A dinamó működése egy lenyűgöző fizikai jelenségen alapul: az elektromágneses indukción. Röviden, a mozgási energiát elektromos energiává alakítja át. De hogyan is történik ez valójában?
Képzeljünk el egy tekercset, ami egy erős mágneses mezőben forog. A tekercs forgása közben a mágneses mező vonalai folyamatosan változnak a tekercsen áthaladva. Ez a változás indukál egy elektromos feszültséget a tekercsben, ami áramot hoz létre. Minél gyorsabban forog a tekercs, annál nagyobb a feszültség és az áramerősség.
A dinamó lényegében ezt a folyamatot használja ki. Egy tengelyre rögzített tekercs (vagy több tekercs) forog a mágneses mezőben, amit általában állandó mágnesek vagy elektromágnesek hoznak létre. A forgómozgást külső erő biztosítja, például a kerékpáron a kerék forgása, vagy egy vízturbina a vízesés energiája.
A dinamó tehát nem más, mint egy eszköz, ami a mechanikai mozgást kihasználva elektromos áramot generál az elektromágneses indukció elvén.
Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a kerékpárunk lámpája világítson, vagy hogy a vízerőművek áramot termeljenek. A dinamó egy egyszerű, de nagyszerű találmány, ami alapvető szerepet játszik a modern világunk energiaellátásában.
A dinamó alapelve: Faraday indukciós törvénye érthetően
A dinamó működésének alapja a Faraday-féle indukciós törvény. Ez a törvény azt mondja ki, hogy ha egy vezető (például egy drót) mágneses mezőben mozog, vagy a vezető körül változik a mágneses mező erőssége, akkor a vezetőben feszültség indukálódik. Egyszerűbben fogalmazva: mágneses mező változása elektromos áramot hoz létre.
Képzeljünk el egy tekercset, ami egy erős mágneses mezőben forog. Ahogy a tekercs forog, a mágneses mező vonalai, amik áthaladnak a tekercsen, folyamatosan változnak. Ez a változás indukál feszültséget a tekercsben. Ez a feszültség pedig, ha a tekercs egy zárt áramkörbe van kötve, áramot hoz létre. Minél gyorsabban forog a tekercs, annál nagyobb a változás a mágneses mezőben, és annál nagyobb feszültség, illetve áram keletkezik.
A dinamó tehát nem „gyárt” áramot a semmiből. Ehelyett a mozgási energiát (a tekercs forgását) alakítja át elektromos energiává. A dinamó hatékonysága azon múlik, hogy milyen jól tudja ezt az átalakítást végrehajtani.
A Faraday-féle indukciós törvény lényege, hogy a mágneses fluxus változása elektromotoros erőt (feszültséget) indukál egy vezetőben. Ez a feszültség hajtja az áramot.
A dinamókban gyakran használnak erős mágneseket és sok menetes tekercseket, hogy minél nagyobb feszültséget lehessen indukálni. A tekercs forgatását általában valamilyen külső erő végzi, például egy kerékpár kerekének forgása, vagy egy vízturbina.
Érdemes megjegyezni, hogy a dinamó által termelt áram általában váltakozó áram (AC), mivel a tekercs forog, és a feszültség polaritása periodikusan változik. Egyes alkalmazásokban egyenirányító áramkörökkel egyenárammá (DC) alakítják át.
A dinamó fő alkotóelemei és funkcióik: Állandó mágnes, forgórész (armatúra), kommutátor
A dinamó működésének megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a fő alkotóelemeivel és azok funkcióival. Ezek az állandó mágnes, a forgórész (armatúra) és a kommutátor.
Az állandó mágnes feladata, hogy egy erős mágneses teret hozzon létre. Ez a mágneses tér az, ami lehetővé teszi a mozgási energia elektromos energiává alakítását. Minél erősebb a mágneses tér, annál nagyobb feszültséget tud generálni a dinamó. A mágnes lehet patkómágnes vagy gyűrű alakú, a lényeg, hogy a forgórész a mágneses térben forogjon.
A forgórész, más néven armatúra, egy tekercs (vagy több tekercs együttese) rézhuzalból. Ez a tekercs forog a mágneses térben. A forgás során a tekercs vezetői „metszik” a mágneses erővonalakat. Ez az indukciós törvény alapján feszültséget indukál a tekercsben. A forgórész kialakítása kulcsfontosságú a dinamó hatékonysága szempontjából. Minél több menetet tartalmaz a tekercs, és minél gyorsabban forog, annál nagyobb feszültség keletkezik.
