Az Otto-motor a belsőégésű motorok legelterjedtebb típusa, mely a legtöbb személygépkocsi, motorkerékpár és számos egyéb jármű meghajtásáért felelős. Nélkülözhetetlen szerepet tölt be a modern társadalom működésében, hiszen a közlekedésen túl az iparban és a mezőgazdaságban is széles körben alkalmazzák.
Működési elve a négyütemű ciklusra épül, melynek során a dugattyú négy különböző mozgást végez a hengerben: szívás, sűrítés, robbanás (vagy munkaütem) és kipufogás. Ezek az ütemek egymást követik, és folyamatosan ismétlődnek, energiát termelve a motor működtetéséhez.
A ciklus lényege, hogy a benzin és a levegő keverékének égése során felszabaduló hőenergia mechanikai munkává alakul át, ami a dugattyú mozgásán keresztül a főtengely forgását eredményezi.
A motor hatékonysága és teljesítménye számos tényezőtől függ, beleértve a kompressziós arányt, a gyújtás időzítését és a befecskendezési rendszert. Az Otto-motorok folyamatos fejlesztés alatt állnak, a cél a nagyobb hatékonyság, a kevesebb károsanyag-kibocsátás és a nagyobb teljesítmény elérése.
Az Otto-motor története és fejlődése
Az Otto-motor, melyet a mai napig a legtöbb benzinüzemű jármű használ, nem egyetlen ember munkájának eredménye. Fejlődése egy hosszú és izgalmas folyamat volt, melynek során számos mérnök és feltaláló járult hozzá a tökéletesítéséhez.
A történet a 19. század elején kezdődött, amikor Étienne Lenoir megalkotta az első működőképes belső égésű motort. Ez a motor azonban még nem volt hatékony, és sokat fogyasztott. Az ő munkája alapozta meg a további kísérleteket.
Később, az 1870-es években Nikolaus August Otto fejlesztette tovább Lenoir motorját. Otto felismerte a négyütemű ciklusban rejlő lehetőségeket, melynek köszönhetően a motor sokkal hatékonyabbá vált. Ez a négyütemű ciklus – szívás, sűrítés, robbanás, kipufogás – lett az Otto-motor alapja.
Otto 1876-ban szabadalmaztatta a négyütemű robbanómotort, ami forradalmasította a motorgyártást és elindította a gépjárművek tömeges elterjedését.
Érdekesség, hogy Otto szabadalmát később visszavonták, mivel Alphonse Beau de Rochas már korábban leírta a négyütemű ciklus elvét. Ennek ellenére Otto neve összeforrt a motorral, és az általa tökéletesített változat vált elterjedtté.
Az Otto-motor azóta is folyamatosan fejlődik. A modern Otto-motorok már számítógép vezéreltek, és olyan technológiákat alkalmaznak, mint a közvetlen befecskendezés és a változó szelepvezérlés, hogy még hatékonyabbak és környezetkímélőbbek legyenek. A turbófeltöltés is egy fontos fejlesztés, mely növeli a motor teljesítményét.
Bár az elektromos autók egyre népszerűbbek, az Otto-motor még sokáig velünk marad, hiszen a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően képes megfelelni a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak és a felhasználói igényeknek.
Az Otto-motor fő alkotórészei és azok funkciói
Az Otto-motor, a belsőégésű motorok talán legismertebb típusa, számtalan mozgó és álló alkatrészből áll, melyek szinkronizált működése teszi lehetővé a benzin kémiai energiájának mechanikai munkává alakítását. Nézzük meg a legfontosabbakat!
Henger: Ez a motor „szíve”, itt zajlik az égés. Általában több henger is található egy motorban, ezzel növelve a teljesítményt.
Dugattyú: A hengerben fel-alá mozgó alkatrész, mely közvetlenül ki van téve az égés nyomásának. Mozgása a hajtókaron keresztül adja át a forgatónyomatékot a főtengelynek.
Hajtókar: Összeköti a dugattyút a főtengellyel. A dugattyú lineáris mozgását alakítja át a főtengely forgómozgásává.
Főtengely: A motor „gerince”. A hajtókarok által közvetített forgatónyomatékot veszi át, és adja tovább a sebességváltónak, majd a kerekeknek.
