A rekordhoz, de IPv6 címeket (pl. 2001:0db8:85a3:0000:0000:8a2e:0370:7334) használ. Az IPv6 az IPv4 utódja, és egyre fontosabbá válik az interneten.
• CNAME rekord: A „Canonical Name” rövidítése. Egy domain nevet egy másik domain névre mutat. Ezt gyakran használják aldomainekhez. Például a „www.pelda.hu” CNAME rekordja mutathat a „pelda.hu”-ra. Ez lehetővé teszi, hogy egy domain név több aldomainnel is rendelkezzen, melyek ugyanarra a szerverre mutatnak.
• MX rekord: A „Mail Exchange” rövidítése. Meghatározza, hogy melyik szerver felelős a domain névhez tartozó e-mailek fogadásáért. Több MX rekord is megadható, prioritási sorrendben. Ez biztosítja, hogy ha egy szerver leáll, a levelek egy másik szerverre kerüljenek.
• TXT rekord: Tetszőleges szöveges információt tárol. Gyakran használják SPF (Sender Policy Framework), DKIM (DomainKeys Identified Mail) és DMARC (Domain-based Message Authentication, Reporting & Conformance) beállításokhoz, melyek az e-mailek hitelesítését segítik elő, és megakadályozzák a spamet. Ezek a rekordok fontosak a domain hírnevének megőrzéséhez.

Ezeken kívül léteznek más rekord típusok is, mint például:

• NS rekord: Meghatározza a domain névhez tartozó névszervereket (Name Servers).
• SOA rekord: A „Start of Authority” rövidítése. Információkat tartalmaz a domain zónájáról, például a primer névszervert, a felelős adminisztrátort és a zóna frissítési beállításait.
• SRV rekord: Általános szolgáltatásokhoz használható, például VoIP-hez (Voice over IP).

A DNS rekordok helyes beállítása elengedhetetlen a weboldal megfelelő működéséhez, az e-mail kézbesítéséhez és az online szolgáltatások elérhetőségéhez.

A DNS rekordok konfigurálása a domain regisztrátoránál vagy a DNS szolgáltatónál történik. Fontos, hogy a rekordok helyesen legyenek beállítva, mert egy rosszul konfigurált rekord problémákat okozhat a weboldal elérhetőségében, vagy az e-mailek kézbesítésében.

Például, ha az MX rekordok nincsenek helyesen beállítva, akkor a domain névhez tartozó e-mailek nem érkeznek meg a címzetthez. Hasonlóképpen, ha az A rekord helytelen IP címre mutat, akkor a weboldal nem lesz elérhető.

A DNS rekordok karbantartása és a helyes beállításuk folyamatos feladat, különösen akkor, ha a weboldal vagy az online szolgáltatások infrastruktúrája változik.

A DNS szerverek típusai: Authoritative, Recursive, Caching

A DNS rendszer nem egyetlen szerverből áll, hanem egy hierarchikus hálózatból. Ebben a hálózatban különböző típusú DNS szerverek működnek együtt, mindegyiknek megvan a maga feladata. A legfontosabb típusok az Authoritative (Hiteles), Recursive (Rekurzív) és Caching (Gyorsítótárazó) DNS szerverek.

Az Authoritative DNS szerverek a DNS zónák tényleges, hivatalos adatait tárolják. Ők „tudják” a valós IP címeket a domainnevekhez. Ha egy Recursive szerver egy domainre vonatkozó információt keres, végül egy Authoritative szervertől kapja meg a választ. Egy domainhez több Authoritative szerver is tartozhat, ez biztosítja a redundanciát és a megbízhatóságot. Például, ha a google.com IP címét keresed, egy Authoritative szerver adja meg a helyes választ.

A Recursive DNS szerverek a „közvetítők”. Amikor a te számítógéped egy weboldalt szeretne elérni, először egy Recursive szerverhez fordul. Ez a szerver elkezdi a „rekurzív” lekérdezést a DNS hierarchiában. Először a Root szerverektől kérdez, majd a Top-Level Domain (TLD) szerverektől (pl. .com, .org), végül pedig az Authoritative szervertől, amely a keresett domainhez tartozik. A Recursive szerver addig kérdezgeti a különböző szervereket, amíg meg nem kapja a domainhez tartozó IP címet, amit aztán továbbít a te gépednek.

