A klór, bár sokak számára a fertőtlenítőszerekből ismert, elengedhetetlen nyomelem az emberi szervezet számára. Nem szabad összetéveszteni a klórgázzal, ami mérgező; a szervezetünkben a kloridionok formájában van jelen.
A kloridionok kulcsszerepet játszanak számos élettani folyamatban. Elsődleges feladatuk a folyadékháztartás szabályozása, a sejtek közötti ozmotikus nyomás fenntartása. Ez elengedhetetlen a sejtek megfelelő működéséhez és a testnedvek egyensúlyának biztosításához.
A kloridionok emellett fontosak a gyomorsav (sósav, HCl) termeléséhez. A gyomorsav elengedhetetlen a fehérjék lebontásához és a tápanyagok felszívódásához. Hiánya emésztési problémákhoz vezethet.
A klór tehát nem csupán fertőtlenítőszer, hanem egy nélkülözhetetlen építőelem a szervezetünk számára, amely a folyadékháztartástól a gyomorsav termeléséig számos fontos folyamatban részt vesz.
Továbbá, a kloridionok részt vesznek az idegrendszer működésében is, segítve az idegimpulzusok továbbítását. A megfelelő kloridion-koncentráció elengedhetetlen az idegsejtek kommunikációjához.
Bár a szervezetünknek szüksége van klórra, a túlzott bevitel káros lehet. A következő szakaszokban részletesen megvizsgáljuk a lehetséges veszélyeket és a megfelelő klórbevitel módjait.
A klór kémiai tulajdonságai és előfordulása
A klór egy esszenciális ásványi anyag az emberi szervezet számára, bár igen kis mennyiségben van jelen. A szervezetben található klór túlnyomó része kloridion (Cl-) formájában van jelen, ami egy negatív töltésű ion. Ez a forma kulcsszerepet játszik a különböző élettani folyamatokban.
A kloridionok legnagyobb koncentrációban a vérplazmában és az extracelluláris folyadékban találhatók. Fontos szerepet játszanak az elektrolit-egyensúly fenntartásában, a sav-bázis egyensúly szabályozásában és a vízháztartás optimalizálásában. A gyomorsav (sósav, HCl) képzésében is nélkülözhetetlen, ami elengedhetetlen a fehérjék emésztéséhez és a kórokozók elleni védekezéshez.
A klór elsődleges forrásai az élelmiszerek, különösen a konyhasó (nátrium-klorid, NaCl), valamint a feldolgozott élelmiszerek, amelyekhez gyakran adnak hozzá sót.
A szervezetben a klór mennyisége szigorúan szabályozott a vesék által. A vese szabályozza a kloridionok kiválasztását a vizelettel, ezáltal fenntartva a megfelelő koncentrációt a vérben. Túlzott klórvesztés (pl. hányás, hasmenés) vagy túlzott bevitel (pl. nagy mennyiségű sós étel fogyasztása) felboríthatja ezt az egyensúlyt, ami különböző egészségügyi problémákhoz vezethet.
A klór fiziológiás funkciói: Elektrolit egyensúly és ozmotikus nyomás
A klór, pontosabban a kloridion (Cl–), létfontosságú szerepet játszik az emberi szervezet elektrolit-egyensúlyának fenntartásában és az ozmotikus nyomás szabályozásában. Elektrolitként a kloridionok segítenek a sejtek közötti folyadékterek megfelelő mennyiségű és összetételű folyadékmennyiségének biztosításában. Ez a folyadék egyensúly elengedhetetlen a sejtek normális működéséhez, mivel a tápanyagok szállítása és a salakanyagok eltávolítása ezen keresztül valósul meg.
A kloridionok koncentrációja szorosan szabályozott a szervezetben, különösen a vérplazmában és a sejten kívüli folyadékban. Ezen koncentrációk eltérései komoly egészségügyi problémákhoz vezethetnek. A kloridionok részt vesznek a sav-bázis egyensúly fenntartásában is, befolyásolva a vér pH-értékét.
A kloridionok az ozmotikus nyomás szabályozásában kulcsszerepet játszanak. Az ozmotikus nyomás az a nyomás, amely szükséges ahhoz, hogy megakadályozzuk a víz áramlását egy féligáteresztő hártyán keresztül, a magasabb koncentrációjú oldat felé. A kloridionok, a nátriummal és a káliummal együtt, meghatározzák a sejtek belsejében és a sejtek közötti térben a folyadék eloszlását.