Szelepek: A hengerfejben található szelepek feladata a friss levegő-üzemanyag keverék beengedése (szívószelep) és az égéstermékek eltávolítása (kipufogószelep) a hengerből.
Hengerfej: A henger tetejére szerelt alkatrész, mely tartalmazza a szelepeket, a gyújtógyertyát és az égéstér egy részét.
Gyújtógyertya: A hengerbe juttatott üzemanyag-levegő keveréket gyújtja meg elektromos szikrával.
Vezérműtengely: Ez a tengely vezérli a szelepek nyitását és zárását. A főtengellyel szinkronban forog, biztosítva a megfelelő időzítést.
Olajszivattyú: A motor alkatrészeinek kenését biztosítja, csökkentve a súrlódást és a kopást.
A motor működésének alapja a négyütemű ciklus: szívás, sűrítés, gyújtás (munkaütem) és kipufogás. Minden egyes ütem alatt a dugattyú egyszer fel, majd le mozog a hengerben.
Fontos megemlíteni még a befecskendező rendszert is, mely felelős az üzemanyag pontos adagolásáért a hengerbe. Régebbi motoroknál karburátor látta el ezt a feladatot.
Ezen alkatrészek harmonikus együttműködése nélkül az Otto-motor nem lenne képes a hatékony és megbízható működésre, amellyel nap mint nap találkozunk az autóinkban és más járművekben.
A négyütemű ciklus részletes leírása: Szívás
Az Otto-motor működésének első üteme a szívás. Ebben a fázisban a dugattyú lefelé mozog a hengerben, növelve a henger feletti teret. Ezáltal vákuum keletkezik, ami szívóhatást eredményez.
A szívószelep kinyílik, lehetővé téve a levegő (benzinmotor esetén levegő-üzemanyag keverék) beáramlását a hengerbe. Fontos megjegyezni, hogy a szívószelep időzítése kritikus fontosságú a motor hatékony működése szempontjából. Ha túl korán vagy túl későn nyílik, az negatívan befolyásolhatja a hengerbe jutó levegő mennyiségét.
A szívás ütemének hatékonyságát számos tényező befolyásolja. Ilyen például a szívószelep mérete és kialakítása, a szívócsatorna hossza és keresztmetszete, valamint a motor fordulatszáma. Magasabb fordulatszámon a szívás üteme rövidebb ideig tart, ezért a szelepnek gyorsabban kell nyitnia és zárnia.
A szívócsatorna kialakítása is lényeges. Cél, hogy a levegő minél kevesebb ellenállással jusson a hengerbe. A sima, áramvonalas felületek csökkentik a turbulenciát és növelik a hatékonyságot.
A szívás ütemének lényege, hogy a dugattyú mozgásával vákuumot hozunk létre, ami lehetővé teszi a levegő (vagy levegő-üzemanyag keverék) bejutását a hengerbe.
A korszerű motorokban gyakran alkalmaznak változó szelepvezérlést, ami lehetővé teszi a szívószelep nyitási és zárási időpontjának optimalizálását a motor aktuális terheléséhez és fordulatszámához igazítva. Ez javítja a motor hatékonyságát és csökkenti a károsanyag-kibocsátást.
A szívás üteme során a hengerben lévő nyomás alacsonyabb, mint a légköri nyomás. Ez a nyomáskülönbség hajtja a levegőt a hengerbe. A szívás ütemének végén a szívószelep bezárul, és a henger felkészül a következő ütemre, a sűrítésre.
A négyütemű ciklus részletes leírása: Sűrítés
A sűrítés üteme a második a négyütemű ciklusban. Ekkor a dugattyú a henger aljáról a hengerfej felé mozdul el. Mind a szívószelep, mind a kipufogószelep zárva van, így a hengerben lévő benzin-levegő keverék térfogata csökken.
Ahogy a dugattyú felfelé halad, a keverék egyre kisebb térbe szorul, ami jelentősen megnöveli a nyomást és a hőmérsékletet. Ez a folyamat kulcsfontosságú, mert a sűrített keverék sokkal hatékonyabban gyullad be a gyújtógyertya szikrájától.
A sűrítési arány, azaz a henger maximális és minimális térfogatának aránya, meghatározza a motor hatékonyságát. Magasabb sűrítési arány nagyobb hatékonyságot eredményez, de növeli a kopogásveszélyt is (előgyújtás), ami károsíthatja a motort.
