A lép, bár gyakran háttérbe szorul a testünk működését bemutató leírásokban, valójában egy rendkívül fontos szerv, amely kulcsszerepet játszik az immunrendszerünkben és a vérünk egészségének fenntartásában. Sokszor csak akkor kerül a figyelem középpontjába, amikor valamilyen probléma merül fel vele kapcsolatban, pedig funkciói nélkülözhetetlenek a szervezet optimális működéséhez.
Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy feltárjuk a lép fontosságát, részletesen bemutatva azokat a hatásokat, amelyeket a lép az egészségünkre gyakorol. Megvizsgáljuk a lép feladatait a vérszűrésben, az immunválaszban és a vérképzésben, rávilágítva arra, hogy miért is nevezhetjük a lépet a testünk „csendes hősének”.
A célunk az, hogy az olvasó számára világossá tegyük a lép létfontosságú szerepét, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy a lép egészségének megőrzése milyen nagyban befolyásolja a teljes szervezetünk jóllétét.
Ezen kívül, szeretnénk bemutatni a leggyakoribb lépbetegségeket és azok tüneteit, valamint a megelőzés és a kezelés lehetséges módjait. Reméljük, hogy ez a cikk segít abban, hogy jobban megértsük a lép működését és fontosságát, ezáltal pedig tudatosabban gondoskodhassunk az egészségünkről.
A lép anatómiája: Felépítés és elhelyezkedés
A lép egy bab alakú szerv, ami a hasüreg bal felső negyedében helyezkedik el, közvetlenül a gyomor mellett és a rekeszizom alatt. Mérete és súlya egyénenként változó, de általában körülbelül 12 cm hosszú, 7 cm széles és 4 cm vastag, súlya pedig 150-200 gramm között van. A lép nem tapintható a hasfalon keresztül, kivéve, ha megnagyobbodott.
A lép két fő részből áll: a vörös pulpából és a fehér pulpából. A vörös pulpa a lép legnagyobb része, és fő feladata a vér szűrése, az elöregedett vagy sérült vörösvérsejtek eltávolítása és a vér tárolása. A fehér pulpa a lép immunrendszeri funkcióit látja el, nyiroktüszőket tartalmaz, amelyek limfocitákat (fehérvérsejteket) termelnek, és antitesteket termelnek a fertőzések elleni védekezés érdekében.
A lép elhelyezkedése kulcsfontosságú a funkciói szempontjából, mivel lehetővé teszi a véráramba való közvetlen bekapcsolódást és a gyors reakciót a vérben lévő kórokozókra és sérült sejtekre.
A lépnek van egy kötőszövetes tokja, ami beburkolja, és trabekulák (gerendák) nyúlnak be a tokból a lép belsejébe, amelyek támasztást nyújtanak a szerv szerkezetének. A lép vérellátását a lépverőér (arteria lienalis) biztosítja, ami a hasi aortából ered. A vért a lépvéna (vena lienalis) vezeti el, ami a májkapuvénába (vena portae) ömlik.
Fontos megjegyezni, hogy a lép nem létfontosságú szerv, ami azt jelenti, hogy az ember képes élni lép nélkül is (lépeltávolítás után), bár ez megnövelheti a fertőzések kockázatát. A lép feladatait részben átvehetik más szervek, például a máj és a csontvelő.
A lép fő funkciói: Vérszűrés és immunválasz
A lép létfontosságú szerepet tölt be a vérszűrésben és az immunválaszban. Képzeljük el a lépet egy hatalmas szűrőként, ami folyamatosan tisztítja a vért, eltávolítva az elöregedett vagy sérült vörösvérsejteket, valamint a vérlemezkéket. Ez a folyamat azért fontos, mert a sérült sejtek nem képesek megfelelően ellátni funkciójukat, sőt, akár károsak is lehetnek a szervezet számára. A lép emellett eltávolítja a vérből a baktériumokat, vírusokat és egyéb kórokozókat is.
A vérszűrés mellett a lép kulcsfontosságú az immunválaszban is. A lépben található limfociták (egyfajta fehérvérsejt) felismerik és reagálnak a véráramba kerülő antigénekre (idegen anyagokra). A lépben zajlik az antitestek termelése is, melyek a kórokozók elleni védekezésben játszanak kulcsszerepet. Ez különösen fontos a tokkal rendelkező baktériumok elleni védelemben, mint például a *Streptococcus pneumoniae* vagy a *Haemophilus influenzae*.
