A gégefedő, vagy epiglottis, egy apró, de annál fontosabb porcos „kapuőr” a légutak bejáratánál. Legfőbb feladata a légzés és a nyelés közötti koordináció biztosítása, ezzel pedig közvetlenül védi a tüdőt. Amikor lélegzünk, a gégefedő nyitva van, lehetővé téve a levegő szabad áramlását a gégébe (vagyis a gégecsőbe) és onnan a tüdőbe.
Azonban evés vagy ivás közben a helyzet megváltozik. A nyelés reflexe aktiválódik, és a gégefedő lezárja a légcsövet. Ez megakadályozza, hogy az étel vagy folyadék a légutakba kerüljön, ami fulladást vagy tüdőgyulladást okozhatna.
A gégefedő tehát kulcsfontosságú abban, hogy a tüdőnk tiszta maradjon a tápláléktól és egyéb idegen anyagoktól.
Képzeljük el, mi történne, ha ez a mechanizmus nem működne megfelelően! Minden egyes falat étel vagy korty ital potenciálisan a tüdőnkbe kerülhetne, ami súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetne. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a gégefedő szerepével, és figyeljünk a nyelési nehézségekre, melyek a gégefedő működési zavarát jelezhetik.
A gégefedő anatómiája és működése: Részletes áttekintés
A gégefedő, más néven epiglotisz, egy apró, de annál fontosabb porcos „fedél”, amely a gége bejáratánál helyezkedik el. Lényegében egy levél alakú porcdarabról van szó, amelyet nyálkahártya borít. A helyzete kulcsfontosságú a légzés és a nyelés összehangolásában.
Anatómiailag a gégefedő a pajzsporchoz kapcsolódik egy szalag segítségével. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy a gégefedő mozgékonyan reagáljon a nyelés során bekövetkező változásokra. Képzeld el egy kis ajtóként, amely vagy a légcsövet zárja le, vagy a nyelőcsövet engedi szabadon.
Működése rendkívül kifinomult. Amikor lélegzünk, a gégefedő nyitva van, lehetővé téve a levegő szabad áramlását a gégébe és onnan a tüdőbe. Viszont amikor nyelünk, a gégefedő automatikusan lehajlik, mintegy lezárva a gége bejáratát. Ezzel megakadályozza, hogy az étel vagy folyadék a légcsőbe kerüljön, és ehelyett a nyelőcsőbe irányítja azt.
A gégefedő működését a nyelési reflex irányítja. Ez egy komplex idegi folyamat, melynek során az agy összehangolja a száj, a garat és a gége izmainak mozgását. Ha ez a reflex valamilyen okból sérül (például stroke, idegrendszeri betegség), akkor fennáll a félrenyelés veszélye, azaz az étel vagy folyadék a légutakba jut.
A gégefedő legfontosabb feladata tehát, hogy a nyelés során megakadályozza a félrenyelést, ezzel védve a tüdőt a potenciálisan káros anyagoktól.
A gégefedő nemcsak a fizikai akadályt jelenti. A nyálkahártya, amely borítja, érzékelő receptorokat tartalmaz. Ezek a receptorok érzékelik, ha valami a gége bejáratához kerül, és azonnal beindítják a köhögési reflexet. A köhögés egy erőteljes légáramlat, amely segít eltávolítani a légutakba került idegen anyagokat.
Fontos megjegyezni, hogy a gégefedő működése nem tökéletes. Bizonyos esetekben, például ha túl gyorsan eszünk vagy nevetünk evés közben, előfordulhat, hogy a gégefedő nem tud elég gyorsan reagálni, és félrenyelünk. Ez általában csak kellemetlen, de krónikus félrenyelés esetén komoly tüdőgyulladás is kialakulhat (aspirációs pneumonia).
A gégefedő gyulladása (epiglottitis) egy súlyos, életveszélyes állapot lehet, különösen gyermekeknél. A gyulladás miatt a gégefedő megduzzad, és elzárhatja a légutakat. Ezért fontos, hogy ha valaki nehézlégzést, nyelési nehézségeket vagy torokfájást tapasztal, azonnal orvoshoz forduljon.
Összefoglalva, a gégefedő egy létfontosságú anatómiai struktúra, amely gondoskodik arról, hogy a levegő a tüdőbe, az étel pedig a gyomorba kerüljön. Működésének megértése elengedhetetlen a légzési és nyelési folyamatok egészségének megőrzéséhez.