A sűrítés során a keverék hőmérséklete elérheti a több száz Celsius-fokot is. Ez a magas hőmérséklet és nyomás elengedhetetlen a robbanásütem hatékony lefolyásához.
A sűrítés célja, hogy a benzin-levegő keveréket alkalmassá tegye a hatékony égésre, növelve a motor teljesítményét és hatásfokát.
Fontos megjegyezni, hogy a sűrítés minősége nagyban függ a szelepek tömítettségétől és a dugattyúgyűrűk állapotától. Ha a szelepek nem zárnak megfelelően, vagy a dugattyúgyűrűk kopottak, a keverék egy része elszökhet, ami csökkenti a sűrítési arányt és a motor teljesítményét.
Ez a lépés az, ahol a motor valóban felkészül az energia felszabadítására. A sűrítés után következik a gyújtás, ami a robbanás ütemét indítja el.
A négyütemű ciklus részletes leírása: Munkaütem
A munkaütem az Otto-motor működésének legfontosabb fázisa, hiszen ekkor termelődik a mozgási energia. Ez az a pillanat, amikor a dugattyú a hengerben lefelé mozdulva erőt fejt ki a főtengelyre, ami ezáltal forogni kezd.
A folyamat a sűrítési ütem végén, a gyújtógyertya által generált szikrával indul. Ez a szikra berobbantja a sűrített levegő-üzemanyag keveréket. A robbanás hirtelen megnöveli a hőmérsékletet és a nyomást a hengerben.
A robbanás ereje tolja lefelé a dugattyút, ami a hajtórúdon keresztül forgatja a főtengelyt. Ez a mozgás adja a motor teljesítményét!
Fontos megérteni, hogy a robbanás nem azonnali. A keverék égése időt vesz igénybe, ezért a gyújtást általában a dugattyú felső holtpontja (FHP) előtt időzítik. Ezt a gyújtás előgyújtásnak nevezik, és célja, hogy az égés a lehető leghatékonyabban történjen a dugattyú lefelé mozgásának kezdetekor.
A munkaütem során mindkét szelep (szívó és kipufogó) zárva van. Ez biztosítja, hogy a robbanás ereje teljes mértékben a dugattyú lefelé mozgására fordítódjon, és ne szökjön el sehol a nyomás.
A munkaütem végén a dugattyú eléri az alsó holtpontot (AHP). Ekkor a hengerben lévő nyomás már jelentősen lecsökkent, és a következő ütem, a kipufogó ütem következik.
A videóban részletesen megtekinthető, hogyan zajlik le ez a folyamat valós időben, a dugattyú mozgásával, a szelepek nyitásával és zárásával, valamint a robbanás animációjával illusztrálva. Érdemes többször is megnézni a munkaütemet, hogy teljesen megértsd a működését!
A négyütemű ciklus részletes leírása: Kipufogás
A kipufogás az Otto-motor négyütemű ciklusának utolsó, de nem kevésbé fontos lépése. Ebben a fázisban a hengerben lévő égéstermékek, azaz a már elégett gázok, távoznak a motorból, előkészítve a terepet a következő ciklusnak.
A kipufogás akkor kezdődik, amikor a kipufogószelep kinyílik. Ez a szelep a hengerfejben található, és lehetővé teszi, hogy az égéstermékek a kipufogórendszerbe áramoljanak. A dugattyú ekkor a legalsó holtpont (AH) felől a legfelső holtpont (FH) felé mozog, kitolva maga előtt a gázokat.
Fontos megjegyezni, hogy a kipufogás nem teljesen tökéletes folyamat. Mindig marad valamennyi égéstermék a hengerben, ezt nevezzük maradékgáznak. Ennek a mennyisége befolyásolja a következő ciklus hatékonyságát, ezért a motortervezők törekednek ennek minimalizálására.
A kipufogórendszer feladata, hogy a távozó gázokat elvezesse, csökkentse a zajszintet, és a káros anyagok mennyiségét. A kipufogórendszer része a kipufogócsonk, a katalizátor (a káros anyagok átalakítására), a középső dob és a hátsó dob (a zajcsökkentésre).