A vesék kritikus szerepet játszanak a kloridionok kiválasztásában és visszaszívásában, így segítve a szervezet elektrolit-egyensúlyának fenntartását. A hormonok, mint például az aldoszteron, befolyásolják a vesék kloridion-kezelését. Ha a kloridion-szint túl alacsony (hipoklorémia) vagy túl magas (hiperklorémia), az különböző betegségek tünete lehet, például dehidratáció, veseelégtelenség vagy hormonális zavarok. Fontos megjegyezni, hogy a kloridionok szintjének mérése a vérben vagy a vizeletben segíthet a diagnózis felállításában és a kezelés megtervezésében.
A klór szerepe a gyomorsavtermelésben és az emésztésben
A klór elengedhetetlen a gyomorsav, vagyis a sósav (HCl) termeléséhez. A gyomor parietális sejtjei aktívan pumpálják a kloridionokat (Cl-) a gyomorüregbe, ahol azok hidrogénionokkal (H+) egyesülve sósavat alkotnak. Ez a folyamat kritikus az emésztés szempontjából.
A sósav több fontos funkciót is ellát:
- Denaturálja a fehérjéket: Ezáltal a fehérjék szerkezete fellazul, ami megkönnyíti az enzimek számára azok lebontását.
- Aktiválja a pepszinogént: A pepszinogén egy inaktív enzim, mely a sósav hatására aktív pepszinné alakul át. A pepszin pedig a fehérjéket bontja kisebb peptidekre.
- Elpusztítja a baktériumokat: A gyomorsav erős savassága elpusztítja a legtöbb, táplálékkal bekerülő baktériumot és mikroorganizmust, ezzel védve a szervezetet a fertőzésektől.
A klór tehát közvetlenül részt vesz a gyomorsav alkotásában, ami nélkülözhetetlen a fehérjék emésztéséhez és a kórokozók elleni védekezéshez.
A klórhiány (hipoklorhidria) a gyomorsavtermelés csökkenéséhez vezethet. Ennek tünetei lehetnek a puffadás, a gyomorégés, a hasmenés vagy székrekedés, valamint a tápanyagok (különösen a vas és a B12-vitamin) hiányos felszívódása. Bizonyos gyógyszerek (pl. protonpumpa-gátlók) tartós szedése szintén csökkentheti a gyomorsav termelést.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a túlzott gyomorsavtermelés (hiperklorhidria) is problémát okozhat, például gyomorfekélyt vagy refluxot. A gyomorsav termelésének egyensúlya tehát kulcsfontosságú a megfelelő emésztéshez és az egészség megőrzéséhez.
A klór a fehérvérsejtek működésében: Fágocitózis és kórokozók elleni védelem
A klór kulcsszerepet játszik az immunrendszer működésében, különösen a fehérvérsejtek, azon belül is a neutrofilek (egyfajta granulocita) által végzett fágocitózis során. A fágocitózis az a folyamat, melynek során a fehérvérsejtek bekebelezik és elpusztítják a kórokozókat, például baktériumokat és gombákat.
A neutrofilek a klórt felhasználva hatékony antimikrobiális anyagokat hoznak létre. A folyamat során a mieloperoxidáz (MPO) enzim a hidrogén-peroxidot (H2O2) és a kloridionokat (Cl–) felhasználva hipoklórossavat (HOCl) állít elő. A hipoklórossav, ami tulajdonképpen a háztartási fehérítő aktív összetevője, egy erős oxidálószer.
A hipoklórossav elpusztítja a bekebelezett kórokozókat azáltal, hogy oxidálja a sejtjeikben található biomolekulákat, például a fehérjéket, lipideket és DNS-t. Ez a folyamat létfontosságú a fertőzések leküzdésében.
Fontos megjegyezni, hogy a klór hiánya a szervezetben, bár ritka, gyengítheti az immunrendszert és növelheti a fertőzésekre való fogékonyságot. A megfelelő klórszint tehát elengedhetetlen a hatékony immunválasz biztosításához.