A dinamó legfontosabb alkotóeleme a forgórész, mert ennek a mozgása hozza létre az elektromos áramot az állandó mágnes által generált mágneses térben.
A kommutátor egy speciális kapcsoló, ami a forgórészhez kapcsolódik. Feladata, hogy az indukált váltakozó áramot (AC) egyenárammá (DC) alakítsa át. A kommutátor gyűrűs szegmensekből áll, amelyekhez kefék érintkeznek. A kefék (általában grafitból készülnek) biztosítják az elektromos kapcsolatot a forgórész és a külső áramkör között. A kommutátor lényegében megfordítja az áram irányát a forgórész minden félfordulatakor, így biztosítva, hogy a külső áramkörben egyenáram folyjon.
Ezek az alkatrészek együttműködve teszik lehetővé a dinamó működését. A forgórész mozgása a mágneses térben áramot indukál, a kommutátor pedig ezt az áramot egyenárammá alakítja, amelyet aztán a külső áramkör hasznosíthat.
Az armatúra tekercselésének szerepe és típusai
Az armatúra tekercselésének a dinamó működésében kulcsszerepe van. Ez a tekercselés felelős azért, hogy a mágneses térben forgó vezetőben elektromos áram indukálódjon. Egyszerűbben fogalmazva, a tekercs az a rész, ami a mozgást elektromos energiává alakítja.
A tekercselés anyaga általában réz, mivel ez jó vezető, és a tekercs geometriája, azaz a menetszám és a tekercselés módja jelentősen befolyásolja a dinamó által termelt feszültséget és áramerősséget. Minél több menet van a tekercsben, annál nagyobb feszültség indukálódik, de ez növeli a tekercs ellenállását is.
Különböző típusú armatúra tekercselések léteznek, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. A leggyakoribb típusok a huroktekercselés és a hullámtekercselés. A huroktekercselés jellemzően nagyobb áramerősséget, míg a hullámtekercselés nagyobb feszültséget eredményez. A választás a dinamó tervezett felhasználásától függ.
Az armatúra tekercselésének a célja, hogy a forgómozgás során a mágneses tér változásának hatására minél hatékonyabban alakítsa át a mechanikai energiát elektromos energiává.
A tekercselés típusa befolyásolja a dinamó hatásfokát és a leadott teljesítményt is. A helytelenül megválasztott vagy kivitelezett tekercselés túlmelegedéshez, a dinamó károsodásához vezethet.
A mindennapi életben a dinamók által termelt áramot számos területen használjuk. A kerékpár dinamójától kezdve, ami a lámpát működteti, a nagyobb generátorokig, amelyek az erőművekben termelik az elektromos áramot. A tekercselés minősége és típusa közvetlenül befolyásolja ezeknek az eszközöknek a megbízhatóságát és hatékonyságát.
A tekercselés során figyelni kell a szigetelésre is. A tekercsek között megfelelő szigetelést kell alkalmazni, hogy elkerüljük a rövidzárlatokat és a dinamó meghibásodását. A szigetelő anyag kiválasztása is kulcsfontosságú, figyelembe véve a hőmérsékletet és a mechanikai igénybevételt.
A kommutátor működése: Egyenirányítás a dinamóban
A dinamó lényege, hogy a forgó tekercsben indukálódó váltakozó áramot egyenirányítsa. Ebben kulcsszerepet játszik a kommutátor. Képzeljük el, hogy a tekercs forog a mágneses térben. Ahogy a tekercs helyzete változik, az indukált áram iránya is megfordulna, ha hagynánk. Itt jön a képbe a kommutátor.
A kommutátor egy olyan szerkezet, ami a tekercs tengelyére van szerelve, és szegmensekből áll. Ezek a szegmensek, tipikusan rézlemezek, szigetelő anyaggal vannak elválasztva egymástól. A tekercs végei ezekhez a szegmensekhez vannak kötve. A kommutátorhoz szénkefék érnek hozzá, melyek a külső áramkörhöz csatlakoznak.