A kipufogás célja tehát, hogy a hengerből eltávolítsa az égés során keletkezett gázokat, lehetővé téve a friss levegő-üzemanyag keverék beszívását a következő ütemben.
A modern motoroknál a kipufogás folyamatát gyakran optimalizálják különböző technológiákkal, például a változó szelepvezérléssel. Ez lehetővé teszi, hogy a kipufogószelep nyitási és zárási időpontját a motor terheléséhez és fordulatszámához igazítsák, javítva a motor hatékonyságát és teljesítményét.
A gyújtás rendszere: gyújtógyertyák, gyújtótrafó
Az Otto-motor működésének elengedhetetlen része a gyújtás rendszere, mely a gyújtógyertyák és a gyújtótrafó közreműködésével biztosítja a megfelelő időben történő robbanást a hengerben. A gyújtógyertya egy szigetelt elektróda, amely a hengerfejbe van becsavarva. Feladata, hogy a sűrített üzemanyag-levegő keveréket egy elektromos szikra segítségével meggyújtsa.
A gyújtótrafó feladata, hogy az alacsony feszültségű (általában 12V) akkumulátorfeszültséget a gyújtógyertya számára szükséges magas feszültségre (több ezer volt) alakítsa át. Ezt egy transzformátor elvén működő eszköz segítségével éri el. A gyújtótrafó primer tekercsén folyó áram megszakításakor a szekunder tekercsben indukálódik a magas feszültség.
A gyújtás időzítése kritikus fontosságú. A gyújtásnak pontosan abban a pillanatban kell megtörténnie, amikor a dugattyú a felső holtpont közelében van a kompressziós ütem végén. A modern motorokban ezt az elektronikus vezérlőegység (ECU) szabályozza, figyelembe véve a motor fordulatszámát, terhelését és egyéb paramétereit. Régebbi motorokban a gyújtást egy mechanikus gyújtáselosztó szabályozta.
A gyújtógyertyák idővel elhasználódnak, mivel az elektródák közötti távolság megnő a szikra által okozott erózió miatt. Ez gyengébb szikrát és rosszabb égést eredményezhet. Ezért a gyújtógyertyákat rendszeresen ellenőrizni és cserélni kell a gyártó által előírt intervallumban.
A gyújtásrendszer meghibásodása a motor indítási nehézségeihez, teljesítménycsökkenéshez, rángatáshoz vagy akár a motor leállásához is vezethet.
A gyújtótrafó meghibásodása szintén komoly problémákat okozhat. Ha a trafó nem ad le elegendő feszültséget, a gyújtógyertya nem fog szikrát adni, ami a henger kihagyását eredményezi. A modern motorokban, ahol minden hengerhez külön gyújtótrafó tartozik (tekercs-gyertya rendszer), a meghibásodás könnyebben azonosítható, mivel csak egy henger működik hibásan.
Az üzemanyag-ellátás: karburátor vs. befecskendezés
Az Otto-motor működésének egyik kulcsfontosságú eleme az üzemanyag-ellátás. Két fő módszer létezik: a karburátor és a befecskendezés. Mindkettő célja, hogy az üzemanyagot a megfelelő arányban keverje a levegővel, létrehozva a robbanáshoz szükséges keveréket.
A karburátor egy mechanikus eszköz, amely a motor által keltett szívóhatást használja fel az üzemanyag beszívására és porlasztására. Egyszerű szerkezet, de kevésbé pontos, mint a befecskendezés, különösen változó körülmények között. A karburátoros motorok kevésbé hatékonyak és több károsanyagot bocsátanak ki.
Ezzel szemben a befecskendezés egy elektronikus rendszer, amely pontosan adagolja az üzemanyagot a hengerekbe. Többféle befecskendezési rendszer létezik, például a közvetlen befecskendezés (GDI), ahol az üzemanyag közvetlenül a hengerbe kerül befecskendezésre. A befecskendezés előnye a pontosabb üzemanyag-adagolás, ami jobb hatásfokot, alacsonyabb károsanyag-kibocsátást és jobb motorvezérlést eredményez.
A befecskendezés, különösen a modern elektronikus befecskendezési rendszerek, lényegesen pontosabb és hatékonyabb üzemanyag-ellátást tesz lehetővé, mint a karburátor, ami kulcsfontosságú a motor teljesítménye és környezetvédelmi szempontjai szempontjából.