A lépben két fő terület található, amelyek különböző funkciókat látnak el: a vörös pulpa és a fehér pulpa. A vörös pulpa elsősorban a vérszűrésért felelős, itt történik a sérült vörösvérsejtek eltávolítása. A fehér pulpa pedig az immunválasz központja, itt találhatók a limfociták és itt zajlik az antitestek termelése.
A lép nélkülözhetetlen a szervezet számára a fertőzések elleni védekezésben, különösen a tokkal rendelkező baktériumok által okozott fertőzésekkel szemben.
A lép eltávolítása (splenectomia) után a szervezet továbbra is képes működni, azonban a fertőzésekkel szembeni fogékonyság jelentősen megnő. Ezért a lép eltávolítása után védőoltások beadása javasolt a leggyakoribb kórokozók ellen, valamint antibiotikumos profilaxis is szükségessé válhat.
Fontos megjegyezni, hogy a lép megnagyobbodása (splenomegalia) különböző betegségek tünete lehet, mint például fertőzések, májbetegségek vagy vérképzőszervi rendellenességek. A lép megnagyobbodása esetén orvoshoz kell fordulni a kiváltó ok kiderítése és a megfelelő kezelés megkezdése érdekében.
Vörösvértestek lebontása és újrahasznosítása a lépben
A lép egyik legfontosabb feladata a vérszűrés és a vörösvértestek lebontása. A vörösvértestek élettartama körülbelül 120 nap. Ezt követően elöregednek és elveszítik rugalmasságukat, ami megnehezíti a szűk kapillárisokon való áthaladásukat. A lépben található szinuszok (vérrel teli üregek) szűk rései tesztelik a vörösvértestek deformálhatóságát. A nem megfelelő, merev vörösvértestek itt fennakadnak.
A lépben lévő makrofágok, a szervezet „takarítói”, felismerik és fagocitálják, azaz bekebelezik az elöregedett vagy sérült vörösvértesteket. Ez a folyamat rendkívül fontos a vér minőségének fenntartásához és a vérképzés hatékonyságának biztosításához.
De a lép nem csak lebontja a vörösvértesteket, hanem újra is hasznosítja az értékes alkotóelemeket. A hemoglobin, a vörösvértestek oxigénszállító molekulája, vasra és globinra bomlik. A globin aminosavakra bomlik, amelyek visszakerülnek a szervezet aminosav-raktárába, és felhasználhatók új fehérjék szintéziséhez.
A vas, ami a hemoglobin központi eleme, szintén nem vész kárba. A makrofágok vasat szabadítanak fel, amely transzferrinhez kötődve elszállítódik a csontvelőbe, ahol felhasználják új vörösvértestek képzéséhez. Ez a vas-újrahasznosítási folyamat elengedhetetlen a szervezet vas-egyensúlyának fenntartásához.
A lép tehát nem csupán a vörösvértestek „temetője”, hanem egy komplex újrahasznosító központ is, amely kulcsszerepet játszik a vérképzésben és a szervezet vas-háztartásában.
A lép eltávolítása (splenectomia) esetén a vörösvértestek lebontásának feladatát elsősorban a máj veszi át. Azonban a lép hatékonyságát a máj nem tudja teljesen pótolni, ami hosszabb távon a vérképzésben is változásokat okozhat.
A lép szerepe a vérlemezkék tárolásában
A lép egyik kevésbé ismert, de annál fontosabb funkciója a vérlemezkék tárolása. A vérlemezkék, más néven trombociták, kulcsszerepet játszanak a véralvadásban, tehát a vérzés elállításában. A lép egyfajta „raktárként” funkcionál, ahol jelentős mennyiségű vérlemezkét tárol, ezáltal biztosítva, hogy a szervezet gyorsan reagálhasson sérülések esetén.
Normál esetben a vérlemezkék körülbelül egyharmada a lépben található. Ez a tartalék különösen fontos lehet súlyos vérzéses állapotokban, amikor a szervezetnek azonnal nagymennyiségű vérlemezére van szüksége a hatékony véralvadáshoz. A lép ilyenkor „mozgósítja” a tárolt készletet, növelve a vérlemezkék számát a keringésben.