A nyelés folyamata és a gégefedő szerepe ebben
A nyelés egy komplex folyamat, melynek során az ételt vagy italt a szájüregből a gyomorba juttatjuk. Ez a folyamat több fázisra osztható, melyek közül a garati fázis a legfontosabb a gégefedő szempontjából. Amikor lenyelünk, az étel a garatba kerül, ami egy közös szakasz a légcső és a nyelőcső között. Itt lép színre a gégefedő, más néven epiglotisz.
A gégefedő egy porcos „fedél”, amely a gége bejáratánál helyezkedik el. Nyugalmi állapotban felfelé áll, lehetővé téve a levegő szabad áramlását a légcsőbe, majd a tüdőbe. Azonban, amikor nyelünk, a gégefedő lefelé billen, és lezárja a gége bejáratát, mintegy lefedve a légcsövet.
Ez a mozgás kulcsfontosságú a légutak védelmében. Ha a gégefedő nem zárna le megfelelően, az étel vagy ital bejuthatna a légcsőbe, ami fulladást vagy akár tüdőgyulladást is okozhatna (aspirációs pneumónia). A gégefedő tehát egy védőmechanizmus, amely biztosítja, hogy a lenyelt anyagok a megfelelő úton, a nyelőcsövön keresztül jussanak a gyomorba.
A nyelés során a gégefedő mozgását több izom koordinálja, és ez a folyamat idegrendszeri szabályozás alatt áll. Ez azt jelenti, hogy a nyelés egy automatikus reflex, de bizonyos mértékig befolyásolható tudatosan is. Például, ha valaki hirtelen megijed nyelés közben, a gégefedő mozgása zavart szenvedhet, ami köhögést vagy fulladást eredményezhet.
A gégefedő legfontosabb feladata nyelés közben, hogy lezárja a légcsövet, megakadályozva ezzel az étel vagy ital bejutását a tüdőbe, ezzel óvva a légutakat és megelőzve a fulladást.
Bizonyos betegségek vagy állapotok, mint például a stroke vagy a neurológiai rendellenességek, befolyásolhatják a gégefedő működését, ami nyelési nehézségekhez (diszfágia) vezethet. Ebben az esetben fontos a szakorvosi kivizsgálás és a megfelelő terápia, hogy elkerüljük a szövődményeket.
A gégefedő védelmi mechanizmusai: Hogyan akadályozza meg a félrenyelést?
A gégefedő, más néven epiglottis, egy levélszerű porc, amely a gége bejáratánál helyezkedik el. Fő feladata, hogy megakadályozza az étel és a folyadék tüdőbe jutását, azaz a félrenyelést. Ez egy kritikus védelmi mechanizmus, hiszen a tüdőbe jutó idegen anyagok súlyos fertőzéseket, például tüdőgyulladást okozhatnak.
Amikor nyelünk, a gége megemelkedik, a gégefedő pedig lehajlik, lezárva a légcsövet. Olyan ez, mint egy kis ajtó, ami lecsukódik a helyes pillanatban. Ezzel az étel és a folyadék a nyelőcsőbe kerül, ahelyett, hogy a légutakba jutna. A folyamat rendkívül gyors és automatikus, általában anélkül történik, hogy tudatosan irányítanánk.
A nyelés reflex egy komplex idegi szabályozás eredménye. Ha ez a reflex valamilyen okból károsodik – például idegrendszeri betegség, stroke vagy időskori gyengülés miatt – megnő a félrenyelés kockázata. Ilyen esetekben különösen fontos a megfelelő étkezési technika alkalmazása és a logopédiai segítség igénybevétele.
Fontos megjegyezni, hogy a köhögési reflex is szorosan kapcsolódik a gégefedő működéséhez. Ha valami véletlenül mégis a légutakba kerül, a köhögés segít eltávolítani azt. Azonban, ha a gégefedő nem működik megfelelően, a köhögés sem mindig elegendő a probléma megoldására.
A gégefedő tehát egy kulcsfontosságú védelmi vonal a légutak számára, amely biztosítja, hogy csak a levegő jusson a tüdőbe, miközben az étel és a folyadék a megfelelő úton halad tovább.
Vannak bizonyos állapotok, amelyek befolyásolhatják a gégefedő működését. Ilyenek lehetnek például a gégegyulladás, a gégefedő gyulladása (epiglottitis), vagy a gége környékén lévő daganatok. Ezek az állapotok fájdalmat, nyelési nehézséget és légzési problémákat okozhatnak. Azonnali orvosi beavatkozás szükséges lehet!