A befecskendezéshez szenzorok és egy vezérlőegység (ECU) szükséges, amelyek folyamatosan figyelik a motor paramétereit (pl. hőmérséklet, fordulatszám, terhelés) és ennek megfelelően állítják be az üzemanyag-adagolást. Ez lehetővé teszi a motor számára, hogy optimálisan működjön a legkülönfélébb körülmények között is.
A videóban láthatjuk, hogy a befecskendező szelepek hogyan porlasztják be az üzemanyagot finom cseppek formájában, biztosítva a tökéletes keveredést a levegővel. Figyeljük meg a karburátor egyszerűbb felépítését és működését, és hasonlítsuk össze a befecskendezés komplexitásával és pontosságával.
A kenési rendszer szerepe és működése
A kenési rendszer kulcsfontosságú szerepet játszik az Otto-motor élettartamának és hatékonyságának megőrzésében. Fő feladata, hogy csökkentse a súrlódást a mozgó alkatrészek között, mint például a dugattyú és a hengerfal, a főtengely csapágyai, vagy a vezérműtengely. Ezt olajfilm létrehozásával éri el, ami elválasztja egymástól a fémfelületeket.
A kenési rendszer nem csak a súrlódást csökkenti, hanem hűti is a motort. Az olaj a mozgó alkatrészekről elvezeti a hőt, majd a hűtőrendszerben lehűl, mielőtt visszatérne a motorba. Emellett tisztítja is a motort, eltávolítva a kopásból származó fémrészecskéket és egyéb szennyeződéseket. Az olajszűrő felelős azért, hogy ezek a szennyeződések ne kerüljenek vissza a kenési rendszerbe.
A kenési rendszer hibátlan működése elengedhetetlen a motor hosszú élettartamához és optimális teljesítményéhez.
A kenési rendszer általában egy olajteknőből, olajszivattyúból, olajszűrőből, és olajhűtőből áll. Az olajszivattyú felelős az olaj nyomásának fenntartásáért, ami biztosítja, hogy az olaj eljusson a motor minden kritikus pontjára. A videóban részletesen bemutatjuk, hogyan működik ez a rendszer a gyakorlatban, és milyen következményei lehetnek, ha nem megfelelően működik.
A hűtési rendszer típusai és azok hatékonysága
Az Otto-motor hatékony működéséhez elengedhetetlen a megfelelő hűtés. Két fő típusa létezik: a vízhűtéses és a léghűtéses rendszer. A léghűtéses motorok bordázott hengerfejjel és blokkal rendelkeznek, melyek megnövelik a felületet, így a levegő közvetlenül hűti a motor alkatrészeit. Ez a megoldás egyszerűbb és olcsóbb, de kevésbé hatékony a hő elvezetésében, különösen nagy terhelés esetén.
A vízhűtéses rendszerek egy zárt körben keringetnek hűtőfolyadékot (általában víz és fagyálló keverékét), mely a motorblokkban és hengerfejben található csatornákon keresztül áramlik. A felmelegedett folyadék a radiátorba kerül, ahol a levegő áramlása (ventilátor segítségével) lehűti. A vízhűtés sokkal hatékonyabb hőelvezetést biztosít, lehetővé téve a motor optimális hőmérsékleten tartását, ami kulcsfontosságú a teljesítmény és az élettartam szempontjából.
A hűtési rendszer hatékonyságát több tényező befolyásolja, például a radiátor mérete, a ventilátor teljesítménye, a hűtőfolyadék minősége és a hűtőcsatornák tisztasága. A korszerű motorok gyakran tartalmaznak termosztátot, mely szabályozza a hűtőfolyadék áramlását a motor hőmérsékletének függvényében, optimalizálva a működést.
A vízhűtéses rendszerek általában hatékonyabbak a léghűtéses rendszereknél, különösen nagyobb teljesítményű Otto-motorok esetében, mivel jobban képesek szabályozni a motor hőmérsékletét.
Fontos megjegyezni, hogy a hűtési rendszer karbantartása elengedhetetlen a motor hosszú élettartamához. Rendszeres hűtőfolyadék csere és a rendszer átmosása javasolt a lerakódások eltávolítása érdekében.