A kommutátor és a szénkefék együttműködése biztosítja az egyenirányítást. Amikor a tekercs fél fordulatot tesz meg, a szénkefék átváltanak egy másik szegmensre a kommutátoron. Ez a váltás pont akkor történik, amikor az indukált áram iránya megfordulna. Így a külső áramkörben mindig ugyanabba az irányba folyik az áram.
A kommutátor tehát lényegében egy mechanikus kapcsoló, ami a forgó tekercsben indukálódó váltakozó áramot egyenirányítja, biztosítva, hogy a külső áramkörben egyenáram folyjon.
Bár a kommutátor által „egyenirányított” áram valójában lüktető egyenáram (tehát az értéke ingadozik), sok alkalmazásban ez megfelel. A dinamó teljesítményét növelhetjük több tekerccsel és több kommutátorszegmenssel, ami simább egyenáramot eredményez.
A kommutátor karbantartást igényel, mivel a szénkefék kopnak a forgás során. A kopott szénkefék cseréje, illetve a kommutátor időnkénti tisztítása elengedhetetlen a dinamó hosszú távú működéséhez.
A dinamó működésének részletes leírása: A mágneses mező és a tekercs kölcsönhatása
A dinamó működésének alapja a mágneses mező és a tekercs kölcsönhatása. Képzeljünk el egy tekercset, ami egy erős mágneses mezőben forog. Amikor a tekercs mozog, a tekercsen áthaladó mágneses mező vonalainak száma változik. Ezt a változást a fizika elektromágneses indukciónak nevezi.
Az elektromágneses indukció lényege, hogy a változó mágneses mező elektromos feszültséget indukál a tekercsben. Ez a feszültség pedig áramot hoz létre, ha a tekercs egy zárt áramkörhöz van kapcsolva. Minél gyorsabban forog a tekercs, annál gyorsabban változik a mágneses mező, és annál nagyobb lesz az indukált feszültség, tehát az áram is.
A dinamókban általában erős mágneseket használnak a minél nagyobb mágneses mező létrehozásához. A tekercs pedig sok menetből áll, hogy a lehető legtöbb mágneses mező vonalát „metsze”. A tekercs forgatásához külső energiára van szükség, ami lehet például emberi erő (biciklidinamó), szélenergia (szélerőművekben), vagy vízi energia (vízerőművekben).
Fontos megérteni, hogy a dinamó nem teremt energiát, csupán átalakítja a mozgási energiát elektromos energiává. A hatékonyság persze nem 100%-os, valamennyi energia hővé alakul a súrlódás és az elektromos ellenállás miatt.
A tekercs mozgása a mágneses mezőben kulcsfontosságú. Ez a mozgás okozza a mágneses fluxus változását, ami indukálja az elektromos feszültséget.
A dinamóban a tekercs forgása nem egyenletes, ezért az indukált feszültség és áram is változik. A legegyszerűbb dinamók váltóáramot (AC) termelnek, ami azt jelenti, hogy az áram iránya periodikusan változik. Speciális alkatrészekkel, mint például a kommutátor, a váltóáram egyenárammá (DC) alakítható.
A dinamó teljesítménye és hatékonysága: Mitől függ a leadott áram?
A dinamó által leadott áram erőssége, tehát a teljesítménye és hatékonysága több tényezőtől is függ. Az egyik legfontosabb a mágneses tér erőssége. Minél erősebb a mágnes, annál nagyobb feszültség indukálódik a tekercsben, és ezáltal nagyobb áramot képes leadni.
Egy másik kritikus tényező a tekercs forgási sebessége. Minél gyorsabban forog a tekercs a mágneses térben, annál gyorsabban változik a mágneses fluxus, és annál nagyobb feszültség keletkezik. Ezt a jelenséget Faraday indukciós törvénye írja le.
A tekercs menetszáma is jelentős szerepet játszik. Minél több menetből áll a tekercs, annál nagyobb a teljes indukált feszültség, és így a leadott áram is.
Fontos megjegyezni, hogy a dinamó hatékonysága sosem 100%. A súrlódás, a légellenállás és a tekercs ellenállása mind veszteségeket okoznak. Ezek a veszteségek hő formájában jelentkeznek, csökkentve a leadott elektromos energiát.
A leadott áram nagysága tehát közvetlenül függ a mágneses tér erősségétől, a tekercs forgási sebességétől és a tekercs menetszámától, miközben a hatékonyságot a különböző veszteségek befolyásolják.