A lép tehát nem csupán egy szűrőszerv, hanem egy jelentős vérlemezke-raktár is, amely kritikus szerepet játszik a véralvadási folyamatok szabályozásában és a szervezet vérvesztés elleni védekezésében.
Bizonyos betegségek, mint például a lép megnagyobbodása (szplenomegália), befolyásolhatják a lép vérlemezke-tároló képességét. Ebben az esetben a lép túl sok vérlemezkét tárolhat, ezáltal csökkentve a keringő vérlemezkék számát, ami vérzékenységhez vezethet. Éppen ezért a lép egészségének megőrzése fontos a megfelelő véralvadási funkciók fenntartásához.
A lép kapcsolata az immunrendszerrel: Antitest-termelés és limfociták
A lép kiemelkedő szerepet játszik az immunrendszer működésében, különösen az antitest-termelés és a limfociták aktiválásában. Valójában, a lép egy hatalmas szűrőként és immunológiai központként funkcionál a vér számára.
A lépben található fehér vérsejtek, köztük a B-limfociták, feladata az antitestek termelése. Amikor a szervezetbe antigének (például baktériumok, vírusok vagy egyéb idegen anyagok) jutnak be, a B-limfociták aktiválódnak és plazmasejtekké alakulnak. Ezek a plazmasejtek nagymennyiségű antitestet termelnek, amelyek specifikusan kötődnek az antigénekhez, ezáltal semlegesítve vagy megjelölve azokat a falósejtek számára.
A lép nem csak az antitest-termelés helyszíne, hanem a T-limfociták aktiválásában is fontos szerepet játszik. A T-limfociták a celluláris immunitás kulcsfontosságú szereplői, és segítenek a fertőzött sejtek elpusztításában, valamint az immunválasz szabályozásában. A lépben a T-limfociták találkoznak az antigén-prezentáló sejtekkel, ami aktiválja őket és elindítja az immunválaszt.
A lép eltávolítása jelentősen csökkentheti az antitest-termelési képességet, különösen a kapszulás baktériumok (például *Streptococcus pneumoniae* vagy *Haemophilus influenzae*) elleni védekezésben, ami növeli a fertőzések kockázatát.
A lép emellett a sérült vagy elöregedett vörösvértestek eltávolításában is részt vesz, ami segíti az immunrendszert abban, hogy a valódi veszélyekre koncentráljon. A lépben található makrofágok elpusztítják a sérült vörösvértesteket, és újrahasznosítják a vasat.
Összességében a lép az immunrendszer nélkülözhetetlen része, amely az antitest-termelés, a limfociták aktiválása és a vér szűrése révén védi a szervezetet a fertőzésektől és egyéb káros hatásoktól.
Lépmegnagyobbodás (szplenomegália): Okok és tünetek
A lép megnagyobbodása, orvosi nevén szplenomegália, nem önálló betegség, hanem egy tünet, amely számos alapbetegségre utalhat. Fontos megérteni, hogy egy megnagyobbodott lép azt jelzi, valami nincs rendben a szervezetben, és kivizsgálást igényel.
Számos ok állhat a háttérben. Leggyakrabban fertőzések okozzák, például mononukleózis (Pfeiffer-féle mirigyláz), malária, vagy bakteriális fertőzések. De a májbetegségek, mint például a májcirrózis, is gyakran vezetnek szplenomegáliához, mivel a máj és a lép szorosan együttműködnek a vér szűrésében.
Vérképzőszervi betegségek is okozhatják, beleértve a leukémiát, a limfómát és a mieloproliferatív betegségeket. Ezek a betegségek a csontvelőt érintik, ami a vérsejtek termelésének központja, és a lép megnagyobbodhat, mert fokozottan kell dolgoznia a kóros sejtek eltávolításán.
Ritkább okok közé tartoznak bizonyos autoimmun betegségek, mint például a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a rheumatoid arthritis, valamint egyes anyagcsere-betegségek. A vérrögök a lépben vagy a lépet ellátó erekben szintén okozhatják a lép megnagyobbodását.
A szplenomegália tünetei változatosak lehetnek. Enyhe esetekben nem feltétlenül okoz tüneteket, és csak egy rutin vizsgálat során derül fény rá. Súlyosabb esetekben a leggyakoribb tünet a fájdalom vagy teltségérzet a has bal felső negyedében, ami étkezés után fokozódhat. Ez azért van, mert a megnagyobbodott lép nyomást gyakorolhat a gyomorra és a környező szervekre.