Az Otto-motor előnyei és hátrányai
Az Otto-motor, a benzines belsőégésű motor, számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik, melyek mind befolyásolják a mindennapi használatát és a jövőbeli fejlesztéseket.
Az előnyök közé tartozik a viszonylag egyszerű felépítés, ami megkönnyíti a gyártást és a karbantartást. Emellett magas fordulatszámra képes, ami dinamikusabb vezetési élményt nyújt. A benzinkutak széles elterjedtsége miatt a tankolás is egyszerű és gyors.
Ugyanakkor a hátrányok sem elhanyagolhatók. Az Otto-motor alacsonyabb hatásfokkal rendelkezik a dízelmotorokhoz képest, ami magasabb üzemanyag-fogyasztást eredményez. Emiatt a károsanyag-kibocsátása is nagyobb, különösen a szén-dioxid és nitrogén-oxidok tekintetében. A benzin, mint üzemanyag, drágább is lehet a dízelolajnál.
Az Otto-motor legnagyobb hátránya a dízelmotorokhoz képest alacsonyabb termodinamikai hatásfoka, ami magasabb üzemanyag-fogyasztást és nagyobb károsanyag-kibocsátást eredményez.
A technológiai fejlesztések, mint például a közvetlen befecskendezés és a turbófeltöltés, igyekeznek javítani a hatásfokon és csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, de az Otto-motor alapvető korlátai továbbra is kihívást jelentenek.
Az Otto-motor hatásfokának növelési lehetőségei
Az Otto-motor hatásfokának növelése kulcsfontosságú a fogyasztás csökkentése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése szempontjából. Számos módszer létezik, melyekkel javíthatjuk a motor teljesítményét és gazdaságosságát.
Az egyik legfontosabb terület a kompresszióviszony növelése. Minél magasabb a kompresszió, annál hatékonyabban ég el az üzemanyag-levegő keverék. Persze ennek vannak korlátai, mert a túlzott kompresszió kopogásos égéshez vezethet.
A szelepek vezérlésének optimalizálása is sokat segíthet. A változó szelepvezérlés lehetővé teszi, hogy a motor a fordulatszámtól és terheléstől függően a legoptimálisabb időpontban nyissa és zárja a szelepeket.
Emellett figyelmet kell fordítani a súrlódás csökkentésére a motor belső alkatrészeinél. Korszerű kenőanyagok és precíz megmunkálás révén jelentős energia takarítható meg.
A közvetlen befecskendezés egy másik hatékony módszer, melynek során az üzemanyag közvetlenül a hengerekbe kerül befecskendezésre, lehetővé téve a pontosabb üzemanyag-adagolást és a jobb égést.
A legfontosabb a motor tervezésének és vezérlésének holisztikus megközelítése, ahol a különböző tényezők szinergikusan hatnak egymásra a maximális hatásfok elérése érdekében.
Végül, de nem utolsósorban, a turbófeltöltés is jelentősen növelheti a motor hatásfokát. A turbófeltöltő a kipufogógázok energiáját használja fel a beszívott levegő sűrítésére, ami nagyobb teljesítményt eredményez kisebb motor méret mellett.
Videóelemzés: Az Otto-motor működésének vizuális bemutatása
A mellékelt videó lépésről lépésre szemlélteti az Otto-motor működését, valós idejű animációkkal és magyarázatokkal. A videó különösen hasznos a négy ütem – szívás, sűrítés, robbanás, kipufogás – vizuális megértéséhez. Figyeljük meg, hogyan nyílnak és záródnak a szelepek, valamint a dugattyú mozgását a hengeren belül.
A videó kiemeli a gyújtógyertya szerepét a robbanás ütemében, bemutatva, hogyan gyújtja be a sűrített üzemanyag-levegő keveréket. Érdemes odafigyelni a dugattyú mozgásának sebességére az egyes ütemekben, és arra, hogy ez hogyan befolyásolja a motor teljesítményét.
A videóelemzés során a legfontosabb, hogy megértsük az egyes ütemek időzítését és a szelepek szinkronizált működését.
A videóban jól látható a kipufogógázok eltávolításának folyamata is. A kipufogószelep kinyitásával a gázok távoznak a hengerből, előkészítve a következő ciklust. A videó segítségével a motor belső működését is jobban átláthatjuk, ami segít a motorhibák okainak megértésében is.