Bár a klór elengedhetetlen a fágocitózishoz, a túlzott mennyiségű hipoklórossav károsíthatja a környező szöveteket is. Ezért a neutrofilek aktivitása szigorúan szabályozott a szervezetben, hogy minimalizálják a kollaterális károkat a kórokozók elleni védekezés során.
A klór bevitele a szervezetbe: Élelmiszerek, ivóvíz és só
A klórhoz a szervezetünk elsősorban az étkezés, az ivóvíz és a só révén jut hozzá. A klór alapvetően a konyhasó (nátrium-klorid) fő alkotóeleme, így a sóval bevitt mennyiség jelentős. Számos feldolgozott élelmiszer is tartalmaz sót, ezáltal klórt. Fontos azonban a mértékletesség, hiszen a túlzott sóbevitel nem tesz jót a szervezetnek.
Az ivóvíz klórozása világszerte elterjedt módszer a víz fertőtlenítésére. Bár ezáltal a víz biztonságosabbá válik a fogyasztók számára, a klór melléktermékei, mint például a trihalometánok, potenciális egészségügyi kockázatot jelenthetnek hosszú távon. A vízszűrő berendezések segíthetnek ezeknek a melléktermékeknek az eltávolításában.
Élelmiszerekben a klór természetesen is előfordulhat, de leginkább a feldolgozás során kerül bele, vagy a növényvédő szerek maradványaként. A friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása fontos, de figyeljünk a alapos mosásra, hogy minimalizáljuk a potenciális kockázatot. Fontos a kiegyensúlyozott étrend, mely változatos forrásból származó tápanyagokat tartalmaz.
A klórbevitel szempontjából a legnagyobb figyelmet a sófogyasztásra és az ivóvíz minőségére kell fordítani.
A klórhiány ritka, de a túlzott bevitel is kerülendő. A megfelelő mennyiségű klór biztosítása érdekében a kiegyensúlyozott étrend és a tudatos sófogyasztás a legfontosabb.
A klór ajánlott napi bevitele és a hiányállapot okai
A klór ajánlott napi bevitele felnőttek számára körülbelül 2300 mg. Ez a mennyiség általában könnyen fedezhető a kiegyensúlyozott táplálkozással, mivel a klór széles körben megtalálható az élelmiszerekben, különösen a sóban (nátrium-kloridban). Fontos megjegyezni, hogy a túlzott sófogyasztás nem ajánlott, de a normál sóbevitel fedezi a szervezet klórszükségletét.
Klórhiány ritkán fordul elő, mivel a legtöbb ember elegendő mennyiségű sót fogyaszt. Azonban bizonyos körülmények között előfordulhat, például:
- Hosszan tartó hányás vagy hasmenés: Ezek az állapotok jelentős mennyiségű folyadékot és elektrolitot, köztük klórt is veszthetnek a szervezetből.
- Erős izzadás: Extrém fizikai megterhelés vagy magas hőmérséklet következtében a verejtékkel sok klór távozik.
- Bizonyos gyógyszerek: Diuretikumok (vízhajtók) szedése növelheti a klórvesztést a vizelettel.
- Vesebetegségek: A vesék szabályozzák az elektrolitok, köztük a klór szintjét a szervezetben. Vesebetegségek esetén ez a szabályozás zavart szenvedhet.
A klórhiány tünetei közé tartozhat a dehidratáció, izomgyengeség, étvágytalanság és letargia. Súlyos esetekben anyagcserezavarok és szívritmuszavarok is kialakulhatnak.
Fontos, hogy amennyiben valaki a fent említett körülmények valamelyikét tapasztalja, és klórhiányra gyanakszik, forduljon orvoshoz a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében. A klór pótlása általában elektrolitpótló oldatokkal vagy intravénás folyadékterápiával történik.
A klórhiány tünetei és következményei
Bár a klórhiány ritka, mivel a só (nátrium-klorid) általánosan elterjedt az étrendünkben, bizonyos körülmények között mégis előfordulhat. A klórhiány tünetei változatosak lehetnek, és gyakran összekeverhetőek más ásványianyag-hiányokkal.
Az egyik leggyakoribb tünet a dehidratáció, mivel a klór fontos szerepet játszik a folyadékháztartás szabályozásában. Ez gyengeséghez, szédüléshez, és alacsony vérnyomáshoz vezethet. Emellett izomgörcsök is felléphetnek, mivel a klór elengedhetetlen az idegimpulzusok továbbításához és az izmok összehúzódásához.