A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy például egy kerékpár dinamó esetében a lámpa fényereje függ attól, hogy milyen gyorsan tekerünk, és milyen minőségű a dinamó. Egy erősebb mágnessel és több menetszámú tekerccsel rendelkező dinamó nagyobb áramot tud leadni, és így a lámpa is fényesebben fog világítani. Ugyanakkor, ha a dinamó rosszul van karbantartva, például a csapágyai kopottak, akkor nagyobb lesz a súrlódás, ami csökkenti a hatékonyságot.
A dinamó típusai: Egyenáramú és váltóáramú dinamók összehasonlítása
A dinamók alapvetően két fő típusra oszthatók: egyenáramú (DC) és váltóáramú (AC) dinamókra. Működési elvük azonos – a Faraday-féle indukciós törvényen alapulnak – de a generált áram típusa eltérő.
Az egyenáramú dinamók olyan áramot termelnek, amelynek iránya nem változik. Ez a dinamó rendelkezik egy kommutátorral, ami mechanikusan egyenirányítja a tekercsben indukált váltakozó áramot, így a kimeneten egyenáram jelenik meg. Régebben gyakran használták őket autók generátoraiként, de ma már inkább a váltóáramú dinamók dominálnak.
A váltóáramú dinamók, más néven generátorok, váltakozó áramot hoznak létre, amelynek iránya periodikusan változik. Ezek a dinamók nem rendelkeznek kommutátorral, ami egyszerűbbé és megbízhatóbbá teszi a szerkezetüket. Ez a fő oka annak, hogy széles körben elterjedtek a modern alkalmazásokban.
A váltóáramú dinamók előnye az egyenáramú dinamókkal szemben, hogy az általuk termelt áram könnyebben átalakítható magasabb vagy alacsonyabb feszültségre transzformátorok segítségével, ami elengedhetetlen a hatékony energiaátvitelhez a távvezetékeken.
A mindennapi életben a váltóáramú dinamók uralják az energiatermelést. A vízerőművekben, szélerőművekben és atomerőművekben is ezeket használják az elektromos energia előállítására. Az autókban is egyre inkább váltóáramú generátorokat alkalmaznak, amelyek hatékonyabban töltik az akkumulátort és látják el az elektromos rendszereket.
A dinamó evolúciója: A korai modellektől a modern alkalmazásokig
A dinamó története szorosan összefonódik a elektromágneses indukció felfedezésével. Az első modellek, mint Hippolyte Pixii 1832-es eszköze, még kezdetlegesek voltak, de bebizonyították a mechanikai energia elektromos árammá alakításának elvét. Ezek a korai dinamók kézi erővel működtek, és elsősorban laboratóriumi demonstrációkra szolgáltak.
Ahogy a technológia fejlődött, a dinamók hatékonyabbá és nagyobb teljesítményűvé váltak. Werner von Siemens 1866-os találmánya, az öngerjesztő dinamó jelentős előrelépést jelentett, mivel nem igényelt külső mágnest a működéshez. Ez megnyitotta az utat a dinamók szélesebb körű ipari alkalmazásához.
A dinamók evolúciója lehetővé tette az elektromos áram nagy mennyiségű előállítását, ami forradalmasította a világítást, a közlekedést és az ipart.
A 20. században a dinamók továbbfejlesztésével a generátorok egyre fontosabb szerepet kaptak az erőművekben, ahol fosszilis tüzelőanyagok, vízenergia vagy atomenergia segítségével termelnek elektromos áramot. Bár a modern erőművekben szinkrongenerátorokat használnak, a dinamó alapelvei továbbra is érvényesek. A mindennapi életben a dinamók kisebb méretben megtalálhatók például kerékpárokon, ahol a kerék forgását elektromos energiává alakítják, ami a lámpák működtetéséhez szükséges.
A dinamó a kerékpáron: A világítás egyszerű és hatékony módja
A kerékpáron használt dinamó egy remek példa arra, hogyan alakíthatjuk át a mozgási energiát elektromos energiává. Működése az elektromágneses indukció elvén alapul. Amikor a kerék forog, a dinamóban lévő mágnes is forogni kezd egy tekercs körül. Ez a forgó mágnes változó mágneses mezőt hoz létre.