Összefoglalva, a gégefedő egy apró, de rendkívül fontos szerv, amely gondoskodik arról, hogy az étel ne kerüljön a tüdőbe. A helyes működése elengedhetetlen a légzőrendszer egészségének megőrzéséhez.
A gégefedő reflexének fontossága és működése
A gégefedő, orvosi nevén epiglottis, egy apró, de annál fontosabb porcos „szelep” a gége bejáratánál. Fő feladata, hogy megakadályozza az étel és a folyadék tüdőbe jutását. Amikor nyelünk, a gégefedő automatikusan lezárja a légcsövet, így az étel a nyelőcsőbe irányítódik, nem pedig a légutakba.
Ez a folyamat egy bonyolult idegi reflex eredménye. Különböző idegek érzékelik a szájüregben és a garatban lévő ingereket, és jeleket küldenek az agytörzsbe. Az agytörzs koordinálja a nyelési folyamatot, beleértve a gégefedő lezárását is.
A gégefedő reflexének működése létfontosságú. Ha az étel vagy folyadék véletlenül a légcsőbe kerül, az súlyos problémákhoz, például fulladáshoz vagy aspirációs pneumoniához vezethet. Az aspirációs pneumonia egy tüdőgyulladás, amelyet az okoz, hogy idegen anyag (például étel, folyadék, vagy hányadék) kerül a tüdőbe.
A gégefedő reflexének hiánya vagy károsodása rendkívül veszélyes, mivel a tüdő védtelenné válik a belélegzett idegen anyagokkal szemben.
Bizonyos állapotok, például stroke, neurológiai betegségek, vagy akár bizonyos gyógyszerek is befolyásolhatják a gégefedő reflexét. Ebben az esetben speciális nyelési terápiára lehet szükség a biztonságos táplálkozás biztosításához. A logopédusok segítenek a betegeknek a nyelési technikák elsajátításában, és meghatározzák a megfelelő ételek és folyadékok állagát a fulladásveszély minimalizálása érdekében.
Félrenyelés: Mi történik, ha a gégefedő nem működik megfelelően?
Ha a gégefedő nem zár le megfelelően a nyelés során, akkor félrenyelés következik be. Ez azt jelenti, hogy étel, ital, vagy akár nyál kerülhet a légcsőbe, ahelyett, hogy a nyelőcsőbe jutna. Ez komoly problémákat okozhat, mivel a tüdő nem arra van tervezve, hogy ételt vagy folyadékot fogadjon.
A leggyakoribb tünet a köhögés. A szervezet így próbálja meg eltávolítani az idegen anyagot a légutakból. Azonban, ha a félrenyelt anyag nagy mennyiségű, vagy a köhögés nem elég hatékony, az fulladáshoz vezethet.
Idősebbeknél, neurológiai problémákkal küzdőknél, vagy olyanoknál, akiknek gégefedője sérült, a félrenyelés gyakoribb és veszélyesebb lehet.
A félrenyelés következtében pneumónia (tüdőgyulladás) alakulhat ki, ha a baktériumokkal szennyezett étel vagy folyadék a tüdőbe kerül és ott fertőzést okoz.
Éppen ezért fontos odafigyelni a helyes testtartásra evés közben, lassan enni és alaposan megrágni az ételt. Amennyiben gyakran tapasztal félrenyelést, forduljon orvoshoz, aki kivizsgálja a probléma okát és megfelelő terápiát javasol.
A gégefedő gyulladása (epiglottitis): Okok, tünetek és kezelés
Bár a gégefedő feladata a légutak védelme, maga is fertőzés áldozatává válhat. A gégefedő gyulladása, vagyis az epiglottitis, egy potenciálisan életveszélyes állapot, mely különösen a gyermekeket érintheti, de felnőtteknél is előfordulhat.
Az epiglottitis leggyakoribb oka a Haemophilus influenzae b típusú (Hib) baktérium. Manapság, a Hib elleni védőoltás széles körű elterjedésének köszönhetően, az epiglottitis előfordulása jelentősen csökkent, de más baktériumok (például Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus), vírusok és gombák is okozhatják a gyulladást. Ritkább esetekben a gégefedő sérülése, forró folyadék okozta égés, vagy idegen test is kiválthatja az epiglottitist.