A Caching DNS szerverek a válaszokat ideiglenesen tárolják (gyorsítótárazzák). Ha valaki más is ugyanazt a domainnevet szeretné elérni röviddel azután, hogy te lekérdezted, a Caching szerver nem kezdi elölről az egész folyamatot, hanem a gyorsítótárból adja vissza a választ. Ez jelentősen felgyorsítja a DNS lekérdezéseket és csökkenti a hálózat terhelését. A gyorsítótárazás időtartamát (TTL – Time To Live) az Authoritative szerver határozza meg.

A Recursive és Caching szerverek gyakran egybe vannak építve, ezért a hétköznapi felhasználók számára a „DNS szerver” kifejezés leginkább ezt a kombinációt jelenti.

Összefoglalva, az Authoritative szerverek a forrásai az információknak, a Recursive szerverek a lekérdezéseket kezelik és továbbítják, a Caching szerverek pedig a sebességet és a hatékonyságot növelik. Mindhárom típusú szerver elengedhetetlen a DNS rendszer zökkenőmentes működéséhez.

A DNS cache működése és előnyei

A DNS cache, vagy DNS gyorsítótár, kulcsfontosságú elem a DNS szerverek működésében. Amikor egy felhasználó egy weboldalt szeretne meglátogatni, a DNS szerver megkeresi a hozzá tartozó IP címet. Ezt az információt a DNS szerver nem tárolja örökké; a talált IP címet egy ideig, a Time To Live (TTL) értéknek megfelelően tárolja a cache-ben.

A TTL egy időtartam, amit az adott DNS rekordhoz rendelnek. Meghatározza, hogy mennyi ideig tárolhatja a DNS szerver a rekordot a cache-ben a következő lekérdezés előtt. Ha a TTL lejár, a DNS szervernek újra le kell kérdeznie a megfelelő IP címet.

A DNS cache működésének óriási előnyei vannak:

• Gyorsabb weboldal betöltés: Mivel az IP cím már a cache-ben van, nem kell minden alkalommal lekérdezni, ezáltal jelentősen csökken a weboldalak betöltési ideje.
• Csökkentett hálózati terhelés: Kevesebb DNS lekérdezés generálódik, ami tehermentesíti a DNS szervereket és a hálózatot.
• Jobb felhasználói élmény: A gyorsabb weboldal betöltés közvetlenül javítja a felhasználói élményt.

A DNS cache alapvetően a DNS lekérdezések eredményeinek ideiglenes tárolására szolgál, ezzel optimalizálva a hálózati teljesítményt és a weboldalak betöltési sebességét.

A DNS cache nem csak a DNS szervereken létezik, hanem a felhasználók számítógépein és böngészőiben is. Ezek a lokális cache-ek tovább gyorsítják a folyamatot, mivel a leggyakrabban látogatott oldalak IP címei azonnal elérhetőek.

Fontos megjegyezni, hogy a DNS cache-t időnként üríteni kell (DNS flush), különösen akkor, ha egy weboldal áttért egy új IP címre, és a régi cím még a cache-ben van tárolva. Ez biztosítja, hogy a felhasználó a legfrissebb információkhoz férjen hozzá.

DNS biztonsági kockázatok: DNS spoofing, DNS cache poisoning

A DNS szerverek létfontosságú szerepet töltenek be az interneten, ám sajnos nem mentesek a biztonsági kockázatoktól. Két gyakori és veszélyes támadási forma a DNS spoofing (DNS hamisítás) és a DNS cache poisoning (DNS gyorsítótár mérgezés).

A DNS spoofing során a támadó hamis DNS válaszokat küld a felhasználó gépének vagy a DNS szervernek. Ez azt jelenti, hogy amikor a felhasználó egy weboldal címét (például www.peldaoldal.hu) írja be a böngészőjébe, a támadó által manipulált DNS válasz egy teljesen más IP címre irányítja át, ami a támadó által kontrollált szerverhez vezethet. Így a felhasználó észrevétlenül egy hamis, adathalász oldalra kerülhet, ahol ellophatják a személyes adatait, jelszavait, vagy akár bankkártya információit.