Egyéb tünetek közé tartozhat a fáradtság, a gyakori fertőzések (mivel a lép fontos szerepet játszik az immunrendszerben), a könnyen kialakuló véraláfutások és a vérzékenység (a trombociták számának csökkenése miatt). Súlyos esetekben a lép akár el is repedhet, ami életveszélyes állapotot idézhet elő.
A szplenomegália diagnosztizálása és az okok feltárása elengedhetetlen a megfelelő kezelés megkezdéséhez.
A diagnózis felállításához általában fizikális vizsgálat, vérvizsgálatok és képalkotó eljárások (például ultrahang, CT-vizsgálat vagy MRI) szükségesek.
A lépmegnagyobbodást kiváltó fertőző betegségek
A lép megnagyobbodása, orvosi nevén splenomegália, számos fertőző betegség következménye lehet. Ezek a betegségek közvetlenül károsíthatják a lépet, vagy közvetve, a szervezet immunválaszának aktiválásával idézhetik elő a változást.
Vírusos fertőzések közül a mononukleózis (Epstein-Barr vírus) az egyik leggyakoribb ok. A vírus a B-limfocitákat támadja meg, ami a lép megnagyobbodásához és fokozott aktivitásához vezet. Hasonlóképpen, a citomegalovírus (CMV) is okozhat splenomegáliát, különösen immunhiányos betegeknél.
Baktériumok is felelősek lehetnek a lép megnagyobbodásáért. A brucellózis, a szalmonellózis (különösen a tífusz) és a tuberkulózis mind érinthetik a lépet. Ezek a baktériumok közvetlenül bejuthatnak a lépbe, gyulladást és sejtkárosodást okozva.
Parazitás fertőzések, mint például a malária és a leishmaniasis szintén gyakori okok, különösen trópusi és szubtrópusi területeken. A malária során a paraziták a vörösvérsejteket fertőzik meg, és a lépnek fokozottan kell eltávolítania a sérült sejteket, ami megnagyobbodáshoz vezet. A leishmaniasis pedig közvetlenül a lép sejtjeit támadja meg.
A lép megnagyobbodása fertőző betegségek esetén gyakran a szervezet védekező mechanizmusának része, de a megnövekedett lép sérülékenyebbé válhat, és ritkán akár meg is repedhet.
Fontos megjegyezni, hogy a lép megnagyobbodása önmagában nem diagnózis, hanem egy tünet, amely mögött számos különböző ok húzódhat meg. Ezért alapos kivizsgálás szükséges a pontos diagnózis felállításához és a megfelelő kezelés megkezdéséhez.
Hematológiai betegségek és a lép kapcsolata
A lép és a hematológiai betegségek kapcsolata rendkívül szoros. A lép, mint a vérszűrő és immunológiai szerv, kulcsszerepet játszik a vérsejtek termelésében, tárolásában és lebontásában. Számos vérképzőszervi betegség közvetlenül befolyásolja a lép működését, és fordítva, a lép betegségei vérképzőszervi problémákhoz vezethetnek.
Például, bizonyos autoimmun hemolitikus anémiák esetén a lép túlzottan aktívvá válik, és a vörösvértesteket a kelleténél gyorsabban bontja le, ami vérszegénységhez vezet. Hasonlóképpen, a thrombocytopeniás purpura (ITP) során a lép antitestekkel borított vérlemezkéket pusztít el, ami vérzékenységhez vezet.
A myeloproliferatív betegségek, mint például a policitémia vera vagy a krónikus myeloid leukémia (CML), gyakran splenomegáliát, azaz a lép megnagyobbodását okozzák. Ez a megnagyobbodás a lép fokozott vérsejttermelési aktivitásának tudható be, mivel a csontvelő nem képes megfelelően ellátni a feladatát.
A lép eltávolítása (splenectomia) bizonyos hematológiai betegségek, például az ITP vagy a szferocitózis kezelésének fontos része lehet, bár ez csak akkor jön szóba, ha más kezelési módok nem bizonyultak hatékonynak.