A tünetek hirtelen alakulnak ki és gyorsan súlyosbodnak. Gyermekeknél a legjellemzőbb tünetek a következők:
- Hirtelen kezdődő, erős torokfájás
- Nyálfolyás
- Nehézlégzés
- Hangszínváltozás (rekedtség)
- Láz
- Nyitott szájjal, előrehajtott fejjel való ülés (ez a pozíció segíti a légzést)
Felnőtteknél a tünetek lassabban alakulhatnak ki, és kevésbé súlyosak lehetnek, de a helyzet itt is komoly.
A legfontosabb tudnivaló, hogy ha valaki a fenti tüneteket tapasztalja, azonnal orvoshoz kell fordulni, vagy mentőt kell hívni! Az epiglottitis gyors beavatkozást igényelhet a légutak elzáródásának elkerülése érdekében.
A kezelés célja a légutak biztosítása és a fertőzés leküzdése. A légutak biztosítása történhet intubálással (légcsőbe vezetett csővel) vagy ritkább esetekben tracheosztómiával (a légcső sebészi megnyitásával). A fertőzést antibiotikumokkal kezelik, általában intravénásan, hogy a gyógyszer gyorsan eljusson a gyulladás helyére. A kezelés során a beteget folyamatosan megfigyelik, hogy biztosítsák a megfelelő légzést és oxigénellátást.
A gégefedő gyulladásának diagnosztizálása
A gégefedő gyulladásának (epiglottitis) diagnosztizálása sürgős orvosi beavatkozást igényel, mivel az állapot gyorsan súlyosbodhat és légzési nehézségekhez vezethet. A diagnózis felállítása során az orvos először fizikális vizsgálatot végez, de ez a gyulladás súlyossága miatt korlátozott lehet. Fontos a légút biztosítása minden vizsgálat előtt!
A diagnózis megerősítésére általában a következő módszereket alkalmazzák:
- Laryngoscopia: Egy speciális, hajlékony csővel (laryngoscop) közvetlenül megtekintik a gégefedőt. Ezt nagyon óvatosan kell végezni, nehogy a légutakat tovább szűkítse.
- Röntgenfelvétel: A nyakról készült röntgenfelvétel segíthet a gégefedő duzzanatának kimutatásában, ami a „hüvelykujj-jel” néven ismert.
- Vérvizsgálat: A vérvizsgálat gyulladásos markereket (például CRP, fehérvérsejtszám) mutathat ki, ami alátámasztja a diagnózist.
A gégefedő gyulladásának diagnosztizálása során a legfontosabb a gyorsaság és a légút biztosítása, mivel a késlekedés életveszélyes lehet.
A diagnózis felállítását követően azonnal meg kell kezdeni a kezelést, amely általában antibiotikumokból és a légutak biztosításából áll.
A gégefedő gyulladásának megelőzése
A gégefedő gyulladásának megelőzése elsősorban a kiváltó okok elkerülésére irányul. Mivel a gyulladás gyakran bakteriális vagy vírusos fertőzés következménye, a megfelelő higiénia kiemelten fontos. Gyakori kézmosás, különösen étkezés előtt és után, valamint köhögés vagy tüsszentés után, segíthet csökkenteni a fertőzés kockázatát.
Kerüljük a dohányzást és a dohányfüstös környezetet, mivel ezek irritálhatják a gégefedőt és növelhetik a gyulladás esélyét. Az immunitás erősítése is kulcsfontosságú, egészséges táplálkozással, elegendő alvással és rendszeres testmozgással.
Bizonyos esetekben a gégefedő gyulladása Epiglottitis formájában alakulhat ki, melyet leggyakrabban a Haemophilus influenzae b típusú (Hib) baktérium okoz. A Hib elleni védőoltás beadatása hatékony megelőzési módszer, különösen gyermekek számára.
A védőoltás beadatása a legfontosabb lépés a súlyos lefolyású gégefedő gyulladás megelőzésére!
Ha valamilyen felső légúti fertőzésre utaló tünetet észlelünk (pl. torokfájás, láz, nyelési nehézség), ne halogassuk az orvoshoz fordulást, mert a korai diagnózis és kezelés elengedhetetlen a szövődmények elkerülése érdekében.