A DNS cache poisoning egy még kiterjedtebb hatású támadási forma. Ebben az esetben a támadó a DNS szerver gyorsítótárába (cache) juttat hamis DNS rekordokat. Mivel a DNS szerver ezeket a hamis rekordokat elmenti és továbbítja más felhasználóknak is, a támadás hatása exponenciálisan nőhet. Ha egy népszerű DNS szerver gyorsítótárát sikerül megmérgezni, akkor rengeteg felhasználó kerülhet hamis weboldalakra.

A DNS cache poisoning támadások különösen veszélyesek, mert a megfertőzött DNS szerver minden hozzá kapcsolódó felhasználót érinthet, anélkül, hogy azok tudnának a problémáról.

Mindkét támadás ellen számos védekezési módszer létezik. Fontos a DNS szerverek folyamatos frissítése a legújabb biztonsági javításokkal. Emellett a DNSSEC (DNS Security Extensions) használata is elengedhetetlen, amely digitálisan aláírja a DNS válaszokat, így garantálva azok hitelességét. A felhasználók számára pedig a böngészőjükben és operációs rendszerükben beállítható biztonsági intézkedések, valamint a HTTPS protokoll használata nyújthat védelmet.

A DNS biztonságának megőrzése kritikus fontosságú az internet integritásának és megbízhatóságának fenntartásához. A DNS spoofing és a DNS cache poisoning elleni védekezés folyamatos odafigyelést és proaktív intézkedéseket igényel mind a szerver adminisztrátorok, mind a felhasználók részéről.

DNSSEC: A DNS biztonságának növelése

A DNSSEC (Domain Name System Security Extensions) a DNS protokoll egy kiegészítése, ami a DNS-adatok hitelességét és integritását biztosítja. Mivel a hagyományos DNS sebezhető a DNS-mérgezéses támadásokkal szemben, ahol a támadók hamis DNS-rekordokat injektálnak a gyorsítótárakba, a DNSSEC ezt hivatott megakadályozni.

A DNSSEC digitális aláírásokat használ a DNS-válaszokhoz. Ezek az aláírások kriptográfiai kulcspárokon alapulnak: egy privát kulcson, amivel az aláírást generálják, és egy publikus kulcson, amivel az aláírást ellenőrzik. A publikus kulcsokat a DNS-hierarchiában tárolják, kezdve a gyökérzónától (root zone) lefelé. Ez egy bizalmi láncot hoz létre, ahol minden zóna aláírja a gyermekzónájának publikus kulcsát.

A DNSSEC lényege, hogy a felhasználók biztosak lehessenek abban, hogy a DNS-től kapott válaszok hitelesek és nem manipulálták őket.

A DNSSEC bevezetése nem egyszerű, mivel minden DNS-szervernek és zónának támogatnia kell azt. Azonban a biztonsági előnyök jelentősek. A DNSSEC megvédi a felhasználókat a hamis weboldalakra irányítástól, a phishing támadásoktól és más online csalásoktól.

A DNSSEC használata egyre elterjedtebb, különösen a kritikus infrastruktúrákban és a magas biztonsági követelményeket támasztó szervezeteknél. Bár a teljes körű bevezetés még várat magára, a DNSSEC kulcsfontosságú lépés a DNS-rendszer biztonságának növelése felé.

DDoS támadások és a DNS szerverek

A DNS szerverek létfontosságú szerepet játszanak az internet működésében, ezért gyakran válnak DDoS (Distributed Denial of Service) támadások célpontjává. Egy DDoS támadás során rengeteg kérés érkezik egyszerre a DNS szerverre, túlterhelve azt, ami lelassítja vagy teljesen megbénítja a szolgáltatást.

Képzeljük el, hogy egy weboldalra szeretnénk eljutni. Ahelyett, hogy közvetlenül a szerver IP címét kérnénk le, a böngészőnk először a DNS szerverhez fordul, hogy megtudja ezt az IP címet. Ha a DNS szerver túlterhelt egy DDoS támadás miatt, akkor nem tud válaszolni a kérésekre, így a weboldal elérhetetlenné válik a felhasználók számára.

A támadók többféle módszert alkalmazhatnak, például DNS amplification támadásokat, ahol a támadók a DNS szerverek nyilvános jellegét kihasználva, hamis forrás IP címekkel nagy mennyiségű lekérdezést küldenek. A DNS szerverek válaszolnak ezekre a lekérdezésekre, de a válaszok a hamis forrás IP címre érkeznek, ami gyakran egy áldozat IP címe. Így a támadók felerősítik a támadás hatását, mivel a DNS szerverek sokkal nagyobb válaszokat küldenek, mint amekkora a lekérdezés volt.