Ez a változó mágneses mező indukál feszültséget a tekercsben, ami elektromos áramot eredményez. Ez az áram táplálja a kerékpár lámpáit. Minél gyorsabban forog a kerék, annál gyorsabban forog a dinamóban a mágnes, és annál erősebb lesz az áram, így a lámpák fényesebben világítanak.
A kerékpáros dinamók általában két fő típusba sorolhatók: oldalfal-dinamók és agydinamók. Az oldalfal-dinamó a kerék oldalfalához érintkezik, míg az agydinamó a kerékagyba van beépítve. Az agydinamók általában hatékonyabbak és megbízhatóbbak, de drágábbak is.
A kerékpáros dinamó egy egyszerű, önálló energiaforrás, amely lehetővé teszi, hogy a kerékpárosok biztonságosan közlekedjenek sötétben anélkül, hogy elemekre vagy külső áramforrásra lenne szükségük.
Bár a modern kerékpárokon egyre gyakrabban találkozunk elemes vagy akkumulátoros lámpákkal, a dinamó továbbra is népszerű választás, különösen a túrázók és a mindennapi közlekedők körében, akik egy megbízható és fenntartható megoldást keresnek a világításra.
A dinamó az autóiparban: Az akkumulátor töltésének kulcsa
Az autóiparban a dinamó, pontosabban az generátor (ami a dinamó továbbfejlesztett változata) kulcsfontosságú szerepet tölt be. Bár sokan még mindig dinamónak hívják, a modern autókban szinte kizárólag generátorokat használnak. A generátor feladata, hogy az autó motorjának működése közben folyamatosan töltse az akkumulátort.
Az akkumulátor az autó indításához, a világítás, a rádió és más elektromos berendezések működtetéséhez szükséges energiát tárolja. Amikor a motor jár, a generátor a motor forgási energiáját alakítja át elektromos energiává, így pótolva az akkumulátor által leadott energiát. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy az akkumulátor ne merüljön le, és az autó bármikor elindítható legyen.
A generátor működési elve az elektromágneses indukció. Egy tekercs forog egy mágneses térben, ami elektromos áramot indukál a tekercsben. Ezt az áramot aztán egyenirányítják, hogy az akkumulátor számára megfelelő formában legyen elérhető. A generátor által termelt feszültség szabályozott, hogy az akkumulátor ne töltődjön túl, ami károsíthatná azt.
A generátor az autó elektromos rendszerének szíve, hiszen biztosítja az akkumulátor folyamatos töltését és az elektromos berendezések működéséhez szükséges energiát.
Régebbi autókban valóban dinamókat használtak, amelyek egyenáramot termeltek. Azonban a generátorok, amelyek váltóáramot termelnek (amit aztán egyenirányítanak), hatékonyabbak és megbízhatóbbak, ezért váltották fel a dinamókat szinte teljesen az autóiparban. A generátorok kisebbek, könnyebbek és nagyobb teljesítményt képesek leadni, ami a modern autók növekvő energiaigénye miatt elengedhetetlen.
A dinamó a szélerőművekben: A szélenergia elektromos árammá alakítása
A szélerőművekben a dinamó, pontosabban a generátor, kulcsszerepet játszik a szélenergia elektromos árammá alakításában. A szélturbinák hatalmas lapátjai forognak a szél hatására. Ez a forgómozgás egy tengelyen keresztül jut el a generátorhoz, ami a szélerőmű „szívében” található.
A generátor működési elve ugyanaz, mint a kisebb dinamóké, csak itt sokkal nagyobb méretekben és teljesítménnyel valósul meg. Erős mágnesek és tekercsek találhatók benne. A forgómozgás hatására a tekercsek a mágneses térben mozognak, ami elektromos áramot indukál.
A szélerőművekben alkalmazott generátorok általában aszinkron generátorok vagy szinkron generátorok. Az aszinkron generátorok egyszerűbb felépítésűek és kevésbé érzékenyek a hálózati feszültség ingadozásaira. A szinkron generátorok viszont pontosabb frekvenciát biztosítanak, ami fontos a hálózatra történő csatlakozásnál.
A szélerőművekben a generátor a szél mechanikai energiáját alakítja át elektromos energiává, ami aztán a hálózatba táplálva a mindennapi életünket szolgálja.