Egyéb gégefedőt érintő betegségek és állapotok
A gégefedő nem csupán a légutak védelmében játszik szerepet, hanem maga is érintett lehet különböző betegségekben és állapotokban. Az epiglottitis, a gégefedő gyulladása, egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen gyermekek esetében. Ezt leggyakrabban a Haemophilus influenzae b típusú baktérium okozza, de más kórokozók is kiválthatják.
A gégefedő cisztái és tumorai ritkábbak, de komoly problémákat okozhatnak a légutak elzáródása miatt. Ezek az elváltozások nehezíthetik a nyelést és a légzést, és gyakran sebészeti beavatkozást igényelnek.
A gégefedő bénulása szintén előfordulhat, melyet idegkárosodás okozhat. Ez a állapot komoly légzési nehézségeket eredményezhet, mivel a gégefedő nem képes megfelelően zárni a légcsövet nyelés közben.
A gégefedőt érintő betegségek korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú a súlyos szövődmények elkerülése érdekében, különösen a légutak elzáródása esetén.
Fontos megjegyezni, hogy a krónikus irritáció, például a dohányzás vagy a savas reflux is károsíthatja a gégefedőt, növelve a gyulladás és a rákos elváltozások kockázatát. Ezért a megelőzés, az egészséges életmód és a rendszeres orvosi ellenőrzések kiemelten fontosak.
A gégefedő és a reflux kapcsolata
A gégefedő védelmi funkciója a reflux esetén is kulcsfontosságúvá válik. Refluxról akkor beszélünk, amikor a gyomorsav, illetve a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe. Ez a savas közeg irritálhatja a nyelőcsövet, de a gégefedő is veszélybe kerülhet.
A gégefedő ugyanis nem csak az ételt és italt tartja távol a légcsőtől, hanem bizonyos mértékig a feljutó gyomorsavtól is védi a légutakat. Ha a reflux gyakori és súlyos, a gyomorsav elérheti a gégefedőt, irritálva azt, és akár gyulladást is okozhat (laryngopharyngealis reflux, LPR).
A gégefedő reflux általi károsodása azért veszélyes, mert gyengítheti a gégefedő védelmi funkcióját, így a tüdőgyulladás kockázata megnőhet, ha a gyomortartalom bejut a légutakba.
Éppen ezért, a reflux kezelése nem csak a nyelőcső egészsége szempontjából fontos, hanem a tüdő védelme miatt is. Ha gyakran tapasztal reflux tüneteket (gyomorégés, savas felböfögés), fontos orvoshoz fordulni a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében. A helyes táplálkozás, a stresszkezelés és szükség esetén gyógyszeres kezelés is segíthet a reflux tüneteinek enyhítésében és a gégefedő védelmében.
A gégefedő és az allergia kapcsolata
Bár a gégefedő elsődleges feladata a légutak védelme a lenyelt étel és folyadék ellen, az allergia szempontjából is fontos szerepe van. Allergiás reakciók során a légutak nyálkahártyája megduzzadhat, ami a gégefedő működését is befolyásolhatja.
Az allergiás eredetű gégeödéma, azaz a gége duzzanata, életveszélyes állapotot is előidézhet, mivel akadályozza a levegő áramlását a tüdőbe. Ilyenkor a gégefedő nem tud megfelelően zárni, és a tüdőbe jutó levegő mennyisége drasztikusan lecsökkenhet.
Az allergiás reakciók során felszabaduló hisztamin és más gyulladásos anyagok közvetlenül is irritálhatják a gégefedőt és a környező szöveteket, tovább rontva a helyzetet.
Fontos, hogy ismert allergia esetén mindig legyen kéznél az orvos által felírt sürgősségi gyógyszer, például adrenalin injekció (EpiPen), és tudjuk, hogyan kell használni. Az allergia tüneteinek, mint például a nehézlégzésnek, az azonnali felismerése és kezelése kulcsfontosságú a súlyosabb szövődmények elkerülése érdekében.
A gégefedő és a légúti fertőzések kapcsolata
A gégefedő, bár elsődleges feladata a légutak védelme, közvetve a légúti fertőzések megelőzésében is szerepet játszik. Amikor helytelenül működik, például idegentest vagy folyadék kerül a légcsőbe, az irritációt és köhögést válthat ki. A tartós köhögés, különösen, ha nem hatékony, gyengítheti a tüdő védekező mechanizmusait.
A gégefedő elégtelen működése, például neurológiai problémák vagy sérülések következtében, növelheti a aspirációs pneumónia kockázatát. Ez akkor következik be, amikor a szájból vagy a gyomorból származó anyag a tüdőbe kerül, ami gyulladást és fertőzést okozhat.