A klórhiány hatással lehet az emésztésre is. A gyomorsav (sósav, HCl) termeléséhez klórra van szükség, így a hiány következtében csökkenhet a gyomorsav mennyisége. Ez emésztési problémákhoz, puffadáshoz és tápanyag felszívódási zavarokhoz vezethet.
A súlyos klórhiány alkalózist okozhat, ami a vér pH-értékének eltolódását jelenti lúgos irányba. Ez súlyos egészségügyi problémákat, például szívritmuszavarokat is okozhat.
Ritka esetekben, például súlyos hányás vagy hasmenés következtében, jelentős klórvesztés léphet fel, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel. Fontos megjegyezni, hogy a klórhiányt általában nem diétával, hanem orvosi kezeléssel kell orvosolni, különösen, ha súlyos tünetek jelentkeznek.
Extrém sportolók, akik sokat izzadnak, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a klórhiány szempontjából, ezért fontos a megfelelő elektrolitpótlás.
A klórtúladagolás lehetséges okai és a túlzott bevitel kockázatai
Bár a klór elengedhetetlen az emberi szervezet számára, a túlzott bevitel komoly kockázatokkal járhat. A klórtúladagolás elsősorban nem a táplálkozás során következik be, hanem inkább külső forrásokból, például a túlzottan klórozott ivóvízből vagy a nem megfelelően szellőztetett uszodák levegőjéből. Bizonyos ipari folyamatok során is előfordulhat klórral való expozíció.
A klórtúladagolás tünetei a bevitel mértékétől és időtartamától függenek. Enyhébb esetekben irritáció, köhögés, torokfájás jelentkezhet. Súlyosabb esetekben, különösen klórgáz belélegzésekor, légzési nehézségek, tüdőödéma alakulhat ki, ami akár életveszélyes is lehet.
A túlzott klórbevitel hosszú távon károsíthatja a légzőrendszert, növelheti a krónikus bronchitisz és az asztma kialakulásának kockázatát.
Fontos megjegyezni, hogy a klórozott vízben fürdés vagy úszás során a bőrön keresztül is felszívódhat klór, bár ez a mennyiség általában elenyésző. Ugyanakkor érzékenyebb egyéneknél bőrkiütést vagy allergiás reakciókat válthat ki.
A klórtúladagolás elkerülése érdekében érdemes odafigyelni az ivóvíz minőségére, kerüljük a túlzottan klórozott vizet, és biztosítsuk a megfelelő szellőzést az uszodákban és más klórral dolgozó helyeken. Ha klórgázzal érintkezünk, azonnal forduljunk orvoshoz!
A klórtúladagolás tünetei és a szervezet reakciói
A klórtúladagolás, bár ritka, komoly egészségügyi problémákat okozhat. A tünetek súlyossága függ a klór mennyiségétől és a szervezetbe jutás módjától. Belélegzés esetén, például klórgáz expozíció során, azonnali légzési nehézségek jelentkezhetnek, köhögés, fulladás és a tüdő irritációja. Súlyosabb esetekben tüdőödéma is kialakulhat, ami életveszélyes állapot.
Bőrrel való érintkezés esetén a klór égési sérüléseket okozhat, melyek fájdalmasak és lassan gyógyulnak. A szembe kerülő klór súlyos irritációt, vörösséget és akár látáskárosodást is eredményezhet.
A klór lenyelése ritkább, de előfordulhat például tisztítószerek véletlen fogyasztása esetén. Ebben az esetben a tünetek közé tartozik a hányinger, hányás, hasi fájdalom és a nyelőcső égése. Súlyosabb esetekben a gyomor-bélrendszer károsodása is bekövetkezhet.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a klórtúladagolás azonnali orvosi beavatkozást igényel! Ne kísérletezzen otthoni kezelésekkel!
A szervezet reakciói a klórtúladagolásra sokrétűek lehetnek. A légzőrendszer mellett a szív- és érrendszer is érintett lehet, szívritmuszavarok és alacsony vérnyomás alakulhat ki. A vese működése is károsodhat, ami veseelégtelenséghez vezethet. A túladagolás hosszú távú hatásai közé tartozhat a krónikus légzőszervi megbetegedések, a bőr hegesedése és a látáskárosodás.