A lép megnagyobbodása (splenomegália) önmagában is utalhat hematológiai problémára. Fontos megemlíteni, hogy a splenomegália nem csak hematológiai okokra vezethető vissza, hanem fertőzések, májbetegségek és más állapotok is okozhatják. A diagnosztikai folyamat során a vérkép, a csontvelő vizsgálata és a képalkotó eljárások (ultrahang, CT) segítenek a pontos ok felderítésében.
Összefoglalva, a lép és a hematológiai betegségek közötti kapcsolat komplex és sokrétű. A lép egészsége elengedhetetlen a vérképzés és az immunrendszer megfelelő működéséhez.
Autoimmun betegségek hatása a lép működésére
Az autoimmun betegségek jelentős hatással lehetnek a lép működésére. Ezek a betegségek, mint például a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy a rheumatoid arthritis, a szervezet immunrendszerének téves támadásához vezetnek saját sejtjei ellen. Ez a folyamat a lépben is zajlik, ami a szerv megnagyobbodásához (szplenomegália) vezethet.
Az autoimmun folyamatok következtében a lép túlműködhet, ami fokozottan távolítja el a vérből a vörösvérsejteket, fehérvérsejteket és vérlemezkéket. Ez vérszegénységhez (anémia), leukopéniához (alacsony fehérvérsejtszám) és trombocitopéniához (alacsony vérlemezkeszám) vezethet. Ezek az állapotok növelik a fertőzések kockázatát és vérzési problémákat okozhatnak.
Az autoimmun betegségek által kiváltott lép túlműködése tehát komoly klinikai következményekkel járhat, befolyásolva a vérsejtek számát és a szervezet védekezőképességét.
Bizonyos autoimmun betegségek, mint például az autoimmun hemolitikus anémia (AIHA), közvetlenül a vörösvérsejtek ellen irányulnak. Ebben az esetben a lép kulcsszerepet játszik az antitestekkel jelölt vörösvérsejtek eltávolításában, ami súlyos anémiához vezethet. A kezelés gyakran immunszupresszív gyógyszereket foglal magában a lép működésének szabályozására és a vérsejtek pusztulásának csökkentésére.
A lép sérülései: Okok, tünetek és kezelés
A lép sérülései gyakran tompa hasi traumák következményei, például autóbalesetek, sportbalesetek vagy esések során. A lép, mivel a has bal felső negyedében helyezkedik el, viszonylag védtelen a külső behatásokkal szemben. Ritkábban, de előfordulhat orvosi beavatkozások (pl. kolonoszkópia) során is sérülés.
A sérülés mértéke változó lehet: a lép megrepedhet, bevérzés alakulhat ki, súlyosabb esetben pedig akár teljesen is szétroncsolódhat. A tünetek is a sérülés súlyosságától függenek. Enyhe sérülés esetén hasi fájdalom, különösen a bal oldalon, valamint érzékenység jelentkezhet. Súlyosabb esetben a vérveszteség miatt szédülés, gyengeség, sápadtság, szapora pulzus és alacsony vérnyomás alakulhat ki.
A lép sérülése esetén a gyors diagnózis és kezelés életmentő lehet, mivel a belső vérzés súlyos szövődményekhez, akár halálhoz is vezethet.
A diagnózis felállításában a képalkotó vizsgálatok, mint a CT-vizsgálat, játszanak kulcsszerepet. A kezelés a sérülés súlyosságától függ. Enyhébb esetekben megfigyelés és fájdalomcsillapítás elegendő lehet. Súlyosabb sérülés esetén vérátömlesztésre és sebészeti beavatkozásra lehet szükség. A műtét során a lépet eltávolíthatják (splenectomia), vagy megpróbálhatják megmenteni (lépmentő műtét). A lép eltávolítása után a szervezet védtelenebbé válik bizonyos fertőzésekkel szemben, ezért védőoltások beadása javasolt.
Lépeltávolítás (szplenektómia): Indikációk és eljárás
A lépeltávolítás, más néven szplenektómia, egy sebészeti eljárás, amely során a lépet eltávolítják. Bár a lép fontos szerv, bizonyos esetekben az eltávolítása szükséges lehet az egészség megőrzése érdekében. Az indikációk széles skálán mozognak, beleértve a vérképzési zavarokat, a lép megrepedését, a lépben kialakuló daganatokat, és bizonyos fertőzéseket.