A gégefedő megfelelő működése kulcsfontosságú a légúti fertőzésekkel szembeni védekezésben, mivel megakadályozza a káros anyagok tüdőbe jutását.
Fontos tehát, hogy a gégefedő működési zavarait időben felismerjük és kezeljük, ezzel is csökkentve a tüdőgyulladás és más légúti fertőzések kockázatát. A megfelelő nyelési terápia és orvosi beavatkozás segíthet a gégefedő funkciójának helyreállításában.
A gégefedő vizsgálati módszerei: Laringoszkópia és egyéb eljárások
A gégefedő (epiglottis) működésének ellenőrzésére és az esetleges problémák feltárására több vizsgálati módszer áll rendelkezésre. Ezek a vizsgálatok kulcsfontosságúak a helyes diagnózis felállításában és a megfelelő kezelés megkezdésében, különösen akkor, ha a gégefedő nem látja el megfelelően a tüdő védelmét.
A leggyakoribb eljárás a laringoszkópia. Ez a vizsgálat egy laringoszkóp nevű eszközzel történik, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy közvetlenül megtekintse a gégefedőt, a hangszálakat és a garatot. Két fő típusa van: a direkt és az indirekt laringoszkópia. A direkt laringoszkópia során egy merev csövet használnak, ami általában érzéstelenítést igényel. Az indirekt laringoszkópia egy tükör segítségével történik, és kevésbé invazív.
Létezik továbbá a fiberoszkópos laringoszkópia, ami egy flexibilis, vékony csővel történik, aminek a végén kamera van. Ez lehetővé teszi a gégefedő mozgásának vizsgálatát beszéd és nyelés közben, ami fontos információt nyújthat a működési zavarok okairól.
Esetenként képalkotó eljárásokra is szükség lehet, mint például a CT-vizsgálat vagy az MRI. Ezek a vizsgálatok részletes képet adnak a gégefedő és a környező szövetek állapotáról, és segíthetnek kizárni más okokat, például daganatokat vagy tályogokat.
A gégefedő rendellenes működésének gyanúja esetén a video-szkópos nyelésvizsgálat (VFSS) is elvégezhető. Ez a vizsgálat röntgen segítségével követi nyomon az étel útját a szájból a nyelőcsőbe, és kimutatja, ha az étel a légcsőbe kerül, ami azt jelzi, hogy a gégefedő nem záródik megfelelően.
Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálati módszer kiválasztása a beteg tüneteitől, a fizikális vizsgálat eredményeitől és az orvos szakmai megítélésétől függ. A pontos diagnózis felállítása elengedhetetlen a megfelelő kezelés megkezdéséhez, ami biztosítja a tüdő megfelelő védelmét.
Mikor forduljunk orvoshoz a gégefedővel kapcsolatos problémákkal?
A gégefedővel kapcsolatos problémák komolyak lehetnek, ezért fontos tudni, mikor kell orvoshoz fordulni. Ha hirtelen nehézlégzést tapasztalsz, azonnal hívj mentőt! Ez különösen igaz, ha fulladásérzés, zihálás, vagy köhögési roham kíséri.
Érdemes orvoshoz fordulni akkor is, ha nyelési nehézségeid vannak, különösen, ha ez hirtelen jelentkezik és fájdalommal jár. A rekedtség, ami több napig fennáll, szintén figyelmeztető jel lehet. Figyelj a hangszíned változásaira, és ha indokolatlanul, tartósan rekedt vagy, konzultálj orvossal.
Ne hagyd figyelmen kívül a torokfájást sem, különösen, ha magas lázzal, nyaki merevséggel, vagy nyelési nehézséggel párosul. Ezek a tünetek akár epiglottitis-re, a gégefedő gyulladására is utalhatnak, ami sürgős orvosi beavatkozást igényelhet.
Ha úgy érzed, hogy valami „elakadt” a torkodban, és nem tudod lenyelni, vagy ha a légzésed nehézkessé válik, ne habozz orvoshoz fordulni.
Gyermekek esetében a gégefedővel kapcsolatos problémák még sürgősebbek lehetnek, mivel a légutak szűkebbek. Ha a gyermekednél hirtelen nehézlégzést, zihálást, vagy ugató köhögést tapasztalsz, azonnal fordulj orvoshoz!