Fontos megjegyezni, hogy a klór megfelelő mennyiségben fontos a szervezet számára, de a túlzott bevitel súlyos következményekkel járhat. A klórtartalmú termékekkel való munkavégzés során mindig tartsa be a biztonsági előírásokat és viseljen védőfelszerelést!
A klór és a vízháztartás kapcsolata
A klór elengedhetetlen szerepet játszik a szervezet vízháztartásának szabályozásában. Nátriummal és káliummal együtt segít fenntartani az ozmotikus nyomást, ami kulcsfontosságú a sejtek megfelelő hidratáltságához. A sejtek közötti folyadék és a sejten belüli folyadék közötti egyensúlyt a klórionok koncentrációja is befolyásolja.
A klórionok részt vesznek a folyadékszállításban is. A vesékben például a klórionok segítenek a víz visszaszívásában, ezáltal szabályozva a vizelet mennyiségét és a szervezet víztartalmát. A verejtékezés során is klórt veszítünk, ami tovább hangsúlyozza a pótlás fontosságát, különösen intenzív fizikai aktivitás esetén.
A klórionok nélkülözhetetlenek a megfelelő sejtfolyadék-egyensúly fenntartásához, ami elengedhetetlen a sejtek normál működéséhez és a szervezet optimális hidratáltságához.
A klórhiány dehidratációhoz vezethet, ami számos egészségügyi problémát okozhat, mint például szédülés, fejfájás, vagy akár komolyabb szív- és érrendszeri problémák. Fontos tehát a kiegyensúlyozott táplálkozás, amely biztosítja a megfelelő klórbevitelt.
A klór szerepe a sav-bázis egyensúly fenntartásában
A klór elengedhetetlen szerepet játszik a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. Ez az egyensúly kritikus fontosságú a sejtek megfelelő működéséhez, az enzimek aktivitásához, és számos biokémiai folyamat optimális lefolyásához. A klór főként kloridion formájában van jelen a testnedvekben, és szorosan együttműködik más elektrolitokkal, mint például a nátriummal és a káliummal, hogy szabályozza a folyadékterek közötti ionkoncentrációt.
A vese kulcsszerepet játszik a klórionok kiválasztásában és visszaszívásában, ezáltal befolyásolva a vér pH-értékét. Ha a szervezet savas irányba tolódik el, a vese több klóriont választ ki, ezzel kompenzálva a savtöbbletet. Ezzel szemben, ha a szervezet lúgos irányba mozdul, a vese kevesebb klóriont választ ki, ezzel segítve a lúgos állapot korrekcióját.
A klórionok a bikarbonátionokkal együttműködve alkotnak egy fontos pufferrendszert, amely segít stabilizálni a vér pH-értékét. Ez a rendszer különösen fontos a légzési és metabolikus sav-bázis zavarok kompenzálásában.
A klórhiány (hipoklorémia) ritka, de előfordulhat súlyos hányás, hasmenés, vagy bizonyos vesebetegségek esetén. A klórhiány sav-bázis egyensúly zavarokhoz, például metabolikus alkalózishoz vezethet. Ennek tünetei lehetnek izomgörcsök, gyengeség, és szívritmuszavarok.
Fontos megjegyezni, hogy a klórbevitelnek összhangban kell lennie a szervezet szükségleteivel. Bár a klór elengedhetetlen a sav-bázis egyensúlyhoz, a túlzott bevitel is káros lehet, ezért a kiegyensúlyozott táplálkozás és a megfelelő folyadékbevitel kulcsfontosságú a szervezet optimális működéséhez.
A klór és a veseműködés
A klór, mint kloridion, elengedhetetlen az elektrolit-egyensúly fenntartásában, ami szoros összefüggésben van a vesék működésével. A vesék felelősek a kloridionok kiválasztásáért és visszaszívásáért, ezzel szabályozva a vér pH-értékét és a folyadékháztartást. A vesék szabályozzák a kloridionok koncentrációját a vérben.
A vesebetegségek befolyásolhatják a kloridion-szintet. Például, bizonyos veseproblémák esetén a vesék nem képesek megfelelően visszaszívni a kloridot, ami hipoklorémiához (alacsony kloridszinthez) vezethet. Ez elektrolit-zavart okozhat, ami gyengeséget, izomgörcsöket és egyéb tüneteket válthat ki.