Leggyakrabban immun thrombocytopeniás purpura (ITP) esetén kerül sor lépeltávolításra, amikor a vérlemezkék száma kórosan alacsony, és a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt. Ezenkívül a herediter szferocitózis, egy örökletes vérszegénység, szintén gyakori indikáció lehet, mivel a lép túlzottan pusztítja a vörösvértesteket.
A szplenektómia történhet laparoscópos (minimálisan invazív) vagy nyílt sebészeti úton. A laparoscópos eljárás előnye a kisebb seb, a rövidebb kórházi tartózkodás és a gyorsabb felépülés. A nyílt sebészeti eljárásra akkor van szükség, ha a lép nagyméretű, vagy ha más szervi problémák is fennállnak.
A lépeltávolítás után az immunrendszer legyengülhet, ezért fontos a védőoltások beadása a műtét előtt és után, különösen a pneumococcus, a meningococcus és a Haemophilus influenzae baktériumok ellen.
A műtét utáni élet során a betegeknek fokozottan kell ügyelniük a fertőzések elkerülésére, és azonnal orvoshoz kell fordulniuk bármilyen lázas állapot esetén. Bár a lépeltávolítás jelentős hatással lehet az immunrendszerre, a legtöbb beteg teljes és aktív életet élhet utána.
A lépeltávolítás utáni immunológiai kockázatok
A lépeltávolítás, más néven splenectomia, jelentős immunológiai kockázatokkal jár. Mivel a lép fontos szerepet játszik a vér szűrésében és a kórokozók elleni védekezésben, eltávolítása kompromittálja az immunrendszert.
A legfőbb veszélyt a poszt-splenectomiás szepszis (OPSI) jelenti. Ez egy súlyos, életveszélyes bakteriális fertőzés, amelyet elsősorban tokos baktériumok, mint például a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), a Haemophilus influenzae b típusa (Hib) és a Neisseria meningitidis (meningococcus) okoznak.
A lépeltávolítást követően a szervezet kevésbé képes hatékonyan eltávolítani ezeket a baktériumokat a vérből, ami gyorsan terjedő fertőzéshez vezethet. A kockázat különösen magas a lépeltávolításon átesett gyermekeknél és a műtétet követő első években.
A lépeltávolítást követően a pácienseknek életre szóló antibiotikum-profilaxisra lehet szükségük, különösen gyermekeknél és azoknál, akiknél egyéb immunhiányos állapot is fennáll.
Emellett a lépeltávolítás növelheti a malária és a babézia okozta fertőzések súlyosságát is, mivel a lép fontos szerepet játszik ezen paraziták eltávolításában a vérből. A lépeltávolítás utáni betegeknél ezért különös figyelmet kell fordítani a megelőzésre és a korai diagnózisra, különösen, ha endémiás területre utaznak.
Élet lép nélkül: A szervezet alkalmazkodása
A lép eltávolítása, vagy hiánya a szervezet működésében jelentős változásokat idézhet elő. Bár a lép létfontosságú szerv, a szervezet bizonyos mértékig képes kompenzálni a hiányát. A máj és a csontvelő átveszi a lép bizonyos funkcióit, például a vörösvértestek lebontását és a vérszűrést.
A lép nélküli egyének fokozottan érzékenyek lehetnek a fertőzésekre, különösen a kapszulás baktériumok okozta megbetegedésekre, mint például a pneumococcus, a meningococcus és a haemophilus influenzae. Ezért kiemelten fontos a védőoltások beadása, hogy megelőzzük ezeket a fertőzéseket.
A vérlemezkék száma is megemelkedhet a lép eltávolítása után, ami esetlegesen vérrögképződéshez vezethet. Az orvosok rendszeres vérvizsgálatokkal ellenőrzik a vérlemezkék számát, és szükség esetén véralvadásgátló gyógyszereket írhatnak fel.
A szervezet alkalmazkodóképessége ellenére a lép hiánya sosem helyettesíthető teljesen. A lép eltávolítása után is fontos az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás és a rendszeres orvosi ellenőrzés a szövődmények elkerülése érdekében.
Élet lép nélkül lehetséges, de fokozott odafigyelést igényel. A betegeknek tisztában kell lenniük a lehetséges kockázatokkal és szövődményekkel, és szorosan együtt kell működniük az orvosokkal a megfelelő kezelés és megelőzés érdekében.