A DNS szerverek elleni sikeres DDoS támadás az egész internetes infrastruktúrát veszélyeztetheti, mivel a felhasználók nem tudják elérni a weboldalakat és szolgáltatásokat.

A védekezés több rétegű. Fontos a túlzott lekérdezések szűrése, a sebességkorlátozás (rate limiting), és a tartalék DNS szerverek használata. Emellett a CDN (Content Delivery Network) szolgáltatások is segíthetnek a terhelés elosztásában és a DDoS támadások elleni védekezésben.

A nyilvános DNS szerverek előnyei és hátrányai: Google DNS, Cloudflare DNS

A nyilvános DNS szerverek, mint a Google DNS (8.8.8.8, 8.8.4.4) és a Cloudflare DNS (1.1.1.1, 1.0.0.1), népszerű alternatívát jelentenek az internetszolgáltatók által biztosított DNS-ekkel szemben. Előnyük a gyorsabb lekérdezési sebesség, ami érezhetően javíthatja a böngészési élményt. Emellett gyakran nagyobb megbízhatóságot és biztonságot kínálnak, például beépített védelemmel a DDoS támadások ellen.

Ugyanakkor hátrányuk is van. Bár a Google és a Cloudflare is hangsúlyozza az adatvédelmet, a DNS lekérdezések naplózása aggodalmakat vethet fel. Bár anonimizálási technikákat alkalmaznak, a lekérdezési adatok felhasználhatók a felhasználói viselkedés nyomon követésére. Ezenkívül, bár ritka, előfordulhat, hogy ezek a nagy szolgáltatók is kiesnek, ami átmeneti internetelérési problémákat okozhat.

A legfontosabb, hogy a felhasználó mérlegelje a sebesség, a megbízhatóság és az adatvédelem közötti kompromisszumot a nyilvános DNS szerver használata mellett döntve.

Fontos figyelembe venni, hogy a helyi hálózati beállítások felülírhatják a DNS-beállításokat, ezért érdemes ellenőrizni, hogy a választott nyilvános DNS szerver valóban használatban van-e. Végül, a választás a felhasználó igényeitől és preferenciáitól függ.

DNS szerver beállítások otthoni hálózatban és eszközökön

Otthoni hálózatunkban a DNS szerver beállításai alapvetően két helyen konfigurálhatók: a routeren és közvetlenül az eszközökön (számítógép, okostelefon, tablet). A router beállításai az egész hálózatra érvényesek, míg az eszközönkénti beállítások csak az adott eszközre. A routeren általában a webes felületén keresztül érhetjük el a DNS beállításokat, melyek a WAN (Wide Area Network) vagy Internet beállítások között találhatók.

Érdemes a routeren beállítani a DNS szervereket, mert így minden, a hálózathoz csatlakozó eszköz automatikusan ezt fogja használni. Ez egyszerűsíti a konfigurációt és a karbantartást. Néhány szolgáltató alapértelmezett DNS szervereit használja, de javasolt publikus, megbízható DNS szerverekre váltani, mint például a Google DNS (8.8.8.8 és 8.8.4.4) vagy a Cloudflare DNS (1.1.1.1 és 1.0.0.1). Ezek általában gyorsabbak és biztonságosabbak.

Az eszközökön történő beállítás akkor lehet indokolt, ha valamilyen oknál fogva egy adott eszköznek más DNS szervert kell használnia, mint a többi eszköznek a hálózaton.

Az eszközökön a DNS beállítások operációs rendszertől függően változnak. Windows-on a hálózati adapter beállításainál, macOS-en a hálózati beállításoknál, Androidon és iOS-en pedig a Wi-Fi hálózat beállításainál találhatók. Fontos, hogy a beállításoknál válasszuk a manuális vagy statikus DNS szerver beállítási módot, hogy felül tudjuk írni az automatikusan kapott DNS szerver címeket.

Hibaelhárításnál érdemes ellenőrizni, hogy a DNS szerver beállítások helyesek-e, különösen, ha weboldalakat nem tudunk elérni, de az internetkapcsolatunk látszólag működik. A helytelen DNS beállítások lassú böngészést vagy akár teljes internetes elérhetetlenséget is okozhatnak.