Másrészt, a vesék elégtelen működése esetén a kloridionok felhalmozódhatnak a szervezetben, ami hiperklorémiát (magas kloridszintet) eredményez. Ez sav-bázis egyensúly zavarokat okozhat, például metabolikus acidózist.
A vesék kulcsszerepet játszanak a kloridion-egyensúly fenntartásában, és a vesebetegségek jelentős hatással lehetnek a kloridion-szintre, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
Ezért a kloridion-szint rendszeres ellenőrzése a vesebetegek esetében elengedhetetlen a megfelelő kezelés és a szövődmények megelőzése érdekében. Az orvosok a kloridion-szintet figyelembe véve állítják be a folyadékpótlást és az egyéb terápiákat.
Klór és a vérnyomás szabályozása
A klór szerepe a vérnyomás szabályozásában nem közvetlen, de elengedhetetlen. A klórionok a szervezet elektrolit egyensúlyának fenntartásában játszanak kulcsszerepet, ami közvetve befolyásolja a vérnyomást. A nátrium-klorid (konyhasó) a legfőbb forrása a klórnak, és a nátriummal együtt szabályozza a testfolyadékok mennyiségét.
A vesék fontos szerepet töltenek be a klórionok koncentrációjának szabályozásában. Ha a szervezetben túl sok nátrium és klór van, a vesék több vizet tartanak vissza, ami növelheti a vérnyomást. Éppen ezért a túlzott sófogyasztás magas vérnyomáshoz vezethet.
A klór és a nátrium megfelelő arányának fenntartása kritikus fontosságú a vérnyomás optimális szinten tartásához.
Az elektrolit egyensúly felborulása, például dehidratáció vagy bizonyos betegségek következtében, a klórszint ingadozásához vezethet, ami befolyásolhatja a vérnyomást. A megfelelő folyadékbevitel és a kiegyensúlyozott táplálkozás segíthet a klórszint stabilizálásában és a vérnyomás szabályozásában.
Fontos megjegyezni, hogy a magas vérnyomás kezelése komplex folyamat, és a klórszint szabályozása csak egy része a teljes képnek. Orvosi konzultáció mindenképpen javasolt a megfelelő kezelés megállapításához.
A klór felhasználása az orvostudományban: Infúziós oldatok és fertőtlenítés
A klór az orvostudományban kulcsszerepet játszik, bár a szervezetben betöltött funkciói mellett felhasználása itt elsősorban a fertőtlenítésre és bizonyos infúziós oldatok előállítására korlátozódik.
Az infúziós oldatok, mint például a fiziológiás sóoldat (nátrium-klorid oldat), nélkülözhetetlenek a dehidratáció kezelésében, az elektrolit-egyensúly helyreállításában és a gyógyszerek intravénás beadásában. A klór itt a nátriummal együtt biztosítja az ozmotikus nyomást, ami létfontosságú a sejtek megfelelő működéséhez és a folyadékegyensúly fenntartásához.
A klór másik fontos felhasználási területe az eszközök és felületek fertőtlenítése. A klórtartalmú fertőtlenítőszerek hatékonyan pusztítják el a baktériumokat, vírusokat és gombákat, ezáltal csökkentve a kórházi fertőzések kockázatát. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a fertőtlenítőszerek külsőleg használatosak, és nem kerülnek közvetlenül a szervezetbe.
A klórtartalmú fertőtlenítőszerek alkalmazása elengedhetetlen a kórházi környezet tisztán tartásához és a betegek védelméhez a fertőzésekkel szemben.
Bár a klór a szervezetben is megtalálható, a fertőtlenítés során használt koncentrációk jóval magasabbak, ezért a szabályos használat elengedhetetlen a káros hatások elkerülése érdekében. A fertőtlenítőszerek helytelen használata irritációt, bőrpírt vagy légzési problémákat okozhat.
Összefoglalva, a klór az orvostudományban kettős szerepet tölt be: egyrészt az infúziós oldatok révén hozzájárul a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyának fenntartásához, másrészt pedig nélkülözhetetlen a fertőtlenítésben, segítve a kórházi fertőzések megelőzését.