A megtermelt elektromos áramot aztán transzformátorokon keresztül a megfelelő feszültségszintre alakítják, hogy hatékonyan lehessen továbbítani a távvezetékeken. A modern szélerőművek gyakran rendelkeznek vezérlőrendszerekkel is, amelyek optimalizálják a generátor teljesítményét a szélviszonyokhoz igazodva.
Tehát a dinamó, vagyis a generátor, nélkülözhetetlen eleme a szélerőműveknek, hiszen ez az az eszköz, ami lehetővé teszi a szélenergia felhasználását a villamosenergia-termelésben, hozzájárulva ezzel a fenntartható energiatermeléshez.
A dinamó a vízerőművekben: A víz erejének kihasználása
A vízerőművekben a dinamó működési elve kulcsfontosságú a víz mozgási energiájának elektromos árammá alakításához. Itt nem egyszerűen egy kerékpáron látott dinamóról van szó, hanem annál nagyságrendekkel nagyobb, ipari méretű generátorokról.
A folyamat lényege, hogy a víz erejét felhasználva egy turbinát forgatnak meg. A turbina tengelye közvetlenül kapcsolódik a generátor (vagyis a dinamó) forgórészéhez, más néven a rotorhoz. A rotor egy erős mágneses teret hoz létre, mely forgás közben mozgásba hozza a generátor állórészében (a sztátorban) lévő tekercseket. Ez a mozgás, a Faraday-féle indukciós törvény értelmében, elektromos áramot generál a tekercsekben.
A turbina típusa és a generátor kialakítása a vízerőmű típusától függ. Vannak például Kaplan-turbinák, melyek alacsony esésű, nagy vízhozamú folyókon használatosak, míg a Pelton-turbinák magas esésű, kisebb vízhozamú helyeken ideálisak. A generátorok is különböző méretűek és teljesítményűek lehetnek, attól függően, hogy mekkora energiát kell termelniük.
A vízerőművekben alkalmazott dinamók (generátorok) lehetővé teszik, hogy a természetes vízenergia megújuló és tiszta elektromos árammá alakuljon, hozzájárulva a fenntartható energiaellátáshoz.
A termelt elektromos áramot ezután transzformátorokon keresztül a magasfeszültségű hálózatba táplálják, ahonnan eljut a háztartásokba és az ipari felhasználókhoz. A vízerőművek hatékonysága igen magas lehet, sok esetben a 90%-ot is elérheti, ami azt jelenti, hogy a víz energiájának jelentős része hasznos elektromos árammá alakul.
Fontos megjegyezni, hogy bár a vízerőművek tiszta energiát termelnek, a környezetre gyakorolt hatásuk nem elhanyagolható. A gátépítés megváltoztathatja a folyó ökoszisztémáját, befolyásolhatja a halállományt és a vízminőséget. Ezért a vízerőművek tervezésekor és üzemeltetésekor kiemelt figyelmet kell fordítani a környezeti szempontokra.
A dinamó a vasúti közlekedésben: A vonat energiaellátása
A vasúti közlekedésben a dinamók kulcsszerepet játszanak a vonatok energiaellátásában. Régebben, és esetenként még ma is, a vonatok tengelyére szerelt dinamók biztosították az energia nagy részét. Ezek a tengelydinamók a kerék forgásának energiáját alakították át elektromos árammá.
A dinamó működése azon alapszik, hogy egy tekercset forgatnak egy mágneses mezőben. A forgás hatására a tekercsben elektromos áram indukálódik. A vonatok esetében ez a forgás a kerék tengelyének forgása által valósul meg.
A termelt áramot a vonatok belső rendszerei használják fel, például:
- Világítás
- Fűtés (régebbi vonatoknál)
- Szellőzés
- Akkumulátorok töltése
Fontos megjegyezni, hogy a modern vonatokban a dinamók szerepét egyre inkább átveszik más technológiák, például a dízelgenerátorok vagy a felsővezetékes rendszerek. Azonban a tengelydinamók még mindig fontos szerepet tölthetnek be a kiegészítő energiaellátásban, vagy a régebbi vasúti kocsikban.
A tengelydinamók lehetővé tették, hogy a vonatok autonóm módon, külső energiaforrástól függetlenül biztosítsák a szükséges elektromos energiát a komfort és a biztonság érdekében.
Bár a modern vonatok energiaellátása sokkal komplexebb, a dinamó elve továbbra is releváns, hiszen ez az alapja az elektromos energia előállításának számos területen.
